Tavaly egy év alatt 3,8 százalékkal csökkent a nyugdíjak értéke. Utoljára Horn Gyula kormányzása idején történt reálértékvesztés. Gyurcsány nem elnézést kért ezért, hanem Orbánt lejárató kampányba kezdett. Ahogy 2002-ben és 2006-ban, most is megtévesztő szöveggel, félelmet keltve manipulálja a nyugdíjasokat. Nagyon jól tudja, hogy könnyű szorongást kelteni a kiszolgáltatott, biztonságot kereső emberekben. A megtévesztő behízelgő hang eltereli a gyanút az állítások valótlanságáról. Álságos szavai ismét kárt okoznak. Nemcsak azzal, hogy megtéveszti, akit még lehet, hanem tovább rontja a közéleti szereplők szavainak hitelét, ezzel is arra késztetve mindnyájunkat, hogy a száraz tényekre szorítkozzunk.

Az évtized propagandatrükkje

Nézzük, miként alakult a nyugdíjak reálértéke a rendszerváltást követően.

1991-től '94-ig nyolcszázalékos veszteség, '95-'98 között 12 százalékos veszteség, 1999-től 2002-ig 22 százalékos növekedés, majd az utóbbi öt év, 2003-2007: 19,6 százalékos növekedés.

Tehát három mélypont volt: az elsőt szinte törvényszerűen hozta a rendszerváltás sokkja - vagyis a nagy gazdasági és társadalmi átalakulás időszaka -, aztán a következő nagy mélypont a Bokros-csomag ideje, végül pedig a tavalyi esztendő.

A polgári kormány nyugdíjpolitikájával kapcsolatban sok megtévesztő szöveg kering a köztudatban. Sajnos, ezeket a feltárt valóság sem képes eltüntetni, legfeljebb gyengíteni. Az évtized legsikeresebb kommunikációs trükkje volt, hogy "Orbán Viktor elvett 19 ezer forintot a nyugdíjasoktól". (Bár kormányozni tudnának úgy a szocialisták, mint trükközni.) A történet röviden a következő. Horn Gyula adta "postára" a Bokros-csomagot. Nem az volt a baj, hogy feladta, hanem, hogy rossz helyre küldte. Azokra rakta a terhet, akiket kímélni kellett volna: elsősorban a gyermeket nevelő családokat és a nyugdíjasokat sújtotta. Két év alatt húsz százalékkal csökkent a nyugdíjak értéke. Horn azt tette, amit később párttársa és utóda, Medgyessy Péter: megígérte, hogy a választások után minden másként lesz. Az ígéretet nagyvonalúan törvénybe is iktatta, valahogy úgy, mint Gyurcsány az adócsökkentést, amit a győzelem után aztán rögvest visszavont. Hogy ez tisztességtelen? Persze, de kit zavar? Ha a Horn-féle ígéret teljesül, az történt volna, mint a Medgyessy-féle ötven százalék esetében, amelynek hatását máig élvezzük.

Mit tett Orbán? Azt mondta, visszaadjuk a nyugdíjasoknak, amit a Horn-kormány idején veszítettek, sőt többet adunk, mint amit a volt miniszterelnök ígért, de nem egy év alatt, mert akkor összeomlik a költségvetés. A ciklus minden évében nőtt a nyugdíjak reálértéke, összességében 22 százalékkal.

Az első évben differenciált nyugdíjemelést hajtottunk végre. A legkisebb nyugdíjak 25,5 százalékkal, a legnagyobbak 11 százalékkal emelkedtek.

Szükségszerű szolidaritás

Miért választottuk ezt a megoldást? Mert a differenciálatlan emelés jogos, de nem igazságos. Néha - talán egy évtizedben egyszer - az emeléseknél is lehet a biztosítási elv mellett érvényesíteni a szolidaritás elvét. Tettek hasonlót a szocialisták is, helyesen tették. Gondoljunk bele, egy ötvenezer forintos nyugdíj tízszázalékos emelés után 55 ezer forintot ér, egy kétszázezer forintos ugyanolyan mértékű emelés után 220 ezret. A különbség egyre nő, a kenyér pedig mindkettőnek ugyanannyiba kerül. Tudom, az is fontos szempont, hogy valaki mennyi járulékot fizetett, de mégis...

Egyszóval Orbán nem elvett a nyugdíjasoktól, hanem adott nekik. A ciklus második felében bevezettük, hogy a törvény szerinti kötelező, úgynevezett svájci indexálású emelés felett három-három százalékkal többet emeltünk. Azt sem árt hangsúlyozni, hogy a polgári kormány idején vált véglegessé ez a fajta emelés, vagyis akkor alkalmaztuk először ötven-ötven százalékban az infláció és a bérnövekedés alapján történő számítást.

Ezért hallom csodálkozva azokat a kormánypárti megjegyzéseket, miszerint ők vezették be a svájci indexálást. Ennek ellenére azt kell mondanunk, hogy a svájci indexálás nem szentírás. Sok európai országban másként csinálják. Akkor ugyanis, ha a gazdaság gyengén működik, és a bérek nem emelkednek, ez a módszer hátrányos a nyugdíjasoknak. Ez történt tavaly is.

Többször hallottam szocialista politikusoktól azt is, hogy ők vezették be a nyugdíjas fogyasztói kosár alkalmazását. Ezzel szemben a valóság az, hogy a polgári kormány 2001-ben rendeletben kötelezte a KSH elnökét, hogy számítsa ki a nyugdíjasinflációt, és a szociális minisztert szintúgy kötelezte a rendelet, hogy a nyugdíjas fogyasztói kosár által jelzett inflációt használja a nyugdíjemelés egyik alapjául. Ez ugyanis mindig magasabb, mint az átlagos infláció. (Napjainkban az infláció hét százalékra ugrott, a nyugdíjasinfláció pedig 7,7 százalékra.

Hazug szocialista kampány

Néhány szót megérdemel a szocialista szórólap, amelyet a posta a nyugdíjakkal együtt hord ki. Nem a nyugdíjakról szól, hanem Orbán Viktorról, őt gyalázza. Azt adja a szájába, amit soha nem mondott, olyat sugall, amit soha nem akart. Ezt ismétli a balliberális sajtó, és szajkózzák a szocialista nyugdíjasok. Az igazi szándék már senkit nem érdekel. Pedig, ha az teljesült volna, akkor tavaly nem veszítenek a nyugdíjasok átlagosan harmincezer forintot. Ezt szeretné korrigálni a KDNP országgyűlési határozati javaslata, amely kezdeményezi, hogy egyszeri juttatásként adják vissza ezt a pénzt minden nyugdíjasnak. A sokszor hallott válasz erre is nyilván az lesz, hogy nincs fedezet rá a költségvetésben. Ezért is javaslatunkban a 2009-es kifizetés szerepel.