- A Magyarország által elsőként elismert lisszaboni szerződésre népszavazáson mondtak nemet az írek. Sokak szerint ezzel megfeneklett az Európai Unió további bővítése.

- Meggyőződésem, hogy a lisszaboni szerződés Magyarországra előnyös, ezért érdekünk, hogy ratifikálják a tagállamok. Nemcsak azért, mert hatékonyabb, döntésképesebb Európai Uniót hoz létre, hanem mert ha sikerül elfogadni a dokumentumot, akkor az unió egy több mint tíz éve tartó vita végére tehet pontot. Ahhoz, hogy az unió valóban működőképes legyen, ezen a válságon túl kell lépni.

- Miért kell az alapokmány az Európai Uniónak?

- Az egyes országok ebben a dokumentumban rögzítik, hogy saját szuverenitásuk mekkora részéről mondanak le. Ezért ennek a szabályait világosan kell rögzíteni. A lisszaboni az első szerződés, amely minden eddiginél világosabban kijelöli, hogy meddig tart az unió kompetenciája, és meddig a nemzeteké. Az Európai Unióval nem az a baj, hogy a szuverenitás korlátozása révén a tagállamok mozgásterét szűkíti, hanem hogy nem eléggé erős. Ma még nem igazán unió az unió, még mindig túlzottan kormányközi. Miután a kisebbségek ügyét mindenki belső nemzeti ügynek tekinti, Brüsszel nem tud beleszólni, de az unió fogatlan oroszlán a szabadságjogok érvényesítésekor is. Előrelépést hozna az alapszerződés, hiszen az EU semmit nem tud tenni, ha a rendőrök egy kormány utasítására, mondjuk, rárontanak a békésen tüntetőkre.

Rossz a kormány megítélése

- Volt valamiféle fontos indoka annak, hogy hazánk elsőként ratifikálta az uniós alapokmányt?

- Meggyőződésem, hogy a gyors ratifikálással a miniszterelnök akart bizonyítani, miután nagyon rossz a saját és kormánya megítélése az őszödi történések óta. Az Európa-pártiak ugyan örültek, hogy egy tagország napokkal a szerződés megszületése után milyen gyorsan ratifikálta azt, de nem hallgathatjuk el: a magyar igyekezet kicsit egy banánköztársaság kapkodásának tűnik Brüsszelből nézve. Különösen vicces, hogy a képviselőinknek még a dokumentum végigolvasására sem volt idejük, mégis rábólintottak a szerződésre. De nyilván mindenki alaposan megfontolta, mielőtt szavazott erről a fontos dokumentumról.

- Milyennek értékeli a magyar-szlovák viszonyt? Támogatja-e Gyurcsány Ferencet abban, hogy fenntartásai miatt halogatja a kétoldalú hivatalos megbeszéléseket Fico kormányfővel?

- Abban egyetértek a magyar külpolitikával, hogy látványos, semmitmondó gesztusokat nem kell tenni, ha olyan kérdések nem kerülhetnek napirendre, amelyek fontosak az ottani magyar közösség számára. Ezek közé tartozik, hogy megszüntetik a magyar helységnevek említését a magyar nyelvű tankönyvekben, vagy hogy nyíltan kisebbségellenes politikát folytat a Jan Slota pártja által vezetett oktatási minisztérium. A Malina Hedvig-ügy arra is rávilágított, hogy milyen nagy mértékű a politika beavatkozása az igazságszolgáltatásba. A kialakult helyzet is mutatja: a mítosz, hogy az európai uniós tagság majd önmagától megoldja a határon túli kisebbségek ügyét, nem megalapozott. Amíg a belépőktől elvárják a kisebbségi jogok tiszteletben tartását a koppenhágai dokumentum alapján, addig a már körön belüli államokban szabadon eldönthetik, hogyan viselkedjenek a kisebbségekkel. A szlovák politika nagyon rossz irányba halad, mert a belső problémák megoldására a magyarellenesség régi lemezét tette fel, és ezt Magyarország nem hagyhatja szó nélkül.

- Az elmúlt napokban a Fideszt többször is úgy emlegették szlovák kormánytényezők, mint az ördögöt szokás. Mi a válasz a riogatásra?

- Ez a megszokott süket szöveg. Amikor a Fidesz volt kormányon, akkor normálisak voltak a magyar-szlovák kapcsolatok. Akkor épült fel a Mária Valéria híd, csupa olyan pozitív fejlemény történt, ami nem igazolta az itthoni alaptalan vádakat. Szlovákiában is tekintsenek vissza erre az időre, ha arra kíváncsiak, milyen lenne egy újabb Fidesz-kormányzás: semmiképpen sincs oka az aggodalomra senkinek.

Örökös mutogatás

- A Gyurcsány-kormány szinte naponta hivatkozik az uniós tiltásokra, amikor szembe megy a választók akaratával. A Fidesz adócsökkentési javaslatát is azzal söpörte le az asztalról, hogy az unió nem teszi lehetővé. Ilyenkor Kovács László adóügyi biztos is rendre hazarepül, hogy megtámogassa a budapesti kormányt.

