FIDESZ.HU > Vélemények > Publicisztika Nyomtatás
Ablak bezárása
A valóság Olaszliszkán
Ellenzéki és társadalmi nyomásra változni látszik a kormány álláspontja a segélyezés kérdésében.
Létrehozva: 2008. június 28., 12:44 | Utoljára frissítve: 2008. június 28., 16:42

A Dobogókőn tartott pénteki tanácskozás után arról beszélt a miniszterelnök, hogy a szociális tárca negyedévente 120 óra "valódi munkát" biztosítana az állástalanoknak. Mielőtt a józan ész és a logikus politizálás hívei örömmel csettintenének a hír hallatán, idéznünk kell a miniszterelnököt: ezt nem úgy kell érteni, hogy a segélyért dolgozni kell. Ez bizony fából vaskarika, hiszen a társadalmi feszültség éppen azért növekszik, mert a segély miatt sokan munka nélkül élnek olyan színvonalon, mint mások a minimálbérért végzett nehéz, fárasztó munka mellett. Az aktivitási ráta növelése minden dolgozó roma és nem roma érdeke is.

A kormány felmérhetetlen felelőssége, hogy megfelelő megoldást találjon erre a problémára. Galgagyörk, Olaszliszka és egyéb esetek bizonyítják, hogy a fővárostól távolabb eső, perifériára szorult területeken bizony máshogy folynak a hétköznapok, mint ahogy azt a belvárosi megélhetési jogvédők elképzelik. Egyre nagyobb a veszélye annak, hogy a Gyurcsány-kormány tehetetlensége miatti növekvő feszültségben az ellenérdekelt társadalmi csoportok a saját kezükbe veszik sorsukat. Az önszerveződés természetes reakció az áldatlan állapotokra - ugyanakkor a lovak közé dobott gyeplő önbíráskodáshoz vezethet, amelynek sajnos ma már látjuk az első jeleit.

Eddig még nem tapasztalt módon recseg-ropog a törvényes rend is: a túl sokáig tabutémának számító, ezért érinthetetlennek tűnő segélyezési szabályozás messze eltávolodott a valóságtól. Ezért a mindennapi realitásokat közelebbről ismerő településvezetők egy része kimondva is az érvényben lévő szabályok ellen lép fel. Alulról jövő kezdeményezésként máris megjelent a segélyezésről szóló népszavazás lehetősége - nem kétséges, hogy a márciusi népszavazáshoz hasonló többséggel utasítanák el a kormány által eddig képviselt nézeteket.

A kormány gyors irányváltása ezzel is magyarázható. A segély helyett a közmunkaprogramok preferálása, a fiatalok esetében a képzésen való részvételhez kötött segély, a minimálbér és a segély legmagasabb összegének távolítása egymástól azt sejtetik, hogy az ország vezetői átértékelik valóságképüket. Vagy legalábbis kommunikációs stratégiájukat. Nagyot nézhetnek most azok a balliberális megmondóemberek, akik néhány hete még a hasonló célokért küzdő polgármesterek törekvéseit rasszizmussal címkézték. Ugyanakkor ne felejtsük el: két kezünkön sem tudjuk megszámolni azokat a programokat, amelyeket Gyurcsány Ferenc az elmúlt négy évben bejelentett, majd rögtön a süllyesztőbe kerültek.