- Úgy tűnik, mintha alábbhagyott volna Székely Tamás kezdeti lendülete. Ön hogyan látja?

- Szerintem nem mérte föl, hogy milyen örökséget vesz át, milyen helyzettel kell megküzdenie. Soha nem volt annyi és akkora probléma az egészségügyben, mint most. A gondok persze nem az elmúlt hat hónap alatt, hanem a kormányzati ciklus kezdete óta halmozódtak föl. Az úgynevezett reformok jegyében szétzilálták az egészségügyi ellátórendszert, intézményeket zártak be, megváltoztatták több kórház profilját, körzővel és vonalzóval határozták meg az ellátási területet. A kapacitásokat nem a tényleges szükségletekhez igazították. Mindez súlyosan megingatta a betegek ellátásának biztonságát, gyakorlatilag kiszámíthatatlanná, átláthatatlanná vált a rendszer. A kórházak vergődnek a finanszírozási gondok miatt, a konvergenciaprogram örve alatt iszonyú összeget, több százmilliárd forintot vontak ki az egészségügyből. Ez természetesen szintén a betegek, az ellátás rovására megy. Székely Tamás tehát súlyos gondokkal néz szembe.

Súlyos károk

- Melyik területet érte a legnagyobb kár?

- Három ilyen van: a pszichiátria, a gyermekellátás, valamit az agyi katasztrófa gyógyítása. Nem véletlen, hogy már a második országgyűlési biztos is állást foglalt a pszichiátriai és a stroke-ellátásban tapasztalható zűrzavarról. Először Takács Albert fogalmazta meg aggályait, akit igazán nem lehetett jobboldali elhajlással vádolni. A napokban pedig Szabó Máté ombudsman jelentette ki, hogy emberjogi szempontból sérelmes, sőt az alkotmány szellemével is ellentétes az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárása, hiszen betegek kerültek ki az ellátórendszerből, s a bezárással megszűnt Budán az addiktológiai gondozás, bajba kerültek a stroke-os emberek is, akiknek pedig minden perc számít.

- Maradjunk a Lipótnál, ahol ténylegesen januárban szűnt meg a gyógyítás. Ön szerint mi volt a bezárás valódi oka?

- Úgy vélem, az volt a törekvése a szocialista-liberális kormánynak, hogy általában véve visszaszorítsa az állami felelősségvállalást az egészségügyben, és az ellátást a piac részeként határozhassa meg. Így következhettek intézménybezárások, profilszűkítések, szakmai indok nélküli átalakítások, sokszor a szakma képviselőinek egységes föllépése ellenében. Ezzel szervesen összefügg az egészségbiztosítás privatizációjának szándéka, a pénztárakról szóló törvény áterőszakolása. Ha a finanszírozói oldal akár részben is magánkézbe kerül, akkor a szolgáltatásban, vagyis a gyógyításban is az üzleti elvek, a magánérdekek érvényesülhetnek. Mindezek mellett a bezárásban szerepe lehetett egy "pszichoirtó akciót" hirdetett nagy hatalmú szektának is...

- Az ellátásnak legalább a fele, például a képalkotó diagnosztika, a labordiagnosztika, a vesedialízis már most is magánkézben van.

- A magántőke szerepet vállalhat az ellátásban, de csakis szakmai vállalkozásokon keresztül, szabályozottan. A finanszírozásban azonban nincs semmi keresnivalója, azt köztulajdonban kell tartani. A pénztártörvény szerencsére megbukott. De engedje meg, hogy meséljek valamit a képalkotásról. Nemrég Pécsett jártam, és megdöbbenve láttam, hogy az egyetemen már nem végeznek délután CT-vizsgálatot. Kérdeztem az okát, és kiderült, hogy délig betelik a teljesítménykorlátjuk, így délután leállnak. Elképesztő, hogy ilyen fontos vizsgálatokkal takarékoskodnak, miközben éppen így ráfizetéses a dolog, mert nem mérethatékonyan használják ezt a szolgáltatást. Nyugaton és a tengerentúlon három műszakban, megállás nélkül végzik a képalkotó diagnosztikai vizsgálatokat.

Szocialista stílus

- Most azonban újabb koncepció készült az egészségbiztosításról. Ismeri a részleteit?

- Nem. Egy viszont biztos, az egészségbiztosítási kassza óriási falat. A kisebbségben kormányzó szocialisták mintha titkos terveket szövögetnének, ezt teszik a törvény visszavonása óta. Érdekes figyelni Kökény Mihály szakbizottsági elnök megnyilvánulásait. Először védte a többpénztáras rendszert, aztán kijelentette, hogy azt csak kényszerből szavazták meg, nem sokkal később az egészségbiztosítás állami tulajdonban tartásáról beszélt. Közben itt-ott fölmerült a regionális elosztás, aztán a megyei, és így tovább, szinte követhetetlenül. Most az látszik, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár megyei kirendeltségeinek rendszerét akarják erősíteni, helyreállítani.

- Ezek szerint nem beszéltek önnel a tervekről. Egyébként kellett volna?

