Egy új vizsgálat azt sugallja, a tengeri hőmérsékletek emelkedésével számos halfaj választja a mélyebb, hűvösebb vizekbe költözést, mint a magasabb földrajzi szélességet, ahogy számos kutató korábban feltételezte.
A Nicholas Dulvy brit kutató vezette csoport az Északi-tenger halait tanulmányozta, ahol a tengerfenék hőmérséklete 25 év alatt 1,6 fokkal emelkedett. A kutatók kielemezték a fenékhalászatot vizsgáló, hosszú távú tanulmány során begyűjtött adatokat, hogy meghatározzák az utóbbi negyed évszázadban, milyen változások történtek 28 fenéklakó hal geográfiai megoszlásában. Kiderült, hogy az állatok nem egységesen költöztek észak felé. A kutatók szerint ahelyett, hogy észak felé vándorolnának, számos faj inkább mélyebb vizeket keres, kísérletet téve arra, hogy továbbra is a számára optimális hőmérsékleten éljen.
Az elmúlt 25 évben, az Északi-tenger halai átlagosan mintegy kilenc méterrel költöztek mélyebbre Dulvy jelentése szerint. Egyes fajok, mint például a Lepidorhombus whiffiagonus, mintegy 35 méterrel mélyebb élőhelyet kerestek. Mivel a tengerfenék mélységét tekintve nem egységes, a hőmérsékleti változások arra kényszerítik a fenéklakó halakat, hogy új helyekre költözzenek, így ugyanazon víz alatti klímatartományban maradhatnak. Ezen hőmérséklet-kereső viselkedés készteti őker arra, hogy különböző irányokba széledjenek szét.
Ez hasonló folyamat ahhoz, ahogyan a hegyvidéki fajok kényszerülnek arra, hogy az általuk kedvelt hőmérsékleti zónákat kövessék a hegyekbe - mondja a kutató. Amikor a hideg hőmérsékletek egyre magasabbra kúsznak a csúcs felé, ezen fajok kifogynak az élőhelyből. "Nem tudjuk, hogy a halak is elérik-e majd a " hegy" csúcsát, vagy próbálnak még mélyebbre költözni" - mondja a kutató. A nagy kérdés az, vajon mit jelentenek ezen eredmények - mondja Marcel Visser populációs biológus. "Mennyire is kell arrébb költözniük ezen fajoknak a hőmérséklet emelkedésével? Az eredmények azt mutatják-e, hogy a fajok adaptálódnak, ami jó lenne, vagy pedig azt, hogy a klímaváltozás még a tengeri fajokat is károsítja?" - kérdezi a kutató.
Egyes szakértők egyáltalán nem hiszik, hogy a kilátások jók lennének. "Ha ezen fajok még mélyebbre mennek, egy idő után kifogynak a mélységből, az Északi-tenger déli része egyáltalán nem olyan mély" - mondja Brian MacKenzie oceanográfus. "Még ha a fajok északra mennek is, ahol mélyebbek a vizek, a halak olyan komoly problémákkal néznek majd szembe, mint a csökkent fényviszonyok, megnövekedett nyomás és a változó élőhelyek".
Azonban nem csak a melegedő hőmérsékletek helyeznek nyomást az északi-tengeri ökoszisztémákra, a túlhalászat is komoly problémát jelent. Ezen két tényező hatásának kiderítése a következő kihívás - mondja Martin Edwards tengerökológus. "Annak meghatározása, hogy ezen problémák közül melyik okoz károsodást, rendkívüli kihívásnak bizonyult".
Dulvy és csapata már meglehetősen biztos benne, hogy a mélységbeli eltolódások nem a túlzott halászat eredményei a fajoknál, mivel az általánosságban halászott fajok ugyanolyan mértékben költöztek mélyebb vizekbe, mint azon fajok, melyeket egyáltalán nem halásznak. Ám a kutatók egyetértenek azzal, hogy a legnagyobb kihívás annak meghatározása, ezen két veszély közül melyik érinti leginkább a populációkat.