FIDESZ.HU > Vélemények > Publicisztika Nyomtatás
Ablak bezárása
Gyed nélkül, a könnyű prédáért?
A jövő útja kizárólagosan a bölcsőde, a gyed és gyes elavult. Ezt a véleményét a sajtó képviselőivel osztotta meg a miniszterelnök felesége. Vajon miért jutott erre a következtetésre? Nézzük meg, mi is állhat e mögött.
Létrehozva: 2008. július 8., 09:23 | Utoljára frissítve: 2008. július 8., 09:25

A megszorításokhoz szokott gondolkodásunkkal első helyre tennénk azt, hogy a kijelentés mögött pénzügyi okok állnak. Túl "drága" az anyák otthon maradása. Hogy is van ez? Mennyibe is kerül egy bölcsődei férőhely? Milyen intézkedésekre van szükség egy hely kialakításához?

Először is a bölcsődei helyeket létre kell hozni, minden egyes hely egymillió forintnál kezdődik. Ha a gyest a kormány ki akarná váltani bölcsődei férőhelyre, akkor a szükséges forrást már most szerepeltetnie kellene a költségvetésben. Legalább 50-100 ezer új férőhelyre lenne szükség, ez tehát 100-150 milliárd forintba kerülne.

Kinek van ennyi pénze? Az önkormányzatoknak biztosan nincs, a költségvetésben pedig nem szerepel ez az összeg. További hitelekből finanszíroznák? Akkor talán kérdezzük meg a potenciális bölcsődéseket, hogy inkább az anyukájukkal otthon maradnának, vagy - csak gondolatjátékként - még ezt az összeget is vissza akarják fizetni a már eddig rájuk mért személyenkénti milliós adósság felett?!

Egy gyermek ellátásához az állami bölcsődei normatíva 2008-ban 547 ezer forint évente. Az önkormányza-toknak ehhez kiegészítő támogatást kell nyújtaniuk, mert az összeg nem fedezi az ellátást. Egy bölcsődei férőhely működtetése egy évben 600 és 900 ezer forint közötti összegbe kerül. Ehhez kellene viszonyítanunk a gyes gyermekenként évi - 300 ezer forintot alig meghaladó - összegét! Jóakarattal sem minősíthetjük gazdaságilag indokoltnak a kétszeres állami terhet jelentő bölcsőde előnyben részesítését, akkor sem, ha munkahelyet teremt. Különösen nem tekinthetjük annak, ha a normatívához hozzákapcsoljuk a gyermekgondozási táppénz költségét, amelyet a bölcsődések megbetegedései miatt az államnak ki kell fizetnie. Ez a társadalombiztosítást terheli, nem is kis összeggel. Átlagos értékét tekintve a bölcsődei normatívát legalább százezer forinttal egészíti ki a társadalombiztosítás évente, anélkül, hogy a gyermekek után járó táppénz mellett a megnövekedett orvosi és gyógyszerellátás költségeit is figyelembe vennénk. Ezek a kiadások a gyes mellett is jelentkeznek, de alacsonyabb összegben. Pontos méréseket nem ismerünk.

Megújult roham a gyed ellen

Egy átalakításra vonatkozó kijelentést illene, hogy megelőzzék a számítások. Egy bölcsődei helyhez gyermekenként legalább évi 700 ezer forint állami tehervállalásról beszélhetünk. Eszerint egy gyermek bölcsődei ellátásának költségéből két személy számára lenne fizethető a gyes. A pénzügyi elemzések alapján tehát nem érthető, hogy a gyes miért nem jó, a bölcsőde pedig miért jó az államnak!

A gyedet régóta támadják azok, akik a családpolitikát elvi vagy egyéb megfontolásokból összekeverik a szociálpolitikával, azon belül is a szegények támogatásával. Eltörlését már több-kevesebb sikerrel néhányszor megpróbálták. Nem kedvez a hátrányos helyzetűeknek - mondják. Akik támadják, azoktól szeretnénk választ kapni arra, hogy miért nincs a gyednek megfelelő ellátással bajuk például a svédeknek? Miért tartják több országban a gyedet követendő példának? Miért olvasható a svéd rendszer támogatása a munkáspárti angol kormány szakmai előkészítő anyagaiban (a brit pénzügyminisztérium honlapjáról letölthető dokumentumról beszélünk, amely egyértelműen az adókedvezményeket javasolja a segélyezések helyett). Könnyen kimutatható, hogy a maximalizált gyed sem kerül az államnak sokkal többe, mint a bölcsőde, ugyanakkor ez korábbi befizetéseken alapul, ezért összességében nem tekinthető az állam szempontjából a gyesnél lényegesen magasabb tehernek. És itt el is jutunk egy kulcsszóhoz: teher!