- Illett volna. De általában jellemző a szocialistákra, hogy nem egyeztetnek, figyelmen kívül hagyják a tárgyalópartnerek álláspontját. Tipikus technika ez tőlük. Érdemi párbeszéd nincs, csak kommunikációs stratégia. Nem bízom Székely Tamás miniszterben, aki egyébként 2002-ben az OPNI működését felügyelő miniszteri megbízottként is dolgozott. Én eddig minden miniszterrel tárgyaltam, állítólag Székely Tamás is szeretne leülni velem, de eddig nem sikerült. A beadványaimra sem válaszol, az egyik éppen az OPNI-val kapcsolatos. Azt szeretném tudni, hogyan lehetséges, hogy miközben a Lipótról kiűzték a betegeket, addig színielőadást tartanak az intézményben. Tehát a betegek előtt bezárták, a pénz előtt viszont kinyitották az OPNI kapuját. És persze nem bízom a kormányban sem, akármit is mond. Véleményem szerint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kizárólag túlélésre játszik.

- Jól?

- Zseniálisan, ám az általa megtartott hatalom nem közérdeket szolgál. Mivel a kormánynak nincs társadalmi felhatalmazása, nem beszélhetünk valós kormányzásról sem.

- Milyen megoldásokat tudna adni a Fidesz az egészségügyi problémákra, ha a választók megbíznák az ország kormányzásával?

- Folytatnunk kell a rendszer társadalmilag is elfogadott átalakítását, aminek a polgári kormányzás idején már voltak eredményei. A népegészségügyi mutatókra kell alapozni az ellátást, a finanszírozást, másként nem működik hatékonyan a rendszer. Óriási különbségek vannak például a várható élettartamot tekintve még Budapest egyes kerületei között is, nemhogy az ország térségei között. A különbségeket csak akkor tudjuk fölszámolni, ha ismerjük az adott térségben élők egészségi állapotát, szokásait, életmódját, egészségmagatartását, és azokhoz igazítjuk egyrészt a megelőzés stratégiáját, másrészt a gyógyítói struktúrát. A pénzt pedig ugyancsak ennek ismeretében kell elosztani. Az egészségügyi ellátórendszernek folyamatos megújításra van szüksége a hatékony működéshez.

A Fidesz rendet tenne

- Milyen szerepet szánna a háziorvosi, házi gyermekorvosi hálózatnak?

- Ez fontos kérdés. Az alapellátást muszáj fölkészíteni a definitív, vagyis a végleges gyógyításra. A betegnek is az lenne a jó, ha a lehető legtöbbet megkaphatná jól képzett háziorvosától, és nem küldözgetnék mindenféle fölösleges vizsgálatokra. Ne kószáljon a beteg ember az ellátórendszerben, hanem bízzuk őt a háziorvos gondoskodására, aki csak szükséges esetben küldi felsőbb szintre, például kórházba. Tapasztalatok szerint a betegek jelentős részét igenis meg lehetne gyógyítani az alapellátásban. Ehhez persze újra kell gondolni és értelmezni a kórházi ellátás rendszerét is. Lényegesnek tartom a bezárt intézmények, különös tekintettel az OPNI, a Svábhegyi Gyermekgyógyintézet, valamint a Schöpf-Merei Kórház és Anyavédelmi Központ újbóli megnyitását. Ezek nélkül az intézmények nélkül nem létezhetnek a betegek, nem működik a rendszer. Az egészségügy rendbetételéhez széles társadalmi fölhatalmazás kell, ami nincs meg a jelenlegi kormánynak, ezért a köznyugalomhoz is muszáj új választásokat kiírni.

- Ezek szerint úgy látja, sok mindent vissza lehet fordítani vagy újra lehet kezdeni?

- Pontosan. Az a szerencse, hogy nem mindent tervét sikerült megvalósítania a kormánynak, meghiúsult többek között az egészségbiztosítás privatizációjára irányuló törekvése. Ettől persze a soron következő népszavazás legalább annyira fontos, mint a márciusi volt. Mindenesetre a reformkényszerben kódolt rombolást nem tudták maradéktalanul véghezvinni. Kijelenthetjük, hogy ennek a kormányzati ciklusnak az egészségügy a legnagyobb paradigmája, bele is bukott. De minél tovább halogatjuk a rendbetételt, minél tovább vajúdunk, annál több lesz a szenvedő ember.

* * *

Egyre felkészültebbek a partnerek

Úgy tűnik, lehiggadtak a kezdeti izgalmak Kiskunhalason - mondta Mikola István a városban tett július 2-i látogatásán. A politikus az Országgyűlés egészségügyi bizottságának alelnökeként fogadta el a szocialista polgármester és a fideszes alpolgármester meghívását Kökény Mihállyal, a szakbizottság szocialista elnökével együtt. A város vezetősége több ponton módosította a kórház üzemeltetőjével, a HospInvest Zrt.-vel kötött korábbi szerződését, amelyet az említett napon írtak alá. Mikola István szerint az önkormányzat belátta, hogy eleget kell tennie az ellátási kötelezettségének, ezért saját feltételeit ennek jegyében érvényesítette. Mint mondta: a HospInvest is egyre fölkészültebb az üzemeltetésben, ma már több kórházi szakértőt foglalkoztat, így mind nagyobb súllyal jelenik meg a szakmaiság és a felelősség egy ilyen szerződésben.