- Lehet, hogy korán buktatta meg lapunk Antal Attila BKV-vezért?

- Miután kiderült, hogy családilag érintett volt a buszbeszerzésében, időszerű volt a távozása. Ha azt nézzük: előtte hónapokig azon igyekezett, hogy keresztülvigye minden idők legbrutálisabb járatritkítását, akkor még késői is.

- Ha csak jövőre keresnének új BKV-főnököt, ön is ott lehetne a pályázók között. Addigra meglesz a diplomája.

- Most akkor sem pályáztam volna, ha lenne diplomám meg öt év vezetői tapasztalatom - ez is követelmény.

- Tizenévesen tömegközlekedés-szakértő civil, huszonegy évesen fb-tag a BKV-nál: ne mondja, hogy nem ez a poszt élete álma!

- E posztnak egy értelme lehet: a BKV átalakítása posztkommunista nagyvállalatból európai közszolgáltató céggé. Ám a vezérigazgató most nem több politikai végrehajtónál. Elég megnézni, hogy zajlik pályáztatás.

- Látszólag nyíltan: a cég honlapján egymás alatt, egyforma betűkkel hirdették az állásajánlatok között: buszvezetőt, pénztárost, vezérigazgatót keresnek.

- Színjáték. A fővárosi képviselőknek sem árulják el, kik pályáztak, pedig nekik kell dönteniük a személyről. Csak egy szűk, kormánypárti többségű bizottság lehet birtokában a tudásnak. Az lesz a győztes, akit Hagyó Miklós MSZP-s főpolgármester-helyettes ötpercenként hívogathat majd, hogy éppen mit kell csinálni a BKV-nál. Ilyen szerepkörre nemigen vágyik magára valamit is adó ember.

- Amúgy sem lenne sok esélye: az "Orbán közeli Vitézy-klán" nem cseng jól koalíciós körökben.

- A Vitézy-klánozással mindig akkor találkozom, amikor a VEKE olyasmit hoz nyilvánosságra, ami fáj a városvezetéssel összenőtt érdekcsoportoknak. Volt itt hatmilliárdos járatritkítási terv, milliárdos tanácsadói szerződések, vagy épp most egy másfél milliárdos kocsiszíneladás; ezeket sikerült meg akadályoznunk. Súlyos milliárdok hiányoznak tehát egyes zsebekből.

- Édesanyja Hankiss Ágnes író, édesapja, Vitézy László filmrendező, nővére rovatot vezet a Magyar Nemzetben, nagybátyja ingatlanmágnás. Honnan a tömegközlekedés iránti szenvedély?

- Tény, messze estem a fától. Hat-hét éves koromban elkezdtem megismerkedni a 49-es busz vezetőivel, aztán a többi BKV-ssal. Mindig lázba tudott hozni ez az óriási rendszer.

- A rendszer? Normális gyerek legfeljebb buszvezető akar lenni.

- Voltak kósza pillanatok, amikor én is "normális" voltam. Aztán megrögzött tömegközlekedő lettem. Jogosítványom sincs, anélkül pedig nehéz buszt vezetni. Valójában mindig a forgalomirányítás izgatott. A cég mai menedzsmentje hozzá nem értő politikai kinevezettekből áll, tehát ami miatt még működik a rendszer, az a buszvezető, a diszpécser, a szerelő kitartása, semmi más.

- Ez a menedzsment pedig saját elődjének köszönheti, hogy egyáltalán létezik az őket most ostorozó VEKE. Pikáns.

- Valóban. Ha annak idején, amikor a mai VEKE-tagok még csak az Index fórumán diskuráltak a tömegközlekedésről, nem rúgják ki a BKV-tól egyik "beszélgetőtársunkat", amiért közérdekű "információkat szivárogtatott ki", sosem alakítunk véd- és dacszövetséget, hogy vegyék őt vissza. S nem alakult volna ebből egy civilszervezet.

- Tizenhét volt akkor. Hogy sikerült kitörnie a taknyos kisgyerek kategóriából?

- Könnyebben, mint hittem. Eleinte tényleg úgy néztek ránk, mint hülyegyerekek gyülekezetére, akiknek adnak egy szendvicset, aztán be lesz tömve a szájuk. Amikor a "szakma" ellenkezésének dacára sikerült keresztülvinnünk a 41-es villamos meghosszabbítását, mindez megváltozott. Most már odafigyelnek ránk, ha hallatjuk hangunkat egy-egy ügyben, mint például a BKV éppen kezdődő "centrumparkolósítása".

- Figyelünk. Az mi?

- Ha nem a hetvenes évek jegyrendszerét működtetné a BKV, vagyis ha minden buszra feltennék az időpecsételős kezelőt, igazságosabb tarifarendszer jönne létre, ahol az utas fél vagy egy órára szóló jegyet választhat. Ehhez nem kellene hatvanmilliárdos informatikai fejlesztés, csipkártyás álomprojekt. Mivel tőkéjük nincs az utóbbiak megvalósítására, kiszerveznék a vállalat évi negyvenötmilliárd forintos jegybevételét egy külön cégbe. Ez osztaná vissza a pénzt a BKV-nak, a nála maradó összegből pedig elvileg létrehozza az elektronikus jegyrendszert. Magyarul: elvennék a BKV bevételeit is. Így lehet kirúgni a szék alól a maradék három lábat. Minden mutyiba persze még fb-tagként sem látok bele. Balogh Zsolt és Regőczi Miklós menedzsmentje mindent megtett, hogy elrejtse az adatokat.

- Mintha kis királydráma játszódna ön és a kommunikációs vezérhelyettes Regőczi között. Ha igaz, ő is jelentkezett a VEKE-be.

