Magyarországon keveset hallani a távhőszolgáltatás előnyeiről. Sokan csak azt érzékelik, hogy ez a fűtési rendszer megterheli a pénztárcájukat. A távhő felhasználásának korszerűsítésével azonban a költségek mérsékelhetők, és a valós fogyasztás is kimutatható. Az anyagiakon túl azonban van egy nagyon fontos szempont a távfűtéssel kapcsolatban, amelyről hazánkban kevés szó esik, mégpedig az, hogy ez a technológia nemzeti szinten energiatakarékos és így környezetbarát. Ezért a fejlett országokban a távhőt energiapolitikai eszköznek tekintik.

Négy csoport

Az Európai Unióban a távfűtés elterjedése és alkalmazása szempontjából a tagállamokat négy csoportba sorolhatjuk László György, a Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetségének alelnöke szerint. Az elsőbe az EU úgynevezett északi tagállamai tartoznak: Svédország, Finnország és Dánia. Ezekben az országokban a legelterjedtebb a távhő. Dániában például országosan eléri a hatvan százalékot. Nagyvárosonként ez a szám még magasabb: Koppenhágában a távfűtött épületek aránya meghaladja a 98 százalékot.

Az északi államokban a távhőt nem kizárólag fűtési lehetőségként, hanem energiapolitikai eszközként tartják számon. A rendszer ugyanis lehetőséget ad arra, hogy a különböző módon előállított hőenergiákat a magas költségen fenntartott távhőhálózat összegyűjtse, és füstgázkibocsátás nélkül szállítsa el a fogyasztókhoz. Ennek a tevékenységnek a fő célja a környezetvédelem és a primerenergia-megtakarítás.

A második csoportba Németország és Ausztria tartozik. Ezekben az országokban korábban városi tulajdonú közművek összessége irányította a fűtési rendszereket. Később ezeket a cégeket holdingokba szervezték, így a két államban távhőszolgáltatás és a gázszolgáltatás számos esetben egy kézben van. A regulált piacon döntés születik arról, hogy melyik városrészben melyik fűtési technológiát fejlesztik.

A harmadik csoportot Franciaország, Olaszország és Hollandia egyes területei alkotják: itt a távfűtési rendszerek kis mértékben terjedtek el. A szolgáltatás a nagy energiacégek kezében van, s a távfűtést az egyébként elvesző energiák összegyűjtésére használják fel. Párizs ebből a szempontból kivétel hiszen ott viszonylag nagy kiterjedésű távhőhálózat található, de a csövekben nem összegyűjtött forró víz, hanem gőz áramlik. Ez a megoldás azonban drága, ezért a városban a távfűtés luxusterméknek számít.

A harmadik csoportba tartoznak még az angolszász területek is, ahol szintén elenyésző a felhasználók száma, s ide számítjuk a déli államokat is, ahol az éghajlati viszonyok nem teszik szükségessé a távfűtést.

A negyedik csoportba soroljuk az Európai Unióhoz újonnan csatlakozó államokat. Ezekben az országokban korábban az úgynevezett szovjet mintájú lakótelep-építkezés folyt, a távhőt a lakótelep fűtésére találták ki. Az épületek kialakításánál az olcsó technológia és az energia miatt nem volt lényeges, hogy a tulajdonosok a fogyasztást egyedileg tudják szabályozni. Ebbe a körbe tartozik Magyarország is.

Hazánk esetében az is problémát jelent, hogy a távhő földgázalapú, s a gáztarifa rendszere nem teszi lehetővé, hogy a szolgáltató olcsóbb energiához jusson. Ha ez a status quo fennmarad, akkor a nyugati példákkal ellentétben a távhő aligha lesz versenyképes, energetikai előnyei nem érvényesülnek.

