- Mit gondolunk önmagunkról, és milyennek látnak bennünket, magyarokat a világban? Huszonkilenc év elteltével hangzott el ismét Lakiteleken ez a két kérdés. Hogyan változott a képalkotás az elmúlt évtizedekben?

- Az utóbbi húsz évben gyökeresen megváltozott önmagunk megítélése, ebben nagy szerepe volt a rendszerváltáskor elszalasztott lehetőségeknek és az azóta ismét hatalomra kerülő szocialista kormányoknak. Takarékossági szempontokra hivatkozva leépítették, megszüntették a kulturális központokat, korlátozták az egyetemi jelenlétet, a fiatalok szerepét a közösségi gondolkodásban. Hallatlan nagy károkat okoz, hogy a kormány a világban ugyancsak pénzügyi okok miatt csökkentette a magyarság szellemi és gazdasági jelenlétét. Szükség lesz a veszteségek és a meglévő erőforrások leltárára. Ezután pedig egy Klebelsberg Kunóhoz, a 20. század legnagyobb formátumú és hatású kultúrpolitikusának programjához mérhető munkának kell következnie.

- Klebelsberg a trianoni országcsonkítás utáni oktatási és kulturális intézményrendszer létrehozásában alkotott hatalmasat. Olyan súlyosnak értékelték a lakiteleki Európa Szabadegyetem résztvevői az ország jelenlegi helyzetét, mint az elődök 1920-as években?

- A hatvan előadás, műhelybeszélgetés, vita során gyakran előkerült a párhuzam a két korszak, napjaink és a húszas évek között. Felidéztük Japánt is, amelyet a második világháború végén földig romboltak. A romokon tudatos nemzetpolitikai stratégiával azonban példaértékű gazdasági és erkölcsi megújulást valósítottak meg.

- Vannak olyan erőtartalékai a magyarságnak, mint voltak 1920 táján vagy éppen 1979-ben, amikor a kommunizmus szorításában az értelmiség egy csoportja, többek között Illyés Gyula közreműködésével ugyancsak Lakiteleken nem éppen kockázatmentesen kereste az igazodási pontot nemzeti önismeretében?

- A majdnem harminc évvel ezelőtti találkozón kifinomult érzékkel kellett a sorok között olvasnunk. Mindenki értette a metaforák jelentését, és ismertük a szókimondás határait. Ma ebből a szempontból zaklatottabb a helyzet, mert valójában egy politikai hidegháború kellős közepén vagyunk. Ugyanakkor jó érzés, hogy van olyan fiatal, keresztény értelmiségünk, amely pontosan tud kérdezni, érti a lényeget és a feltett kérdéseire kapott választ. Ami talán a legfontosabb, tudja, hogyan lehet a lehetőségek határait kitolni.

- Közös műhelyekben dolgoztak, esténként együtt ültek le a tábortűz köré a rendszerváltás emblematikus személyiségei és a fiatalok. Elhangzottak kritikai élű megjegyzések az ifjúság részéről, mit kellett volna másképpen csinálni 1989-ben?

- Százötven fiatal értelmiségi kapcsolódott be a műhelymunkába. Bírálat helyett inkább arra törekedtek, hogy tisztán lássanak, mi és miért történt úgy, ahogy. Partnerek voltak az együtt gondolkodásban, rendkívül izgalmas diskurzus folyt például a gazdaság talpra állításáról, ugyanúgy, mint a közművelődésről. Számos olyan elképzelés is körvonalazódott, amely a Nemzeti Fórum szeptemberi országos gyűlésére már törvényjavaslat lehet, és a parlament elé kerülhet, a többi között a kettős állampolgárság ügye, a tanyatörvény vagy a hungarikumok hasznosítása. A közös gondolkodás után közös építkezésnek kell kezdődnie, ez a Kárpát-medencei új többségre vár.