- Mennyire része a Fidesz fősodrának? Amikor Orbán Viktor találkozott a gazdasági elit képviselőivel, akkor Járai Zsigmondot úgy mutatta be, mint aki a hosszú távú gazdaságpolitikai stratégiáért felel, míg Varga Mihályról azt mondta, hogy a rövid távú ügyekkel foglalkozik.

- Azok között vagyok, akik nemzetstratégiai időtávban gondolkodnak, és a hosszú távú gazdaságpolitikai programokért felelnek a Fideszen belül. Járai Zsigmond és Varga Mihály elsősorban a gazdaság- és a pénzügypolitika, költségvetési politika programjaival foglalkoznak, ez egy bevált szakmai háromszög. A Fidesz gazdaságpolitikai szakértője vagyok, az elnök tanácsadója, közgazdász, volt miniszter, országgyűlési képviselő, intézetvezető, szerkesztőbizottsági elnök. Nem számít, hogyan mutatnak be, ettől még a Fidesz gazdaságpolitikai fő sodrában érzem magam.

- Valóban ennyire elkülönül a Fideszen belül az, hogy ki felel a hosszú távú programokért és ki a rövid távú ügyekért?

- Szerintem az a szerencsés, ha minden parlamenti párton, így a Fideszen belül is van hosszú távú jövőkép, és arra épül a nemzetstratégia, a társadalompolitikai koncepció, valamint a gazdaságpolitika. Ekkor nincs ellentmondás a rövid, a közép- és a hosszú távú stratégiák között. A Fidesz így működik. Amikor Varga Mihály a Fidesz napi politikai véleményét tolmácsolja, az beleillik abba a hosszú távú nemzet-, társadalom- és gazdaságpolitikai irányba, amelyet azok képviselnek, akik nem naponta reagálnak a különböző eseményekre.

- Az ön által vezetett Magyar Gazdaságfejlesztési Intézetben készült vitairat hosszú távú stratégia. Hogyan illeszkedik a koncepcióba az áfacsökkentés ötlete?

- Javaslatunk szerint Magyarországnak egy olyan új gazdasági modellre van szüksége, amellyel megkísérelhetjük rendbe hozni az elmúlt években elkövetett hibákat. Egy olyan új stratégiára van szükség, ami alapvetően az európai szociális piacgazdasági elképzelésekre épít, de az eddiginél erőteljesebben merít az angolszász liberális megoldásokból is. Az adórendszer esetében egy azonnali és átfogó reformot javaslunk. A magyar adórendszert a térség többi országának rendszereihez kell közelíteni. A jövedelem adóztatása helyett a fogyasztás adóztatása felé kell haladni. Jó lenne átállni az egykulcsos személyi jövedelemadóra, és be kellene vezetni az ötkulcsos forgalmi adót. Ez utóbbira azért van szükség, hogy a fogyasztást társadalmi rétegenként, csoportonként eltérő mértékben lehessen adóztatni.

- Az Európai Unióban három áfakulcs - egy általános és két kedvezményes - megengedett, nem öt.

- Jelenleg. De mi nem horgonyzunk le itt. Egy megújított európai szociális piacgazdaságban gondolkodunk, ami ráadásul szabadelvű, tehát erősen liberális, de mentes a neoliberális túlzásoktól. Ez egy más adókoncepció, mint ami jelenleg a fejlett európai országokban működik, de nagyon közel áll ahhoz, amit a Baltikumtól az Adriáig használnak. Az áfa emelése vagy csökkentése ahhoz a kérdéskörhöz tartozik, hogy milyen társadalompolitikát célzunk meg Magyarországon. Mi azt mondjuk, hogy a társadalompolitika szociális legyen, a gazdaságpolitika pedig szabadelvű. A magyar társadalom erősen rétegzett, a jövedelmi különbségek a legalsó és a legfelső rétegek között csaknem kilencszeresek, ami nagyobb, mint az Egyesült Államokban és messze magasabbak, mint a négy és öt közötti nyugat-európai mutatók. Ezért, amikor az energia-, az élelmiszer- és a nyersanyagárak robbanásszerűen emelkednek, akkor ezt az adórendszer azon részén kell érvényesíteni, amely szociális szempontokat is követhet. Ez a forgalmi és fogyasztási adók területe. Az Európai Unió részben szociális szempontok alapján engedi, hogy a tagországok az általános mellett két kedvezményes áfakulcsot is használjanak. Szerintünk ez nem elég, szükség van további kulcsokra is. Mi azt mondjuk, hogy szociális társadalom- és szabadelvű gazdaságpolitikára van szükség. Az adórendszerben mind a kettőt lehet érvényesíteni: a jövedelmi részen a liberális, míg a fogyasztást, forgalmat terhelő adózásnál a szociális szempontokat.