Budapest és Bécs

A fentiek fényében érdemes némiképpen összehasonlítani Bécs és Budapest távhőszolgáltatását. László György szerint ezen a téren teljesen más a szemléletmód Ausztria és Magyarország között. Ez a különbség kormányszinten is utolérhető. Bécsben elhatározták, hogy a távfűtési rendszert bővítik. Ennek következtében az önkormányzati tulajdonban lévő épületeket kötelezően rá kellett kötni a távhő rendszerére. A bécsi távhőszolgáltatók tíz év alatt évi tíz-tizenöt százalékos piacbővülést produkáltak. Ehhez hozzájárult, hogy a távhő- és a gázszolgáltató vállalat egy holding tulajdonában áll. A távhő ára ráadásul ott versenyképes a gázéhoz képest, hiszen Ausztriában a lakosság számára a gáz ára nem olyan olcsó, mint itthon.

Magyarországon sokan azt állítják, hogy azért drága a távfűtés hazánkban, mert a szolgáltatók a hőár mellett sok egyéb költséget számítanak fel. A szakmai szövetség alelnöke szerint ennek valótlanságára Bécs az élő példa: ott a szolgáltató a hőtermelés árához másfélszer annyi költséget tesz hozzá, miközben fele annyi a hő vásárlási ára, mint itthon. Bécsben a hőenergia nagy részét szemétégetéssel állítják elő, és a kapcsolt energiatermelés hasznából a távhőszolgáltató cég nagyobb mértékben részesül. A kapcsolt energiatermelésben az energia árát meghatározza az is, hogy milyen arányban tud áramot, illetve hőt termelni. Minél több áramot termel egy erőmű egységnyi hőre vetítve, annál kevesebb a hőenergia ára. Ez mindenképp megtakarítást jelent ahhoz képest, ha a két energiát külön-külön állítanák elő. Itthon probléma, hogy ezt a megtermelt hasznot a villmosenergia-üzletágra osztják rá - ezért magasak a hőenergia árai.

Az energia szemétégetéses előállítását Budapest is alkalmazhatná, de ehhez nincs elegendő szemétégető, amennyi viszont van, abból a távhőszolgáltatók nagyon kevés energiához jutnak, mivel inkább áramot termelnek belőle.

Emellett a bécsiek ipari hulladék-hőhöz is hozzájutnak. Idetartozik az is, hogy az osztrák fővárosban a kapcsolt energiatermelésből származó haszonból a hő javára lényegesen többet adnak át. Ausztriában a távhőszolgáltatás központi támogatásban nem részesül. Az állam szerepe csupán annyi, hogy teret biztosított a távhőnek. Az önkormányzatok pedig ehhez segítséget nyújtottak, miután elrendelték, hogy az épületeikben csak távfűtés üzemelhet. Azt sem árt figyelembe venni, hogy hazánkban egy átlagos család ötven százalékkal több hőt fogyaszt, mint egy bécsi. Ennek két oka van: az első az épület szigetelésének problémája, a másik, hogy az épület fűtési rendszere nem teszi lehetővé a lakásonkénti szabályozást. A távfűtés egységára mindkét városban ugyanannyi: mintegy 4300 forint/GJ.

Kedvezmények, támogatások

Az unió országaiban egyre többen látják úgy, hogy a távhő direkt támogatására nincs szükség, sokkal inkább arra, hogy a technológia környezetvédelmi hasznát elismerjék. A kapcsolt energiatermelésből származó áram és hő előállítására lényegesen kevesebb tüzelőanyagot kell felhasználni, mintha a két terméket külön állítanák elő. (Ez Magyarországon nem, míg más EU-s országokban megjelenik az árakban.) Ezzel együtt léteznek fejlesztési támogatások is: Ausztriában például született egy javaslat, amely a távhőszolgáltatás rendszerének egy úgynevezett infrastrukturális támogatást biztosítana. Ilyenek például a megújuló energiák használatára biztosított források. Az EU-ban ráadásul a környezetvédelmet figyelembe vevő technológiákra beruházási támogatásokat is életbe léptettek.

Az unióban arra is lehetőség van, hogy a távhőszolgáltatás az ötszázalékos áfakulcsba tartozzon. Azokban az országokban, ahol a távhő nem versenyképes más fűtési rendszerekhez képest, a kedvezményes kulcs nélkül nem sok esély van a fenntartására. Az EU-ban a távhő áfakulcsa országonként eltér. Magyarországon például húszszázalékos áfakulcsot alkalmaznak.