Az előzetes ismertetések szerint a csomag elemei három fő fogalom - a lehetőség, a hozzájutás és a szolidaritás - köré rendeződnek. Az egyre sokszínűbb Európában senkinek a lehetőségeit nem csorbíthatják mesterséges, illetve diszkriminatív jellegű korlátozások. Mindenkinek joga van hozzájutni minden életkorban az oktatási és az egészségügyi szolgáltatásokhoz. Európának szolidaritást kell mutatnia az egyének, a nemzedékek és a régiók között, hogy értelmet nyerjen a lehetőség és a hozzájutás elve.

A csomagban a brüsszeli bizottság irányelvjavaslatokat terjeszt elő egyebek közt a diszkrimináció elleni fellépés és az uniós szintű betegjogok terén. Külön elemzések foglalkoznak a romák helyzetének javítását célzó, szükséges intézkedésekről, a távmunkáról, az információs társadalombeli jólétről, a szociális kiadások hatékonyabb felhasználásáról, a XXI. század iskolájáról, az oktatás és a mobilitás összefüggéseiről.

Azt, hogy az EU intézményi és döntéshozatali rendszerét megreformálni hivatott lisszaboni szerződést az ír népszavazáson elutasították, elemzők részben arra vezetik vissza, hogy az unió sokak szemében leginkább csak saját apparátusának alakításával foglalkozik, nem törődik a társadalompolitikai kérdések megoldásával, illetve a globalizáció gazdasági versenyében a tőkehatékonyság szempontjait túlzottan előnyben részesíti a jóléti megfontolásokkal szemben.

A most előterjesztendő szociálpolitikai csomag hosszabb előkészítés eredménye ugyan, de nyilvánvalóan azt a célt is szolgálja, hogy az ír népszavazás nyomán előállt helyzetben felmutassa az unióban kétkedőknek a "szociális Európa" távlatát.