- Ezt azért fordítva alkalmazzák: a jövedelemadókban vannak szociális szempontok, a forgalmiban általában nincsenek. Hiszen az áfában adott támogatás elsősorban a középosztályt segíti. Ha az energiahordozók áfáját csökkentem, akkor azoknak több pénzt hagyok a zsebében, akik több energiát használnak. Ez pedig mindig a jobb jövedelmi helyzetű réteg.

- Ez technikai kérdés. Meg lehet találni azt a fogyasztási szerkezetet, amelyben azon termékek kulcsa alacsonyabb, amelyek a rosszabb jövedelmi helyzetben lévő rétegek fogyasztásában nagyobb súlyt képviselnek. Ezért is mondjuk, hogy öt kulcsra van szükség, hiszen így nagyobb a mozgástér, jobban lehet súlyozni.

- A kisebb adóteher azonban kisebb állami újraelosztást is jelent. Az önök vitairata azt írja, hogy a család szerepét kellene erősíteni a szociális ellátásban, az állami gondoskodás pedig csak az önhibájukon kívül rossz sorsúakon segítene. Ez nem kimondva azt is jelenti, hogy az állam leveszi a kezét azokról a rétegekről, amelyek menthetetlenül leszakadtak.

- Erről nincsen szó. Ma a világon három fő társadalompolitikai modell versenyez. Az angolszász alacsony adózásra, erős családra és szűkre szabott szociális rendszerre épít. Az európai szociális piacgazdaság magas adózással, erős szociális rendszerrel és erős családdal számol. Az ázsiai modell nagyon alacsony adózás mellett nagyon alacsony szociális kiadásokkal, de még erősebb családdal működik. Szerintünk el kell mozdulni az európai szociális piacgazdaság jelenlegi modelljétől, egyszerűen azért, mert nem tartható fenn tovább a magas adózás mellett működő erős szociális rendszer. A jövedelmek a mostani 40 százalékos helyett lényegesen alacsonyabb, 25-30 százalék körüli újraelosztása (mint amilyen Szlovákiában van például) mellett lényegesen kisebb szociális kiadásokra és erősebb családokra van szükség. Az erősebb családok ki tudják váltani az állami szociális támogatások egy jelentős részét, de emellett persze erősíteni kell az öngondoskodást is, illetve nagyon fontos a munkahelyek számának növelése. A mai 56 százalék körüli foglalkoztatási rátát 70 százalékra szükséges emelni. Egymillió új munkahelyre van szükség, a felsőfokú végzettségűek jelenlegi 20 százalékos arányát pedig a duplájára kell növelni. Olyan jövőképre van tehát szükség, amely a munkára és a tudásra épül. Ha a munkából szerzett egyéni és családi jövedelmek a mainál lényegesen magasabbak, úgy elegendőek lesznek ahhoz, hogy ne legyen szükség az erős szociális rendszerre, és így az adóterhelés is csökkenthető. Ahol lehet, a támogatásokat is piaci alapokra kell helyezni. A segély feltétele legyen a munka, a távfűtés- vagy gázártámogatás feltétele pedig az energiatakarékossági programokban való részvétel. Előbb-utóbb fel kell adni azt az elvet Magyarországon, hogy az is kaphat munkanélküli-segélyt, akinek felkínálnak munkát, de nem fogadja el, vagy - és ez az általánosabb - adózás nélkül dolgozik valahol a szürkegazdaságban.

- Ezek a vitairatból következő azonnali intézkedések?

- A foglalkoztatottság növelése mellett, illetve annak egyik fontos feltételeként azonnal hozzá kell látni egy átfogó adóreformhoz. Ennek része lehet az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetése és az ötkulcsos áfa. A reform eredményeként a jelenlegi 40 százalékos szintről először 30, majd később 25 százalék körüli szintre kell csökkenti az adócentralizáció mértékét. Az adóterhelést két év alatt ezermilliárd forinttal lehetne mérsékelni.

- Miből?

- A tehercsökkentés fedezetét három tényezőben látom. Ma a magyar államadósság utáni kamatfizetésből 400-500 milliárd forint az a kockázati felár, amit csak azért fizetünk, mert megrendült a magyar gazdaságpolitika hitelessége. Ha ezt a bizalmat helyre tudjuk állítani, az akár egy év alatt is több százmilliárd forint mozgásteret eredményez a költségvetésben. A másik az adóreform következtében beinduló gazdasági növekedésből származó többlet. Ez a legóvatosabb becslések szerint is legalább kétszázmilliárd forintot hoz éves szinten. Csak a harmadik elem az új munkahelyekből származó többlet. Ha két év alatt kétszázezer új állást teremtünk, az minimum a negyedével csökkenti a munkanélküli- és a szociális ellátásban részt vevők számát, és többletbevételt hoz a büdzsének. Ez is legalább kétszázmilliárdos többlet.