- Az unióra való örökös mutogatás - ráadásul hamis tényekre alapozva - csak arra jó, hogy lerombolja a magyar emberek szemében az unió tekintélyét, megbecsülését. Az energiaár- és az élelmiszerár-robbanás súlyosan érinti a magyar embereket, komoly sokkot jelent, hiszen nem olyan gazdagok, mint a franciák vagy a németek. Bár a nálunk gazdagabb tagországokban az emberek jóval kisebb arányban költenek élelmiszerekre és energiára a jövedelmükből, mint mi, az ottani kormányok mégis keresik a megoldásokat. Ezért furcsa, hogy a magyar kormány sietett kijelenteni, az Európai Unió szabályai nem engedik meg az áfa- és a jövedékiadó-csökkentést, aztán hamar kiderült, hogy ez nem igaz. Az unió nem korlátozza az áfacsökkentést, van mozgásterünk. Ezután viszont azzal állt elő a budapesti vezetés: valójában azért nem akar adócsökkentést, mert óriási bevételkiesést okozna, és a gyógyszertámogatástól kezdve a nyugdíjakon át mindenhez hozzá kellene nyúlni. Vagyis gyorsan lecserélte az érveit.

- Akkor hát csökkenthetők az adók vagy nem?

- A gázolaj jövedéki adóját nálunk már valóban nem lehet csökkenteni, mert Magyarország elérte azt az összeghatárt, amelynél már nincs mód további mérséklésre. A benzin jövedéki adótartama azonban csökkenthető, mert a magyar adótartalom magasabb, mint az uniós minimum követelmény, így ha valóban akarná a kormány, nyugodtan hozzányúlhatna. Ennek persze vannak gazdasági következményei, de a Gyurcsány-kormány egyszerűen nem akarja csökkenteni az adókat. Jellemzően Kovács László nemrég nyújtotta be Brüsszelben azt a javaslatot, amely növelné a benzin és a gázolaj jövedéki adójának minimum szintjét. Ha Brüsszelben elfogadnák Kovács ötletét, akkor az a szűk mozgástér is megszűnne, ami még a tagországok rendelkezésére áll. Tudomásom szerint a magyar kormány támogatta a szocialista adóügyi biztos javaslatát, ám szerencsére a többi tagországnak több esze volt, és megfúrták a szigorítást, amivel Kovács László nyilvánvalóan nem dicsekszik.

- Az áfa is csökkenthető volna, bár érdekes módon ezen a téren Kovács és a magyar pénzügyminiszter vitában áll egymással.

- Az alapvető élelmiszerek és a háztartási energia áfájának csökkentésére van mód, többféle termék esetében is enged alacsonyabb adókulcsokat alkalmazni az unió. Vagyis megint kiderült, hogy a magyar kormány nem akarja az adócsökkentést. Mivel az áfát százalékosan állapítják meg, ezért ha az élelmiszerek és az energia ára nő, az állam bevétele is emelkedik. Ezt az összeget láthatóan nem szívesen adná vissza a kormány az állampolgároknak, hanem folytatná a nyerészkedést az áremelkedéseken.

- Ön többször bírálta a magyar jogállamiság hiányosságait. Brüsszelben hogyan látják a magyar rendőrség engedélyezési gyakorlatát a demonstrációkkal kapcsolatban?

- Az Európai Unió ezt a kérdést letudta azzal, hogy a koppenhágai kritériumok teljesítését lemérte a magyar csatlakozáskor. Azóta persze konkrét ügyekben vizsgálódnak, megfordult már Magyarországon az illetékes uniós biztos is. A gumilövedékek betiltását például ő javasolta. Nem kapott tőle jó bizonyítványt a magyar kormány, ám az uniónak korlátozottak a lehetőségei. Különösen sajnálatos, hogy az európai szocialisták és liberálisok átvették a magyarországi partnerpártok retorikáját ebben az ügyben. Bármikor felmerül a magyar gyülekezési jog problematikája az Európai Parlamentben, elmondják az itthon bevett hazug paneljeiket. Ahol pedig két állítás áll szemben egymással, ott vita van, és vitás kérdésekben az unió nem akar állást foglalni. Pontosan tudják, hogy gondok vannak a szólásszabadsággal és a gyülekezési joggal hazánkban, de az Európai Bizottság nem akar döntőbíró lenni a Magyarországon politikai vitát képező kérdésekben.

- A monoki polgármester által elindított "közmunkáért segélyt" mozgalom lassan országossá válik, több önkormányzat is követi a példát. Az unióban létezik ilyen gyakorlat?

