Most ez utóbbi a helyzet, hiszen a közvélemény-kutatások szerint a megkérdezettek kétharmada tartja hasznos és fontos kezdeményezésnek a Fidesz áfacsökkentésre vonatkozó javaslatait. A kormánypárt - az ellenzékiségnek nyomát sem mutató SZDSZ-szel együtt - ismét elutasította az adómérséklő beadványokat, amikor a költségvetési és a házbizottságban is megakadályozta, hogy a kérdést még a nyári hónapokban megtárgyalja a parlament. Az elutasításnál hivatkozási pont Brüsszel, ahol - az indoklás szerint - úgysem engednék meg az áremelkedés megfékezésére szánt tervezetek végrehajtását.

A kormány blöfföl - minősítette a nem létező uniós tilalom emlegetését Varga Mihály, a legnagyobb ellenzéki párt alelnöke. A helyzet azonban ennél is súlyosabb. Brüsszelben ugyanis nem tiltanak, hanem ellenkezőleg: különféle engedményeket határoztak meg. Tizenöt százalékban húzták meg a kivethető áfa legalsó határát, ami testvérek között is öt százalékkal kevesebb, mint a miénk. Emellett két kedvezményes adókulcsot is bevezethet egy-egy tagország, meghatározott termékekre, tevékenységekre, amelybe beletartozhat a gyermekpelenka vagy a szociális lakások építése. Nálunk ennek híre-hamva sincs. De arról sem esik szó, hogy a kedvezményes körbe tartozik az élelmiszerek egy része. Elegendő fellátogatnunk a brüsszeli irányító hatóság, az Európai Bizottság honlapjára, ahol kiderül: az alapvető élelmiszereknél - mert odakint ilyenek is vannak, csak nálunk állítja azt a pénzügyi tárca, hogy ez a fogalom meghatározhatatlan - egyedül Dániában magasabb a mienknél az áfa, 25 százalékos mértékű.

Emellett Bulgáriában és Magyarországon regisztráltak 20 százalékot, a többi huszonnégy tagországban ennél kisebb az adó. A különbség több helyen nem is kevés: Lengyelországban például mindössze háromszázalékos áfát kell fizetniük a vásárlóknak, az olaszoknál négyet, a hollandoknál hatot, a cseheknél kilencet, Nagy-Britanniában pedig - most kapaszkodjunk meg - a nullaszázalékos kulcsba tartoznak, tehát egyáltalán nem kell adót fizetni a mindennapi létfenntartáshoz szükséges élelmiszerek után. Miközben tehát Európa többsége természetesnek tartja, hogy ne növelje tovább elvonásokkal a kis pénzű emberek számára alapvetően fontos termékek amúgy is magas árait, nálunk inkább hazugságokkal takargatják az igazságot. Azt, hogy a dicsőséges államháztartási hiány elérése érdekében folytatott hősi küzdelem közben az egyes emberek, társadalmi csoportok sorsa, nélkülözése teljesen érdektelen.

Az adócsökkentési javaslatok elutasítása egyre mindenképpen jó. Ha eddig nem volt világos valakinek, most egyértelmű lehet, hogy sok minden és mindenki vezeti a kormányt, de a szociális érzékenység semmiképpen sem. Érzi is a kabinet, hogy ismét olyan helyzetbe keveredett, ahonnét a közvélemény előtt nem kerülhet ki győztesen. Ez magyarázza az ideges reakciókat, a durvuló szóhasználatot, a pénzügyminiszter tombolását, aki a költségvetési bizottság fideszes elnökének sértegetésével töltötte legutóbb a parlamentben az időt. Bocsánatkérésre persze - az eddigi tapasztalatok szerint - nem érdemes számítanunk. Varga Mihálynak csupán azt tanácsolhatjuk: ha ismét az ország helyzetével kívánja szembesíteni Veres Jánost, miképp a Hír TV stábja, ő is viseljen bukósisakot.