Kedvezményelvonó kormány

Valóban teher-e egy közösség számára, hogy újrateremti önmagát azzal, hogy vállal és felnevel egy következő generációt? Akarattal használjuk az "újrateremtés" szót az "újratermelés" helyett. Kodály Zoltán is azt állította, hogy a kultúrát nem lehet továbbadni, csak alkalmassá lehet tenni a következő nemzedéket arra, hogy a kultúrát megismerve újrateremtse. Ez teher lenne? Terhet jelent a közösség számára, hogy a családokban felhalmozott kulturális tőke (a családi életforma, a család hagyományai, szokásai) továbbadásának lehetőségét - a gyermekre fordítható idő biztosításával - megadja? Ha terhet jelent a közös jövőért vállalt áldozat, akkor minden szociológiai elmélet szerint a társadalom szétesett, nem akar a közösség (nemzet) tovább élni. Ezt a szétesést állapította meg az ország vezető embere és felesége? Nem lehet könnyű ezzel a tudattal vállalni az ország közösségének vezetését, hiszen a társadalom kohéziójának hiánya - a társadalmi konszenzus megteremtésére képtelen vezetők felelőssége!

Tegyük fel, hogy nem erről van szó. Tegyük fel, hogy az intézkedést a "megélhetési gyermekvállalás" ellen tervezik, de nem merik kimondani. Tegyük fel, és vizsgáljuk meg az intézkedéseket! Ha a "megélhetési gyermekvállalás" elleni fellépésről lenne szó, akkor már lázasan tervezni kellene a leszakadó térségek településein az új bölcsődéket. Az ehhez szükséges pénznek rendelkezésre kellene állnia. Konkrét intézkedések kellenének a munkaerőképzéséhez, az anyáknak a munkaerőpiacra való visszavezetéséhez, a gyermekorvosok, a védőnők képzésének támogatásához, a közlekedési lehetőségek bővítéséhez, hogy az anyák a gyermekek bölcsődébe adása után beérjenek a munkahelyükre.

Konkrét intézkedési javaslatot szeretnénk látni arról, hogy a munkába járás költségeit milyen módon kívánják csökkenteni ahhoz, hogy megérje a munkavállalás. Választ várunk arra is, hogyan teremthetők olyan munkahelyek, amelyek az évek óta a munkaerőpiacról kiszorult embereket alkalmazni tudják a képzettségüknek megfelelő munkabérért.

Ezek után megfogalmazódik az a kérdés, hogy a költségvetés összeállításakor a kormány tervezi-e az utazások támogatását, a képzés és az átképzés költségeinek átvállalását, miközben a gázár emelése rohamléptekben halad, a kompenzáció pedig csökken. Semmi nyoma a munkavállalás lehetőségét megteremtő támogatásnak. Ugyanúgy nincs sehol, mint a bölcsődei férőhelyek létesítésének költségei. Legkésőbb a költségvetés előterjesztésekor egyértelmű lesz, hogy nem a bölcsődék támogatásáról, hanem a gyermekvállaláshoz fűződő jogok további csökkentéséről van szó. Gyes helyett bölcsőde? Ki fogja választani?

Példaként nézzük meg egy fiatal vidéki anya helyzetét, aki dolgozni akar. A gyes alig több mint 25 ezer forintja mellett havi 5-10 ezer forintot meg tud takarítani az étkezési költségekből a kerti munkával, utazásra nem költ, ugyanakkor szociális segélyért folyamodhat. Otthoni munkája a család élete szempontjából 40-45 ezer forint nettó jövedelmet jelent. Ha elmegy dolgozni, nem lesz ideje a kertre, legalább 10 ezer forintot fizet a bérletre, nem kap segélyt, a nettó bére pedig 60-70 ezer lesz. Mit jelent ez? Azt, hogy többletjövedelemhez nem jut, ha munkát vállal (ha kap munkát), de a gyermekét hajnalban kell felkeltenie, alig tud vele foglalkozni, a családjára, a nagyobb gyermekeire jóval kevesebb lesz az ideje, a gyermek betegsége esetén munkabéréből gyógyszerekre költi a többletet. A gyermeke esetleges hosszabb betegsége pedig valószínűleg munkanélkülivé teszi. Ki gondolta ezt végig? Senki, vagy az, akinek a havi jövedelme (munka nélkül, hiszen tőkejövedelem) havi több százezer forint!

