Megest csak csodát lát az ország: a Veres fiút feljelentette a bíró, mert az üvöltözött vele, és zengőn, hatalmasan rávágta a tárgyalóterem ajtaját. Azon a tárgyaláson történt ez, amelyet éppen a Veres fiú kezdeményezett, hogy kiköszörülje a nevén és becsületén esett csorbát. A tárcavezető fia magánvádlóként jelent meg a tárgyaláson, amelyet egy kereskedelmi tévé és egy napilap ellen indítottak becsületsértésért. A vád bizonyítása során azonban Veres Gábor több alkalommal is ellentmondásba keveredett. Akkor rohant ki a teremből, amikor erre már a bírónő is figyelmeztette. Gábor testvére hasonló módon cselekedett.

A Veres fiúk azért mentek bíróságra, mert a kereskedelmi tévé rejtett kamerás felvételeken bemutatta, ahogy a pénzügyminiszter fiai extra helypénzt kértek egy nyírbátori strand egyik büfésétől az általuk szervezett fesztivál idejére. Az egyik internetes portál még azt is hozzáteszi, hogy "a tárgyalóteremben egyébként a bírónőn, a vád, illetve a védelem képviseletén kívül helyet foglalt a Veres gyerekek édesanyja, Szabó Éva szocialista országgyűlési képviselő is. Ő a bírónő és a vádlottak megsértéséért, illetve a mindkét fia által elkövetett ajtócsapkodásért gyermekei nevében nem kért bocsánatot, sőt a perbe fogott tévé és a napilap munkatársának a tárgyalás után megjegyzések formájában fejezte ki ellenszenvét."
Lássuk be, így van ez rendjén, legalábbis a sógunetika alapján mindenképp.

A dolognak voltak előzményei. A papa egy ízben lefejelte a kamerát, más ízben megvállazta a riportert. Majd ordítozott politikai ellenfelével a Parlamentben, és szintén ajtót csapkodott. Szép szokása még az is, hogy kapásból lehazugozza, megalázza mindazokat, akik magyarázatra szoruló kapcsolatait, vállalkozásait vagy családtagjaiét firtatják.

Sőt. Hírek vannak arról, hogy nemcsak szűkebb pátriájában, hanem országosan is veszi a bátorságot figyelmeztetni azokat, akik nem úgy gondolkodnak, mint ő, hogy mennyi az annyi.

Teszi mindezt, mert teheti. Egyrészt mert képviselői stalluma miatt nem kell azzal számolnia, hogy kekec modortalanságaiért egyszer valaki nyakon találja csapni, ahogy egyébként az gyakran megesik olyanokkal, akik az elemi viselkedési szabályokkal nincsenek tisztában. Mert azt azért higgyük el: magánemberként egy valamire való nyírségi kocsmában nem vállazna és fejelne le senkit, mert pontosan tudja, mi jár ott azért.

De ő nem magánember, hanem ő a Veres János. Akinek van egy miniszterelnöke, aki mindezeket eltűri neki, még akkor is, ha esetleg sejti, hogy pénzügyminisztere viselkedése okán őt is megítélik. Ám Veres tudja, hogy Gyurcsány eltűr neki többet is. Egyrészt mert rebesgetik, hogy a frakcióban nagyobb szava van, mint a pártelnök-miniszterelnöknek. És ha sokakat már meg is lehetett venni, mégse egyetlen család birtoka az a fránya szocialista párt. Legalább még egy családdal számolni kell, Északkelet-Magyarországon mindenképpen. Másrészt ott vannak a trükkök százai, ugye emlékeznek. Lehet, hogy érdem- és képességtelibb szakemberek azokat nem tették volna meg. Hiába na, egy Gyurcsány élete se fenékig tejfel.

Ha valaki nyomon követte mindazokat az írásokat, riportokat, amelyek a Veressógun-féle kapcsolati hálót feszegették, hajlamos elhinni, hogy arrafelé nagyúr ő, ha nem akkora, mint a történelemkönyvek Csák Mátéja.

Ott, északkeleten, nem akkor van reggel és este, amikor a Nap akarja, hanem akkor, amikor a Veres úr azt mondja. És ott annak van standja, uniós hitele, előmenetele, biztonsága, élete, akinek a nagyúr megengedi.

Veres János sógun. Megtestesítője annak a régmúlt nagyúr típusnak, amelynek kedves másait a nagyon sötét középkor óta csak a katonai junták és náci, fasiszta, valamint a kommunista rendszerek tudták kitermelni.

Van egy dolog, amelyben nagyon hasonlatosak a jobboldaliak és a liberálisok: nevezetesen képtelenek megérteni a bolsikat. A bolsiság lényegét. Bolsevik nem attól lesz valaki, hogy az MSZP tagja, vagy hogy valaha tagja volt az MSZMP-nek. Hanem attól, hogy reménytelenül és gyilkos elszántsággal leninista. Azaz csak és kizárólag a hatalom érdekli. Mindenáron.
Ebben Veres és Gyurcsány amúgy tök egyforma. Bolsi sógunok.

Számomra a komcsi kapitalizmus (ez lesz a 21. század sírásója) nagy kínai atyja fejezte ki a bolsiság leglényegét. Teng Hsziao-ping 1977-ben a következőket mondta: "A japánok már a Meidzsi-restauráció (a 19. században Mucuhito császár nevezte uralmát »felvilágosult kormányzásnak«, ezt jelöli a Meidzsi kifejezés) idején nagy súlyt helyeztek a tudomány, a technika és az oktatás fejlesztésére. A Meidzsi-restauráció egyfajta modernizációs kísérlet volt, amelyet a felemelkedő japán tőke vitt végbe. Nekünk, proletároknak, ezt jobban kell csinálnunk, és jobban is fogjuk csinálni."

Miért is Teng apó? Ja, csak.

Emlékeznek, mit kérdezett Gyurcsány Őszödön? "Az a személyes sztorim, hogy változtassuk meg ezt a k... országot, mert ki fogja megváltoztatni, Orbán Viktor fogja megváltoztatni a csapatával?"

A Teng apó által emlegetett császárt egyébként a sógunátus, a japán feudális fejedelmi oligarchák kérték meg, hogy vegye vissza a tényleges hatalmat, legyen újra ő a jogok forrása. Tették ezt akkor, amikor szigetüket a fehér hódítók nagy fehér csatahajói fenyegették.

Állítólag Ferenc testvérünket is hasonló módon kérték. A vörös sógunok. Mert nem ezt ígérték a fiaiknak. Hanem azt, hogy kivételezettek és érinthetetlenek lesznek, miként az apjuk, esetenként a nagyapjuk volt. Az új nemesség regáléja szerint.

A Veres fiúk a maguk törvénye szerint tehát logikusan cselekedtek. Az ő szemükben nem az alkotmány, következésképp nem a törvény, hanem ők maguk, személyükben a jogok forrásai. A bírónőnek meg nem az a dolga, hogy kérdezzen, értelmezzen és ellentmondásokra hívja fel a figyelmet. Hanem hogy meghozza a megfelelő ítéletet.

Ez a veresek törvénye, kérdés, van-e még - és ha igen, meddig - másféle törvény.