- És biztos, hogy a külföldi befektetők, elemzők megadják a bizalmat egy olyan adócsökkentési programnak, amelynek a fedezete a csökkentésből adódó többlet? Eddig nem úgy nézett ki, hogy szeretnék ezeket az elméleteket. Viszont ha nem szeretik, oda a kamatfelár-csökkenés, sőt nagyobb is lehet a teher. Nem kellene emellé odatenni egy kiadáscsökkentő programot?

- Egyrészt ott van mellette, hiszen a kiadások csökkentését jelenti az új munkahelyek teremtése, a szociális ellátó rendszer átalakítása, a támogatások szigorú feltételekhez kötése is. Másrészt vannak sikeres példák: Szlovákia emelte a bevételeit az adóreform révén. Magyarországon is több példa volt arra, hogy a tehercsökkentés a bevételek növekedésével jár. Igaz: eddig részterületeken értünk el ilyen eredményt, a társasági adónál 1995-ben vagy a járulékoknál a Fidesz-kormány idején. Ma már azonban csak általános adócsökkentéssel lehet eredményt elérni.

- Egykulcsos személyi jövedelemadót emlegetett. Mi történne a minimálbér adómentességével?
- Eltörölnénk, és bruttósítanánk a minimálbért. A személyi jövedelemadó átalakítása nem csökkentheti senkinek a keresetét. A vásárlóerő értékét meg kell őrizzük, hiszen ez a növekedés egyik fontos eleme.

- Ezek szerint a reform fedezete mégiscsak a szociális ellátások átalakítása.

- Az adóreformnak egyetlen célja kell legyen, a gazdasági fejlődés segítése, minden más, így a szociális szempontok is csak ezt követik. A hazai politika egyébként éppen ezért, a szociális szempontok miatt ódzkodik az adóreformtól, de ezzel érdemes lenne felhagyni. A politikának az eredményesség, a hatékonyság és a versenyképesség növelésével, a gazdasági fejlődés feltételeinek megteremtésével kellene foglalkoznia. A szociális rendszer problémáit kizárólag a szociálpolitikán keresztül nem lehet megoldani, ehhez ugyanis egyre több pénz kell, ami nincs. A szociális rendszer problémáit, így a munkanélküli-segély, a nyugdíjak, az egyre növekvő energiaárak jelentette kihívásokat csak és kizárólag a gazdaság erősítésével lehet megoldani. Az egyetlen jó szociálpolitika a jó gazdaságpolitika.

- Lehet ezzel a programmal választást nyerni? Amikor Orbán Viktor azt mondta, érdemes lenne a nyugdíjakat csak az inflációhoz kötni, elég sok kritikát kapott.

- Választást csak olyan programmal érdemes nyerni, amely megoldást kínál azokra a problémákra, melyekkel most szembe kell néznünk. Tehát a Fidesz akkor tesz jót magával és az országgal, ha kizárólag olyan programot vezet elő bármilyen választásra, ami nemcsak megvalósítható, hanem egy hosszú távú stratégiára épül. Márpedig a Fidesz ebből indul ki, és minden egyes javaslata egy 2025-ből visszavezetett jövőképre épül, amely azt mondja, hogy versenyképes gazdaságra, szolidáris társadalomra, erős családokra és összetartó közösségre van szükség, és ehhez alacsonyabb szociális kiadás, kicsi állam, kisebb adóteher tartozik. Konzervatív liberális politikát a gazdaságban és konzervatív kereszténydemokrata politikát a társadalomban. Nem az a fő kérdés, hogyan lehet ma Magyarországon választást nyerni. Láttuk, hogy választást lehet nyerni olyan programmal is, ami igen kedvezőtlen az ország szempontjából. Ennél fontosabb, hogy meg lehet-e nyerni a választást olyan programmal, ami valóban előreviszi az országot. Egy politikai erőnek nem a saját, hanem az ország jövőjével kell foglalkoznia.

- Ez elmúlt napok áfacsökkentési elképzelései látszólag nem ezt a gondolkodásmódot tükrözik. Adódik a kérdés, menynyire része ön a Fidesz fő sodrásirányának?

- Az áfakulcsok csökkentése annak a nagy mozaiknak a kicsi része, amiről beszélünk, de így van, a vitairat szerzőiként úgy gondoljuk, ideje szakítani azzal a gyakorlattal, hogy csak napi, heti problémákkal törődünk. Távlatokban érdemes gondolkodni, jövőképben, egy megújított szabadelvű európai szociális piacgazdaságban. Abban reménykedem, hogy ezt előbb-utóbb a magyar politikai elit is felismeri.