- Milyen politikai kötődésű a magyarországi cigányság?

- A többség szocialista érzelmű, de ma már kiábrándultak, mert rájöttek, hogy nincs három hatvanas kenyér, nincs kádárizmus, ennek a kormánynak semmi köze a szociális érzékenységhez. Tulajdonképpen fáziskésésben voltak a cigány testvéreim, amikor az MSZP-re szavaztak. Becsapták őket. Ezért is állítom, hogy igaza van Orbán Viktornak, amikor az új többségről beszél. Az új többségnek már a cigányság is a része.

- Ezt általánosíthatjuk?

- Vannak a cigányok között olyan emberek, akikről én azt szoktam mondani, hogy a mindenkori hatalom lízingeli őket. Nemrég halt meg Osztojkán Béla, a roma parlamentben voltam virrasztáson, és ott elmondtam: felelősségem teljes tudatában ki merem jelenteni, hogy a cigányság jelenlegi helyzetének kialakulásáért nyolcvan százalékban mi, cigány vezetők vagyunk a felelősek. Vezetőink szavakban folyamatosan az összefogást sürgetik, de soha nem tesznek semmit ezért. Mindenki tartozik valahova, egzisztenciálisan elkötelezett, ezért nem is tesz semmi olyat, ami veszélyeztetheti a pozícióját. Én ideológiai okok miatt, az értékrendem szerint tartozom a polgári társadalomhoz, és nem pénzért. Nekem nincs ebből semmilyen anyagi hasznom, nem ebből élek. Azért vagyok polgár, mert értéket képviselek és értéket közvetítek.

- A szalon fontos terepe lehet az értékek közvetítésének?

- A szalon azért fontos, hogy bemutathassuk a kulturális értékeinket. A kultúra nem más, mint az emberek életviszonyait átható objektív valóság. A cigány kultúra nem szégyenkultúra, nem szegénykultúra, nem másod- vagy harmadrangú, mert egy-egy nemzet kultúrája nem osztályba sorolható. A kultúrából nő ki a művészet, ami mércével mérhető. A cigány kultúra egy másik kultúra, és mi arra törekszünk, hogy ez a másság ne megbélyegzést, hanem értéket jelentsen. A többségi társadalomnak pedig joga és lehetősége van megismerni, elfogadni, támogatni, tolerálni és jó esetben megszeretni.

- Milyen körülmények között, milyen anyagi háttérrel áll fenn manapság a cigány kultúra Magyarországon?

- Meg kell néznünk, hogy mit tett a szocialista-liberális kormány az elmúlt hat évben. Elvonta a pénzt a kultúrától. Pontosan onnan veszik el a forrásokat, ahol a legnagyobb tudatformáló hatásuk lenne. 2002-ben kétszázmillió forintot kapott a cigányság a Roma Kulturális Alap céljaira. Már ez is nagyon kevés, de aztán még kevesebb lett, később már csak 180 milliót adtak, most pedig ötvenmilliónál tartunk. Ennyi pénz áll a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány rendelkezésére. Ez az ötvenmillió forint jut nyolcszázezer cigánynak, ezerszáz kisebbségi önkormányzatnak és 237 cigány civilszervezetnek. Gratulálok a kormánynak ehhez a komoly teljesítményhez! Mit akarnak ezzel elérni?

- Ön tiltakozott akkor is, amikor a zenészek kötelező vizsgáját eltörölték. Miért tartja ezt ennyire fontosnak?

- Ebben az ügyben nagy harcot folytattam Kóka János miniszterrel. A cigányságon belül a muzsikustársadalom mindig is a kiemelkedő réteget képviselte évszázadokon keresztül, ennek a fenntartása nagyon fontos, mert értékmintákat tud adni. Az abba tartozó emberek egész életükben tanultak, művelt muzsikusok voltak. Azzal, hogy Kóka János egy tollvonással eltörölte a cigányzenészek kötelező vizsgáját, hozzájárult ahhoz, hogy felhíguljon az egykor tiszteletben álló réteg. Az Országos Cigány Önkormányzat, amely csak akkor emeli fel a szavát, amikor a kormányhoz kell dörgölőzni, asszisztált ehhez is. Amikor a romák valódi érdekvédelméről lenne szó, akkor csendben marad.

- Ön tizenhat és fél évig volt a 100 Tagú Cigányzenekar elnöke. Amikor lapunk nemrég az ön szavait idézte, amelyek a szalon alakuló összejövetelén hangzottak el, a zenekar honlapján egy nyilatkozat jelent meg, amelyben elhatárolódtak öntől. Hogyan érinti, ha egykori zenésztársai megtagadják korábbi vezetőjüket?

- Három éve jöttem el a 100 Tagú Cigányzenekartól. Távozásom óta már többször is felléptem a zenekarral, mégis mindig elhatárolódnak tőlem és politikai nézeteimtől, ugyanis köztudott rólam, hogy szociális érzékenységű és polgári mentalitású ember vagyok. Úgy érzem, hogy minden ideológia és párt annyit ér, amennyit letesz az asztalra. Abból az ideológiából nem kérek, amelyik fennkölt magasságokban beszél, miközben szenved a nép. Hangzatos propaganda helyett valódi tetteket várnak a cigányok a politikusoktól, a pártoktól.

- Milyen anyagi háttérrel működik a 100 Tagú Cigányzenekar, kapnak-e állami támogatást?

- Nem. Állami támogatás nélkül, a semmiből fejlesztettük világszínvonalra a zenekart, és nekem ebben nagyon sok munkám van. Végül azért jöttem el, mert betelt a pohár, elegem lett a hajbókoló magatartásból. Úgy gondolom, hogy egy plurális demokráciában értékének megfelelően kell megítélni a munkát. Azt azonban tizenhat és fél év alatt sem tudtam elérni, hogy folyamatos működési költségvetési támogatásban részesüljön a zenekar. Amit elértünk, azt csak magunknak köszönhetjük, mert soha nem kaptunk támogatást.

- A szalon a cigányság társadalmi megítélését igyekszik javítani?

- A cigány naplopó, munkakerülő, strici, betörő, közösség- és munkakerülő, élősködő... Ilyennek ismer bennünket a többségi társadalom, és a politika is így minősít. Ez pejoratív, egyértelműen negatív felhangú dolog. A cigány szó ilyen szövegkörnyezetben nem a származásomat jelöli, hanem minősít. Én világéletemben azért küzdöttem, hogy annak alapján fogadjanak el bennünket, amilyenekké szeretnénk válni. Azt várom el a cigányságtól is, hogy a benne rejlő becsvágy szintjét emelje fel, mutassa meg a tehetségét, tudását, tenni akarását és a változtatás iránti igényét. Ehhez azonban a kisközösségen belül adott lehetőség kevés, társadalmi összefogásra van szükség. Ebben segíthet a szalon. Ha sikerül elfogadtatnunk és megismertetnünk a kultúránkat, akkor változtathatunk a kialakult sztereotip gondolkodáson.