Lapunk munkatársának érdeklődését tegnap a pénzügyi tárcánál azzal hárították el, hogy még nem küldtek semmilyen anyagot a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-től. A vagyonkezelő szóvivője pedig azzal, hogy a határidő csak éjfélkor jár le, és addig átküldik a jelentést. Nincs kétségünk afelől, hogy a miniszterelnök emberei tisztelik a törvényeinket, és mára feketén-fehéren kiderül, mire tapsoltak el tízmilliárdnyi közpénzt a kormányzati luxusterv égisze alatt. Ne feledjük: az elmúlt években a konvergenciaprogramból fakadó kötelezettséget szajkózva a kormány a bérből és fizetésből élők vállára rakta a költségvetési megtakarítás érdekében a legnagyobb terhet.
A kormányzati negyed létrehozásáról tavaly áprilisban kormányhatározat született, ebben még az átadás legkésőbbi, 2009. május 31-i dátumát is kitűzték. Azóta sok víz lefolyt a Dunán. A tervek - tényleg világszínvonalon - el is készültek. Nem az építészek tehetnek róla, hogy egy elvetélt ötlethez kérték fel őket a munkára. Mint ahogy a vizitdíj-automatákat leszállító cégek sem felelősek azért, hogy egy közutálatnak örvendő egészségügyi program végrehajtásához szállítottak berendezéseket.
A kormányzati negyed fiaskója is jó példa arra, hogy demokratikus viszonyok között nem lehet hosszú ideig a köz akaratával, a nép érdekeivel szemben kormányozni. Már akkor látható volt, hogy a kormányzati negyed megvalósítása kudarcra van ítélve, amikor még csak az ötlet szintjén felvetődött. Talán a PPP-konstrukcióban rejlő kockázatok mellett a legnagyobb hibája a tervnek az volt, hogy nem vette figyelembe, hogy a Parlament környékén elhelyezkedő minisztériumok épületei történelmi hagyományainkhoz tartoznak, ezért ragaszkodunk hozzájuk. Nem szeretnénk, ha luxusszállodák céljára eladnák azokat. Márpedig ez lett volna a sorsuk. Nagy baj, hogy a politikai elit tagjai elszakadtak a társadalomtól, nagy baj, hogy úgy gondolják, ők tudják a legjobban, mi a jó a népnek. Pedig könnyű belátni, ha a bérből és fizetésből élő polgárok nadrágszíját húzogatják, akkor nem lehet kormányzati negyed beruházásába fogni.
Ezért jogos az ellenzék követelése, hogy hozzák nyilvánosságra, mire ment el az a temérdek pénz, mert annak bőven lett volna helye más fontosabb célra is az elmúlt évben. A családok sem luxusjárgány, vagy plazmatévé, vagy egy jakuzzi kedvéért adósodtak el, hanem a gyerek lakásgondjának megoldásáért, vagy a költségtérítéses egyetem diplomájáért.
Éppen ezért az adófizető polgárok az utolsó fillérig tudni akarják, hogy a 8,5 milliárd forintos telekár mellett mennyit és kiknek fizettek ki a szakértői és ügyvédi díj címén, és kik voltak még a kormányzati negyeddel kapcsolatos szerződések kedvezményezettjei.
Mint ahogyan előbb-utóbb valakinek felelnie kell a postások biciklitenderéért és a kétszázmilliós kormányszóvivői portálért is.