A gazdasági kérdések közül a klímavédelemben a francia kormány erőteljesen szorgalmazza az új, ez év végéig EU-szinten elfogadandó széndioxid-kibocsátási tervezetet. Ezekről tavaly óta tárgyalnak az EU-ban, de az új szabály-elképzelések egy részét a kelet-európai tagországok - köztük Magyarország - méltánytalannak tartják. A francai kormány esküszik az atomenergia fontosságára, megbízhatóságára és tisztaságára - számos más EU-ország kormánya erről nincs meggyőződve. A francia kormány azt is szeretné, ha a környezetbarát termékek olcsóbbak, a szennyezők drágábbak lennének - ez azonban aligha sikerül az EU-kívüli országok és vállalatok együttműködése nélkül.

A közös mezőgazdasági politikában Franciaországnak kellene közvetítenie a mezőgazdasági támogatások igazságos újraelosztását. Ez sem ígérkezik könnyűnek, tekintve hogy a francia mezőgazdasági termelők az EU-támogatások legnagyobb haszonélvezői. Az Európai Bizottság elképzelése szerint a megemelkedett élelmiszerárak miatt a nagy gazdaságoknak le kellene mondaniuk a támogatás egy részéről új gazdálkodók támogatása érdekében. Ezt egyebek közt Németország is ellenzi.

Franciaország elvileg szeretné, ha az európaiak nem rideg hatóságnak, hanem oltalmazó otthonnak tekintenék az EU-t. Szerinte az EU-nak segítséggel kellene reagálnia a problémákra: áfacsökkentéssel a legjobban sújtott szakmák számára, az üzemanyag olcsóbbításával a teherautók számára, pénzügyi segítséggel a halászoknak. Itt is nehéz lesz azonban leküzdeni más országok ellenállását, amelyek - mint például Németország - nem óhajtják szétzilálni az egysége belső piaci szabályokat, utat engedve a legkülönfélébb csoportérdekeknek.