Spanyolország, Írország és Dánia a recesszió szélén táncol. Franciaország gazdasága gyorsan gyengül. Az európai növekedés bivalyerős lokomotívja, Németország pedig hirtelen leállt, ami megsemmisíti a reményt, hogy a kontinens elkerülheti azokat a bajokat, amelyek az Egyesült Államokat kerítették hatalmukba. A globális londoni lap is a vigasztalanság hírnöke: a már áprilisban is csak másfél százalékos gazdasági bővüléssel kalkuláló Bank of Japán kedden 1,1 százalékra szállította le előrejelzését a szigetország GDP-jének éves növekedésére, míg egy másik cikk arra figyelmeztet, hogy 2009 áprilisára a földgáz ára gyakorlatilag megkétszereződik, azaz az eddigi ezer köbméterenkénti 350 dollárról 730 dollárra emelkedik. Ez több millió magyar számára nullafokos otthont jelenthet a téli hónapokban, netán lekapcsolt energiát.

Ráadásul az euróövezetben, mint kiderült, az infláció üteme a vártnál is magasabb lesz. Hogy az euróövezeten kívül mekkora, azt azok nálunk pontosan tudják, akik nem a kormánypropagandát, hanem a boltokban az árak alakulását figyelik. Hogy eközben a Gyurcsány-kormány kidolgozta a magyar gazdaság "aszimmetrikusságának" elméletét, vagyis azt, hogy a világban az elmúlt évek gyors gazdasági fejlődését Magyarország most, késve teljesíti, csak azok a kormánypárti közgazdászok és a köznapi futóbolondok hiszik, illetve terjesztik, akik az 1973-as első olajsokk idején is már arról biztosítottak bennünket, hogy a szocialista táborba és Magyarországra a válság "nem fog begyűrűzni".

E közben a klímaváltozás hatása olyannyira erősödik, hogy mára a várható katasztrófában leginkább kétkedők száma is kezd minimálisra csökkenni: Magyarországon lassan már nem vált ki meglepetést a tornádó; a nap sugara olyan erős, hogy a ruhán keresztül is perzsel, a sarki jéghegyek óceánná alakulnak, és az észak-afrikai arab országokban a datolyaligeteket felfalja a sivatag. Olyan, más "pályákon" gondolkodó emberek is, mint XVI. Benedek pápa és a világhírű tudományfilozófus, László Ervin a világ túlélését egyaránt esetlegesnek tekintik. Mégpedig nem is hosszú távra.

A globális túlélésért aggódókat az pedig végképp nem nyugtatja meg, hogy a tényekkel riasztóan rossz viszonyban álló Bush amerikai elnöknek és izraeli szövetségesének Irán-megszállottsága egy olyan regionális, sőt azon is túlterjedő háborúba, valamint gazdasági katasztrófába sodorhatja a világot, amelyből nézve az 1929-es "nagy depresszió" irigylésre méltó modellként jelenhet meg a hordónkénti 500 dolláros olaj és az ennek megfelelő földgáz- és villanyáramárak mellett. Az amerikai Scott Ritter, akinek eddig kínosan és mindig igaza volt - ő vezette az ENSZ iraki fegyverellenőreinek csapatát 1991 és 1998 között - kedden megjelent cikkében írt Irán megtámadásának következményeiről. Ha ezeket felsorolnánk, az orosz katonák visszavezetnék barlangjukba a világ végében hívőket.