Nem egészen egy éve az Állami Számvevőszék elnöke vizsgálataik nyomán bejelentette, hogy a kormány nem tudta keresztülvinni a szabályalapú költségvetést, vagyis csaknem 40 százalékkal múlta fölül a költségvetési hiány a tervezettet. Varga Mihály volt fideszes pénzügyminiszter ezt úgy értékelte, hogy a kínos eset "nem azért következett be, mert a kormányzat összekeverte a reményeivel a valóságot, hanem mert 2006 választási év volt, és tudatosan manipulálták az államháztartási adatokat". Amúgy több mint 600 milliárd forintos tévedésről volt szó. Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen nagyságú tévedés a költségvetésért felelős pénzügyminiszterben pszichésen legalábbis bizonyos szerénységet indukált.

Mérlegre téve az azóta történteket, mintha nem a szerénység és az önmérséklet, hanem az elszabadult indulatok útjára lépett volna a tárcavezető. Veres János agresszív magatartása már a választási kampány idején megmutatkozott. Emlékezzünk rá: gátlástalanul befolyásolni kívánta a szavazást, amikor a helyieket azzal fenyegette, hogy ha nem a szocialistákra szavaznak, majd megnézhetik magukat a támogatásoknál. Veres a későbbiekben sem bizonyult a sajtó kedvencének, hol egy kamerát fejelt le, hol kis híján fellökte a Hír TV munkatársát, Császár Attilát, aki kérdésekkel zaklatta, ahelyett, hogy rózsákat szórt volna a lábai elé, amikor a pénzügyminiszter délceg alakját közeledni látta.

A minap a zabolátlan pénzügyminiszter fia egy tárgyaláson a bírónő fölmenőit emlegette. Miért is ne? Így szocializálódott. A példa nem inspirálja őt indulatainak kordában tartására. De nekem mégsem Veres János fiával van bajom. Hanem azzal, hogy a mi adófizetői forintjainkból fizetett, szolgálatra fölesküdött pénzügyminiszter csak úgy a mi kontónkra ideges. Megértjük: minden oka megvan erre. De hát mindannyian feszültségben élünk. Az ország lakossága napi egzisztenciális gondokkal küzd. Munkanélküliség, gyárbezárások, fizetések késleltetése mellett büntetési tételek lógnak mindannyiunk feje fölött. Büntet a jegyellenőr, büntet a parkolóőr, esetleg manipulált fényképekre hivatkozik. Büntetik az állampolgárt, ha késik a parlagfűirtással, vagy ha nincs pénze csatornáztatni, s derítőt használ. Büntetéssel fenyegetik a vendéglőst, betarthatatlan előírásokkal zaklatják. Büntetnek ebben az országban mindenkit, akit csak lehet, mert az egész kormány mintha egy jól szervezett büntetőexpedíció lenne, ellenünk, akiket szolgálnia kellene. Mi nem vagyunk idegesek? Csak a pénzügyminiszter úr? Az ország állapotát látva feszültsége csak fokozódni fog. Mitől is nyugodna meg? Mely gazdasági mutató az, amelynek láttán kényelmesen hátradőlhetne a székében? És mi mindennel "idegelik" őt! Jön itt neki az ellenzék hol a benzin jövedéki adójának, hol a távhőszolgáltatások áfájának mérséklésével, hol az alapvető élelmiszerárak áfatartalmának csökkentésével. Kérdése nem volt hozzájuk, csak becsapta maga után az ajtót.

Konrad Lorenz írja az agresszióról, hogy az emberiség akár el is pusztíthatta volna önmagát, ha "a felfedezés képessége és a felelősségtudat nagy adománya" nem segítette volna abban, hogy képes legyen kérdéseket feltenni. Igaz, Lorenz azt is hangsúlyozza, hogy mindez "kizárólag az emberek számára adott lehetőség".