- Az illetékes közigazgatási hivatal határozata szerint törvénysértők a segélyezést szigorító monoki rendeletek, és indítványozta, hogy harminc napon belül helyezzék hatályon kívül őket. Megteszik?

- Áttanulmányoztuk a határozatot, és szakmailag korrektnek tartjuk, de már eldöntöttük, hogy biztosan nem vonjuk vissza a rendeletet. Ha kell, elmegyünk az Alkotmánybíróságig.

- Az utóbbi hetekben rengeteg ötlet és javaslat hangzott el például polgármesterektől, közigazgatási szakemberektől. A kormányfő is bejelentette, hogy kezdeményezik a szociális törvény módosítását.

- Örülök, hogy végre konkrét lépésekre szánja rá magát a kormány. A jelenlegi helyzet nem tartható, munkához kell juttatni az embereket. Én is összeírom az ötleteimet, ezeket majd csokorba szedem, és ha elkészül, elküldöm az illetékeseknek.

- Két hónap távlatából most már látszik, hogy mekkora vihart kavart a kezdeményezésük. Rengetegen álltak mellé, de számosan bírálták is. Nem bánta meg, hogy belevágott?

- Nem, bár nem vagyok naiv. Amikor elkezdtem, tudtam, hogy lesz visszhangja a kezdeményezésnek, bár bevallom, nem gondoltam, hogy ekkora méretű lesz. Ez engem is meglepett, de jóleső érzés, hiszen azt jelzi, hogy óriási a társadalmi igény a változásra.

- Felkészült arra is, hogy rasszizmussal, cigányellenességgel vádolják majd?

- A támadásokra felkészültem, de harcos típus vagyok. Motivál a küzdelem. De csak a nemes és sportszerű küzdelmet szeretem. Sajnos a mai magyar társadalomban ez egyenlőtlen és elvtelen. Sokan azt gondolják, hogy egy kistelepülés polgármesterét simán zsebre lehet tenni, el lehet taposni. Riporterek, neves szociológusok, szakértők részéről is tapasztaltam ezt, de egyiküknek sem sikerült. Egyébként is egyfajta lenéző attitűddel viszonyulnak a vidéki emberekhez, pedig ők mára már tudatukra ébredtek. Szeretném hangsúlyozni: a monoki kezdeményezés azért is példaértékű, mert a rendszerváltás óta először fordul elő, hogy az országban konszenzus alakul ki egy témában, bal- és jobboldali emberek együtt álltak a kezdeményezés mellé. Ezt a nagypolitika tizennyolc éve nem tudta elérni.

- Nemrég bejelentette, hogy népszavazást kezdeményez az ügyben. Az egyre sokasodó javaslat ellenére nem állt el a szándékától?

- Amíg nem változik a törvény, addig nem. Egyelőre ugyanis csak javaslatok léteznek. A népszavazási kérdéseink már az Országos Választási Bizottság előtt vannak.

- Gondolt már arra, hogyan szervezik meg az aláírásgyűjtést, ha az OVB zöld utat ad?

- Igen is meg nem is. Nem szervezem, mert az a csodálatos dolog történik, hogy az emberek maguktól lépnek az ügyben. Felhívnak, megkeresnek mindenhonnan az országból, és felajánlják a segítségüket az aláírásgyűjtéshez. A rendszer viszi magát előre. Nem az a célunk, hogy az országot belevigyük egy több milliárd forintos népszavazásba, hanem hogy a kétszázezer aláírás összegyűjtésével nyomást gyakoroljunk a parlamentre: alkosson megfelelő szociális törvényt. Ez lenne a törvényhozás eredeti feladata. Van az országban nyolcmillió választópolgár, akit viszont csak négyévente tekintenek annak, közben pedig kénytelen statisztálni az eseményekhez. Ezzel szemben a demokrácia a többség akaratának érvényesülését kellene hogy jelentse.

- Volt olyan önkormányzat, amely törvénymódosítást kezdeményez. Nem lett volna egyszerűbb ezzel kezdeni?

- Mi, polgármesterek már számtalanszor írtunk levelet, jeleztük problémáinkat a döntéshozóknak. Ezekre csak ígérgetéseket kaptunk, vagy kioktatást, de sokszor válaszra sem méltattak. Elegünk van ebből. Ha úgy kezdtük volna, hogy összefog pár önkormányzat, és törvénymódosítást kezdeményez, nem tudtunk volna ekkora nyomást kifejteni. A monoki kezdeményezés lényege éppen az volt, hogy sikerült az ország közvéleményét megmozgatni. Én ebben látom a szerepemet. Látom, hogy baj van Monokon, baj van az országban. Nem akarok nagy szavakat használni, de talán éppen azért indult el a kezdeményezés Monokról, mert itt született Kossuth Lajos, a reformkor kiemelkedő alakja. Egyébként szerintem most hasonló helyzetben vagyunk, mint akkor. Az emberek új értékrendre és szemléletre vágynak.

- Milyen a hangulat most Monokon?

- Nagyon jó. Az emberek dolgoznak, és büszkék arra, hogy itt születtek meg az említett rendeletek.