Legutóbbi megválasztásakor úgy nyilatkozott, hogy az emberek visszaadták Budapest becsületét. Mármint a rá szavazók. Ha valakiben ilyen mértéktelenül eltúlzott az önértékelés, akkor félni lehet tőle. Patologikus esetet sejthetünk ugyanis a végtelen nárcizmus mögött. A főpolgármester 2006-ban "a vendégváró béke és a biztonság városa, az európai demokrácia világvárosa" jelzőkkel illette Budapestet, nem kis megütközést keltve a főváros hétköznapjait ismerőkben. Az az ígéret pedig egyenest rettegést váltott ki az itt élőkből, amikor hozzátette: garantálja, hogy folytatni fogják a bevált "építéspolitikát". Erről ugyanis - a tervszerűtlen, koncepciótlan, hebehurgya fejlesztésről - addig is volt fogalma a városlakónak.

Világvárost építünk - ez is kedvenc szavajárása Budapest "vőlegényének" (emlékszünk még a hajdani, ízléstelen és együgyű menyasszony-vőlegény analógiára...). Ám az emberek csak azt látják, hogy a fővárosban a pazarlás világszínvonalú ugyan, ám legfeljebb peremvárosi és követhetetlen a fejlesztési stratégia, a város koszos, elhanyagolt, rendetlen.

Demszky Gábor két éve így kampányolt: az építés vagy a rombolás a választás tétje. Mára nyilvánvaló a kettős tendencia: a "vagy" helyett az "és" az igaz.

Építés folyik ugyan (lassú, körülményes és drága, mint a 4-es metró), és a rombolás is zavartalan. A dugók már a tervezéskor "beépítve", így látja a szkeptikus városlakó, akinek a következő hónapokban százhat helyen kell megküzdenie építőgépekkel, útakadályokkal, tengelytörő terelőutakkal, a reménytelenül lelassult forgalommal. A 144-es busz sofőrje szerint a mostaninál rosszabb helyzetet nehéz elképzelni.

Sajnos el kell képzelnünk. Minden eddiginél nagyobb káosz várható. Budapest lassan zárt város lesz - nem olyanformán, mint a kínai Ming-dinasztia Tiltott városa Pekingben, hisz ide bejönni lehet. Csak éppen közlekedni és komfortosan élni nem. Az agressziókutató figyelmeztet, nem lehetetlen, hogy mind gyakrabban szabadulnak majd el az indulatok a közlekedési dugók kiváltotta tehetetlenség nyomán. A frusztrációt, a konfliktushelyzeteket ugyanis az életminőség romlásával mind nehezebben tudjuk kezelni. És a főváros lepusztulása a budapestiek életminőségét determinálja.

Az útfelújítások mennyisége az ötödére csökkent. A káoszmutató viszont a csúcson.