- Valóban, még mielőtt a BKV-hoz szegődött. Nyilván tudta már, hová készül, s szeretett volna információt szerezni a szervezetről. Egyik tagunk beírta a nevét egy internetes keresőprogramba, az pedig kidobta, hogy székesfehérvári MSZP-SZDSZ-es képviselő.

- Ez hátrány? Ennyire fideszesek volnának?

- Nem hátrány. A gond az, ha valaki ezt a beszélgetésen eltitkolja, sőt tagadja, hogy köze lenne a politikához. A fideszes billog persze rajtunk van, amióta Tarlós István felkérésére fb-tag lettem a BKV-nál. Pedig nem érdemeljük ki. Van egy közéleti fórumunk, amolyan gumiszoba, ahol mindenki ütköztetheti a véleményét. A VEKE tagjaiban az a közös, hogy érdekli őket a közlekedés, és nem az, hogy melyik pártra szavaznak. Amikor viszont a frakcióvezető felkérése megérkezett, a teljes tagságunk megszavazta, hogy a bizottságban is képviseljem az elveinket.

- Pedig akkor még sóhivatalnak tűnt az fb.

- Minden poszt annyit ér, amennyivel megtölti az ember. Mivel az fb-ben sikerült meggyőzni a többséget, hogy a járatritkítás elfogadhatatlan, a koalíciós képviselők is hivatkozhattak már erre a városházán. Legalábbis azok, akik nincsenek benne a buszgarázsbuliban, s maguk is utálják ezt a rombolást.

- Miféle buliban?

- Valaki kinézte magának az egyik garázst, azt pedig csak akkor lehet eladni, ha fölöslegessé válik. És akkor válik fölöslegessé, ha nincs benne busz.

- Ilyesféle számításokat aligha szokott keresztülhúzni néhány ifjú szabadságharcos.

- Szerencsénk, hogy ha a BKV-nál lopnak, az nagyobb hír, mint ha a Paksi Atomerőműnél történik ugyanez. Érdekli az embereket, hiszen szinte minden budapestit érinti.

- Nagy pénzt is kereshetne a százharminc VEKE-s hozzáértő. Jól szoktak fizetni a tanulmányokért.

- Ha három nyugdíjas levelet ír a politikusnak, és az ránk szól, hogy a városközpontot elkerülő villamospálya mellett érveljünk egy szakértői anyagban, meggyőződésünk ellenére ilyet kellene tennünk? Inkább dolgozunk ingyen, a tömegközlekedés iránti szeretetből, és megőrizzük a szabadságunkat.

- Miben nyilvánul meg ez a szeretet? Könnyes szemmel nézegetnek régi buszjegyeket?

- Két munkacsoportunk van, én a kevésbé megszállottat, a közlekedésfejlesztésit vezetem. De az üzemtörténetiben sem bolondokat, hanem olyan embereket kell elképzelni, akik fejből tudják, hogy 1940 óta melyik héten hogyan változott a közlekedési hálózat. Az emlékőrzés fontos, mert sokszor követjük el ugyanazokat a hibákat. Nyugaton egész iparág épül a közlekedésbarátokra, de itthon is százával kapunk leveleket azoktól, akik villamoshálózatot terveznek, saját örömükre.

- Vicces.

- Egyáltalán nem. Amikor azt mondják, hogy nincs igazunk, mert a Közlekedéstudományi Intézet más véleményen van, úgy érzem magam, mint amikor a fogkrémreklámban a fogorvosszövetség véleményére hivatkoznak. A négyes metró is annak a megtestesülése, hogy nagyon képzett, meglett mérnökemberek valami elavult dolgot képviselnek.

- Mi baja a metróval?

- Az, hogy ha már összekötünk két vasúti pályaudvart egy alagúttal, akkor a vonatot kellene bevinni oda. Amikor jön a szerelvény Székesfehérvárról, menjen be Kelenföldön a föld alá, és kezdjen el négyes metróként viselkedni. A Keletinél aztán kijön, és megy tovább Hatvanba. Az utasnak így nem kell háromszor átszállnia. A németek, olaszok így csinálják.

- Az önt felkérő Tarlós István esetleges főpolgármestersége alatt is meg tudnák tartani az elkötelezetlen, kemény szakmaiságot?

- Győrött jobboldali a városvezetés. A VEKE a legkeményebben lépett fel az ottani hibák ellen, amelyeket a közlekedéstervezésben vétettek. Másrészt mi nem csak kritizálunk: amikor Budapesten a javaslatunkra alakították át az éjszakai buszhálózatot vagy tették be a légkondit a Combinókba, üdvözöltük a lépést. Arról nem tehetünk, hogy ma a legutolsó buszmegálló kijelöléséről is politikusok döntenek, így óhatatlanul szembekerülünk valamilyen párttal, ha kifogásolunk egy döntést. Sajnos ma a BKV-t olyanok vezetik, akik buszra legfeljebb akkor szállnak, ha néhány fényképezőgép és Hagyó Miklós társaságában sajtótájékoztatót tarthatnak. Ezt a helyzetet csak erős politikai akarat változtathatja meg - választói nyomásra. Akarat akkor lesz, ha a BKV az utazóközönség számára is érzékelhető módon roskad össze.

- A járatritkítások, ha önök nem akadályozzák meg, elhozhatták volna ezt.

- Mi nem gondolkodhatunk így. Visszafordíthatatlan kárt okozott volna, ha százezrek pártolnak el a tömegközlekedéstől. Az viszont a budapestiek többsége számára is nyilvánvaló, hogy a BKV-ra ideje kitenni a lopstop táblát. Hogy ez mikor jelenik meg választói nyomásként, nem tudom. Remélem, minél előbb.