A kormány elsődleges felelőssége az lenne, hogy megteremtse a munka becsületét (beleértve a gyermeknevelés munkájának megbecsülését is), és ne a segélyek felé terelje az embereket! A monokiakkal szemben fellépő Krémer Balázs szociológussal sok mindenben nem értünk egyet, de abban egyezik a véleményünk, hogy a segélyezési rendszer átalakításához a munkaerőpiacot olyanná kell tenni, hogy a jelenleg segélyekre szocializálódott embereket fogadni tudja. Arról kellene beszélni, hogyan lehet munkát adni azoknak, akiknek nincs piacképes tudásuk, akik elszoktak a munkahelyek pontosságot kívánó igényeitől, nem arról, hogy mit kell még elvenni tőlük. Ha pedig a miniszterelnök célja a megélhetési gyermekvállalás visszaszorítása, akkor azt ki kell mondania, fel kell vállalnia! Egy miniszterelnöknek (a feleségének is) csak komplex programmal szabad előállnia, és a pénzeket az egyes feladatok mögé kell rendelnie.

A polgári kormány azzal segítette a gyermekükkel otthon lévő anyákat (illetve apákat, azaz családokat), hogy ingyenessé tette számukra a képzést, azaz a felzárkózást a munkapiaci elvárásokhoz. A gyermekeikkel otthon lévő szülők ingyen szerezhettek újabb szakmát, akár többedik diplomát is. A felsőoktatásban tömegesen megjelentek azok a fiatal szülők, akik piacképes tudást akartak szerezni. Többszörös előnyt jelentett a tanulás lehetősége, hiszen a fiatal szülő mind tudásában, mind a gyermekellátás és munka összehangolásában a munkaerő-piaci igényeknek megfelelővé vált. A nemek közötti esélyegyenlőség megvalósulását segítette, hogy a tanulni vágyó apák sokszor éppen a kedvezmények miatt vállalták a gyermekgondozást. A családi és gazdasági célokat egyaránt segítették a munkaerőpiacot fehérítő adókedvezmények (a gyermekek után járó és a lakhatást elősegítő kedvezmények). Mit tett a Gyurcsány-kormány? Megszüntette a munkára ösztönző adókedvezményeket, majd az ingyenes tanulás lehetőségét. Miért? Vegyük észre, hogy a gyes plusz normatív támogatás a levelezős képzéseken csak ritkán haladta meg a bölcsődei normatívát. A diplomások segítését tartotta túlzottnak? Nem jó válasz, hiszen a polgári kormány azonosan kezelte a diplomára és a szakképzettségre törekvő szülőket. A szakmatanulás ingyenességére is lehetőség volt! Sajnos, ez is csak volt. A fiatal szülők nehezen élik meg, hogy a tanulás lehetőségét is elvette tőlük az a kormány, amely szavakban munkavállalásra buzdítja őket, miközben eltörölte a munkavállaláshoz szükséges tanulás lehetőségét és a gyermekek utáni adókedvezményt.

Mi lehet még a gyes elleni fellépés indoka? Felmerülhet, hogy a gyermekeknek szükségük van a korai fejlesztésre, ezt a bölcsőde biztosítja. A korai fejlesztés elmaradása valóban nagy társadalmi gond, hiszen ennek révén bizonyos esetekben a fogyatékosság meg is előzhető, de mindenképp csökkenthető a sérültség mértéke. Ezt célozná a bölcsődei program? Semmi jele! A korai fejlesztéssel foglalkozó szervezetek, egyesületek egyre nagyobb bajban vannak. Országos hálózat létrehozására nem képesek, mivel igen nagy nehézségek árán működnek.