- A tagországok szociális rendszere saját szuverenitásuk körébe tartozik, mindenki maga döntheti el, hogy adott esetben milyen segélyt folyósít és ennek fejében támaszt-e feltételeket. Nem tiltja semmi, hogy Magyarország ne köthetné közmunkához a szociális segélyek kifizetését. Hasonlóra van példa az EU más tagországában is, az unió pedig nem szab feltételeket. Amennyiben tehát a magyar polgárok támogatják a monoki kezdeményezést - akár népszavazáson, akár választott képviselőik útján -, abban az esetben senki nem állíthatja meg őket. Felesleges az unióra hivatkozni, Brüsszel nem kötné meg a magyar kormány kezét, ha szigorításokat akarna bevezetni.

Napról napra rosszabbul

- Amikor a Fidesz volt kormányon, politikai ellenfeleik azért támadták, mert iskolalátogatáshoz kötötte a családi pótlék folyósítását.

- A szocialista-liberális kormány első intézkedésével pedig ezt vonta vissza 2002-ben. Ma már teljesen nyilvánvaló, hogy az általunk képviselt politika volt a helyes. Meggyőződésem, hogy a társadalmi béke, a források kímélése, valamint a visszaélések kiszűrése érdekében a szigorítás volna a helyes megoldás. A segélyezési politikának igenis lehetnek szociális céljai, ám ezeket a jelenlegi kormány nem akarja érvényesíteni. Ha Magyarországon népszavazást rendeznének ebben a kérdésben, a társadalom tagjainak óriási többsége támogatná a segélyezés szigorítását.

- Létezik-e pozitív diszkrimináció az unió más tagországaiban is? Nálunk lassan cigánykérdéssé válik a segélyezési ügy, miközben egyre gyakrabban elhangzik: a törvénynek nem kell egyformán vonatkoznia a társadalom minden tagjára. Miféle alkotmányosság ez?

- Nem büszkélkedhetünk a magyar cigánypolitika sikerességével, de ez az unióban szinte mindenütt nagyon súlyos társadalmi probléma. Emiatt összeurópai problémakezelésre volna szükség, de erre az unió alkalmatlan. A magyar kormány is alkalmatlan a megfelelő cigánypolitika kidolgozására, de a megoldással az elmúlt húsz év demokratikus politikai átalakulása is adós maradt. A rossz kormányzati gazdaságpolitika miatt ma napról napra szegényebbek az emberek, emiatt az indulatok erősödnek. A pozitív diszkriminációra hozzánk hasonlóan más tagországokban is van lehetőség, de mindenhol csak annyi pozitív diszkrimináció érvényesül, amennyit a többségi társadalom képes elfogadni. Ahol a többség nem tudja elfogadni, hogy teljesítmény nélkül jussanak emberek olyan mértékű támogatáshoz, amelyhez munkával sem lehet hozzájutni, vagy úgy is nehezen, ott felbomlanak a társadalmi megegyezés alapjai.

- Ilyenkor hivatkoznak a hazai "meg-mondó emberek" az uniós és európai gyakorlatra. Meg arra, hogy "Európához" képest mennyire elmaradott a gondolkodásunk...

- Javaslom, nézzük meg, hogy ezen a téren mi történik a régi uniós tagországokban. Például Görögországban, az ókori demokrácia hazájában nem lehet tudni, hogy élnek-e cigányok, mert tilos statisztikákat készíteni. Franciaországban pedig le sem telepedhetnek a cigányok, csupán két-három napot tölthetnek el egy-egy településen. Az unió csütörtököt mondott e kérdés kezelésében, így európai összehasonlításban a tragikus magyarországi helyzet még nem is a legrosszabbak közül való. Láthattuk az Olaszországba menekülő romániai cigányok ügyét, gyakorlatilag ebbe is beletört a bicskája az Európai Uniónak, vagyis Brüsszelnek nem igazán van alapja rá, hogy bárkit is kioktasson. Ugyanakkor nekünk, magyar politikusoknak nemcsak kötelességünk szembenézni a problémával, de fenn kell tartanunk a szociális juttatások társadalmi támogatottságát is. Meggyőződésem, a legelesettebb rétegeknek szükségük van támogatásra, függetlenül attól, hogy cigányok vagy nem cigányok. Adott esetben speciális, úgynevezett pozitív diszkriminációra is szükség lehet a cigányság beilleszkedéséhez, amelyet a társadalmi béke jegyében a többségi társadalom biztosít a kisebbségeknek. A baj az, ha egy kormány nem alkalmas arra, hogy fenntartsa ennek az elvnek az érvényesüléséhez szükséges társadalmi támogatottság alapjait, és inkább a feszültséget szítja ahelyett, hogy csökkentené a súrlódásokat. Nálunk tudatos feszültséggerjesztés folyik, a kormány ezen a módon igyekszik elterelni a figyelmet a maga alkalmatlanságáról. Az állam nem képes megvédeni polgárait, képtelen olyan szociális rendszert működtetni, amely segíti a valóban rászorulókat és bajban lévőket. Egyidejűleg azok beleegyezését sem tudja megszerezni, akik adóikkal hozzájárulnak a szociális rendszer fenntartásához.