Ezúttal egy gimnáziumi matematikatanárt hívott magával sajtótájékoztatójára, hogy az illető a számok nyelvén bizonyítsa: az élelmiszerárak csökkentése a költségvetésnek nagy veszteség lenne, ezért kizárt dolog az áfát úgy mérsékelni, ahogy azt a legnagyobb ellenzéki párt javasolta. Gyurcsány Ferenc szerint nem lehet olyan indítvánnyal előhozakodni, amiről tudható, hogy több kárt okoz, mint hasznot.

Ezt a levezetését figyelve az embernek az a benyomása, hogy a miniszterelnök egészen máshol véli felfedezni a kár és a haszon fogalmait, mint ahol a köznapi magyar állampolgár látja. A matematikai példába hiba csúszott, mert csak az állam pénzügyeit vizsgálta - az állampolgárokét nem. Őket egyszerűen kihagyták a számításból. Így derülhetett ki a kioktató okfejtésből, hogy az ország sokmilliónyi lakosának megfizethetetlenné dráguló élelmiszerek és rezsiköltségek nem okoznak kárt. Legalábbis nem olyan súlyos kárt, amelyre teljes erőbedobással kellene keresni az ellenszereket.

Világos persze, hogy a költségvetés pénze valamennyiünké - bár abból, hogy mire költ az állam, sokszor arra következtetünk, hogy ez tévhit. Az államkassza indokolatlan kiürítése nem lehet cél, de érthetetlen, hogy a kormányfő matematikusa szemléltető előadásának megtervezésekor nem egyezteti a számításokat a Fidesz kalkulációjával. Másként hogyan fordulhatna elő, hogy sok tízmilliárd forinttal tér el egymástól a kétféle levezetés? Vajon nem az a hiba, hogy az áfacsökkentés javaslata az ellenzéki oldalról érkezett, és mindenképpen rá kellett ragasztani az olcsó népszerűség-hajhászás címkéjét?

A miniszterelnök tegnapi mutatványa során kijelentette: vannak eszközök, amelyekkel enyhíteni lehet a drágulást, de az áfacsökkentés nem ilyen. Akkor viszont azt kellene levezetnie, milyen akciókat tervez a kormány, hogy a fokozódó nyomorúságtól, a végzetes lecsúszástól megmentse az embereket. Az államnak ugyanis kutya kötelessége vészhelyzetben megvédeni polgárait - a kormányfői hitvallásnak egy demokratikus országban ez az alfája és ómegája.

A matematikusok bevonása egyébként tényleg szükségszerű lehet. Sok millió család mellett jönnének jól a számolás mesterei, hogy naponta előadást tartsanak a talpon maradás lehetőségeiről - kevés pénzzel, a vágtázó infláció körülményei között.

Bár valószínű, hogy ha az áremelkedés megfékezéséről a kormány továbbra sem hoz döntést, még a cirkuszi bűvészek sem tudnának segítséget nyújtani a túléléshez.