Csökkentett "anyaságérték"

Tudni szeretnénk, hogy a Dévény Anna nevével fémjelezett módszer támogatását, a Gézengúz Alapítvány munkájának segítését milyen formában kívánják megoldani, hogy csak a szélesebb körben ismert és évek óta működő szervezeteket említsük. A korai fejlesztés egyik központját most szüntették meg a svábhegyi gyermekkórház bezárásával. A korai fejlesztők egyik csodálatos eszköze, hogy a szülőket is képzik, megtanítják arra, hogyan gondozzák saját gyermekeiket, így sikereik alapja nem az elszakítás, hanem a segítő összekapcsolás, amellyel a gyermek fejlődését a kötődés erősítésével érzelmileg is motiválják. A szülőt megszabadítják a tehetetlenség és az önvád érzésétől, ezzel a szülő egészségi állapotát is javítják. Mint tudjuk, sajnos a szülőkkel való foglalkozásra, a korai fejlesztésre állami pénz nincs, csak hivatkozás, tehát az indok nem valós.

Nem a bölcsődék ellen, nem a bölcsődei gondozás ellen beszélünk. A bölcsődei gondozók gyermekszerető és nagyon becsületes emberek, többen maguk is sokgyermekes anyák, akik megalázóan alacsony összegért (nyolcvanezer forint az átlagfizetés) vállalják a felelősségteljes munkát. Köszönet érte. Nem ellenük, hanem az érdekükben szólunk. Ahhoz, hogy őket is legalább az országos átlagbérrel megtisztelje az állam, a gyermeknevelés megbecsülésére van szükség. Ha az anyaság, ha a nevelés értékét nem becsüli a társadalom, akkor a "pótmamákat" sem fogja becsülni. A kormánymegrendelésre készült felmérések azt támasztják alá, hogy a lakosság nyolcvan százaléka fontosnak tartja az anya-gyermek kapcsolatot erősítő ellátási formát, tehát az anyaságot megbecsüli.

Kinek az érdeke, hogy a kisgyermekeket ne a családban neveljék? Kizárólag azoknak, akik meg akarják fosztani a következő generációt attól az érzelmi biztonságtól, amelyet csak a családban kaphat meg. Miért érdekük? Hogy befolyásolható emberekké váljanak, akik a mediatizált világ könnyű prédái, jó fogyasztók lesznek. (Már Platón is megírta, hogy ha az állam saját céljaira felhasználható embereket akar nevelni, akkor a gyermekeket születésükkor el kell venni az anyáktól, az anya nem is szoptathatja gyermekét, a gyermek nem ismerheti sem anyját, sem apját.)

Az ellenzéki képviselőknek el kell érniük, hogy az anyasági támogatási rendszer megújulása ne az anyaság értékének további csökkenéséhez, hanem az anyaság erősebb megbecsüléséhez vezessen. El kell érniük, hogy az anya valóban dönthessen, hogy ő látja el kisgyermekét, vagy másra kívánja bízni. Az esélyegyenlőség érdekében jó lenne, ha a bölcsődei expanzió gondolata mellett a 2002-es szocialista kormányprogram azon ígérete is előkerülne, hogy a gyes helyett az anyák számára a saját gyermekük ellátásához munkaviszonyt és bért ad az állam.

Ennek feltételrendszerét ígérték a szocialista kormányok, nem a gyes megszüntetését! Az anyaság munkaviszonnyá tételével az állami juttatásokat feltételekhez lehetne kötni. Ha egy (például családközponttal) munkaviszonyban álló anya nem adja meg gyermekének a megfelelő ellátást (amelyre szerződik), akkor a munkaviszonya értelemszerűen megszüntethető. Miért nem hajtották végre a saját programjukat, miért nem dolgozták ki azokat a feltételeket, amelyek esetén a gyermekgondozás munkaviszonynak minősíthető? Sajnos, a bölcsődék létesítése is hasonlóan megalapozott ígéretnek tűnik, mint a gyes felemelése és munkaviszonnyá tétele, félő, hogy nem más, mint jó ürügy az ellátások további megnyirbálásához!

A döntés joga és szabadsága maradjon a családnál, az állam ne minősítsen. Ne nevezze senki maradinak azt a nőt, aki valóban anya akar lenni, és a saját gyermekeit tisztességgel neveli! Az állam tegye lehetővé - munkahelyek támogatásával, érdekeltség megteremtésével és bölcsődék létesítésével, valamint működtetésével vagy más módon - a valódi választást, hogy az anya találjon bölcsődei helyet gyermekének, ha dolgozni akar és tud, de ne kényszerüljön arra, hogy gazdasági okokból másra bízza gyermekét!

Szemkeő Judit főiskolai tanár, a szociális és családügyi minisztérium politikai államtitkára 2000-2002 között

Mátrai Márta országgyűlési képviselő (Fidesz)