A szocialisták présbe fogják a hűtlen testvért - például a parlamenti és önkormányzati arányukat sokszorosan meghaladó számú, zsíros igazgatósági állások fenntartásával, a megvonás lebegtetésével. Tudjuk, ezeket a pozíciókat nem fenyegeti veszély, hisz "szerzett jogról" van szó, a lapok rég leosztva a "ma nekem, holnap neked" elve alapján. Hosszú, kínkeserves egyeztetések elé néz így aztán a két párt, de megéri nekik - mindaddig, amíg marad még valami kis eladható, privatizálható, "kiszervezhető" állami vagyon. A végén mindig megszületik az egyezség. Az ország kárára.

Egy dologban biztosan nem enged majd egyik párt sem, ez pedig a kormányfő bőrére való alku. A kormányerők kemény feltételeket szabnak majd a miniszterelnök elmozdításához - addig is ketrecben tartják, mozgásterét egyre szűkítik -, de a látszatellenzéki liberálisok szintúgy megkérik annak az árát, hogy kit támogassanak utódként. Mert ez elkerülhetetlen, számukra ez még mindig a legjobb opció, hisz mindketten tudják: kisebbségben kormányozni amúgy is kínkeserves, ám egy leharcolt, hitelét és tekintélyét vesztett miniszterelnökkel meg szinte lehetetlen. A szabad demokraták pedig - kétségünk se lehet - többre becsülik a hatalommal járt előnyöket, mint a saját szabadságukat. Egy "újrapelenkázott" kormánnyal aztán akár új szövetségre is léphetnek - a reformigény hamis hangoztatásával és az "országérdek" súlyos hazugságával. A jövőn gondolkodni pedig ráérnek akkor, ha már elfogy az utolsó, még kiárusítható nemzeti érték is.

Az utolsó pillanatban vagyunk. Ma még menthetők lennének a javak kis morzsái - egy előre hozott választást követően például. Ez a szabad demokraták rémálmaiban jelenik meg. Ha ma mérettetne meg a párt, nagy valószínűséggel örökre múlt idejűvé válna. Igaz, ügyködésének gyümölcsei sokáig megmaradnának még - és most nem az olyan "apróságokra" gondolunk, mint az elhanyagolt iskolákban díszelgő, összesen tízmilliárdokat fölemésztő digitális táblák és hasonlóan irritáló luxusberuházások, hisz végül is a pénzherdálás okozta hiány, ha nehezen is, de pótolható. Ám van néhány liberális vívmány, ami jóvátehetetlenül beépült a jövőnkbe. Szöveghű idézet egy internetes fórumról, Elektronos ablakemelőnek nevezi magát a bölcs bejegyzés gazdája: "buszon megyünk tömve van az egész busz alig férünk el ,táskánk a földön.néni le akar szálni és be szól :Miért kel a busz közepére rakni a táskátokat? (haveromnak elötte edzésen mondta ha ma neki valaki be szól azt agyon üti és kit tekeri a nyakát) ülünk le erre meg szólalok: - Bence?nem azt mondtad hogy ha ma be szólnak azt ..... el kezdünk röhögni - nő iedt arcal meg fordul ki nyílik az ajtó és le fut."

Lám, plasztikus szószövet, gördülékeny fogalmazás (apróságokra nem adunk), és annyi okosság, amennyi egy elektronos ablakemelőtől kitelik. De nézzünk bele, mit ír egy másik fórumos, Fütyülős barack:

"Apámmal Tesco-ban.

Hihetetlenül »szabadulna« már, kassza. Egyszerre csak elkezdi halkan, csak úgy magának.

- Ó hogy r*hadnál meg, a szíved esne ki, és akasztanának fel.

Elöttünk lévő néni megfordul ilyedt arccal.

- Elnézést sietek-mindjárt...

Kiérünk... röhögünk."

Mélyponton vagyunk. A földről nehezen fogunk feltápászkodni.