- Nemrégiben jelentette be a Fidesz, hogy hároméves költségvetést kellene kidolgozni. Mivel indokolják ezt?

- A bejelentést egy kis félreértés kísérte, ugyanis a hároméves elképzelés nem a központi költségvetésre vonatkozik, ha nem arra a folyamatra, amely az Európai Unió magyar soros elnökségét készítené elő, elsősorban financiális oldalról. A magyar elnökségre való felkészülést javasolja, és az uniós forrásból eredő különböző anyagi eszközök elkülönítését, felhasználását. Ez azért lenne fontos, mert 2011 az ország szempontjából egyfajta bemutatkozás az Európai Unióban, amelynek során megmutathatjuk, hogyan tud a magyar államigazgatás irányító funkciót vállalni.

- Az uniós pénzek felhasználását számos kritika érte, az Állami Számvevőszék is keményen bírálta a Bajnai Gordon vezette Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget. Bizonytalan, hogy ténylegesen mennyit tud az ország lehívni az uniós támogatásokból...

- Ember legyen a talpán, aki el tud igazodni abban, hogy Magyarország hogyan használja fel az uniós forrásokat, hiszen van olyan kimutatás kormányoldalról, amely szerint az egyik legjobb felhasználók között vagyunk az újonnan csatlakozott országok között. Másrészt olyan kimutatások is vannak, hogy jóval a lehetőségeink alatt tudjuk csak ezeket igénybe venni. Én azt érzékelem, hogy a gazdaság számai ma semmilyen tekintetben nem tükrözik azt, hogy Magyarország uniós forrásokhoz jut. Egy esztendőben körülbelül 800 milliárd forintnak kellene ebből jelentkeznie. Ennek már hatással kellene lennie a magyar gazdaságra. Most 1,7 százalék a gazdaságunk növekedése, azaz semmilyen érezhető hatás nincs. Bajnai Gordon válasza erre az, hogy a pénzek érkeznek, a beruházások folyamatban vannak, és csak később lesz érezhető a hatás. Én viszont azt gondolom, a Központi Statisztikai Hivatal számaiban már most látszania kellene annak, hogy itt beruházási hullám van. Szerintem rossz szerkezetben használják fel az uniós pénzeket, olyan dolgokra is költenek, amelyek nem tekinthetők a gazdaság teljesítményét megalapozó beruházásnak. Gondoljunk arra, hogy 25 millió forintot áldoztak diszkólámpára uniós támogatásból, az egyik kereskedelmi televízió sorozatára pedig 200 millió ment el. A rossz döntéseknek részben az az oka, hogy a kormány csak saját hatáskörben akarta, akarja az uniós pénzek felhasználását meghatározni.

- A Fidesz csökkenteni szeretné az élelmiszerek és az energiahordozók áfáját, adóját. A kormány tagjai más és más számot mondanak arról, hogy ez mekkora bevételkieséssel járna. Önök szerint az áfacsökkentés mennyire befolyásolná a költségvetést?

- Újabb trükközésnek vagyunk tanúi. Régi kormány, régi módszerek. Már a 2006-os választások előtt beindult ez a folyamat. A magasabb infláció és árak miatt az államkasszának többletbevétele van. A mi kezdeményezésünk mégsem emiatt született meg, hanem azért, mert a világgazdaság folyamatosan változik: az energia- és az élelmiszerárak megugrottak. Az elmúlt egy évben talán Magyarországon nőttek leginkább az élelmiszerárak, 14,8 százalékkal. A Gyurcsány-kormány erre semmilyen válaszlépést nem tesz. A Fidesz ezért vette át a kezdeményező szerepet, és kíván fellépni az áremelkedések ellen. Elképzelésünk három lábon áll. Az első elem az alapvető élelmiszerek - tej, cukor, hús stb. - áfájának csökkentése; a második az üzemanyag jövedéki adójának mérséklése, amivel akár tizenöt forinttal kerülne az kevesebbe; a harmadik elem pedig a távfűtés forgalmi adójának átsorolása a húszból az ötszázalékos sávba. A kormányt szemmel láthatóan zavarja az indítványunk. Amíg 2006-ban, a választások előtt minden gond nélkül csökkentették politikai célból az áfakulcsot, most azzal érvelnek, hogy ez jelentős bevételkiesést okozna az államkasszának.

- Meg Brüsszelre hivatkoznak, holott Kovács László uniós biztos az ellenkezőjét állítja, azaz azt mondja, lenne mód az élelmiszeráfa mérséklésére...

- Pontosan. Kovács Lászlóval, az MSZP volt elnökével kellene beszélniük az MSZP jelenlegi vezetőinek, mert szerinte nemzeti hatáskörben ezek az intézkedések meghozhatók, sőt Magyarországon még a kedvezményes áfakulcsok visszaállítására is van lehetőség. Úgy vélem, ha a huszonhét európai uniós országból huszonegyben lehetett csökkenteni az alapvető élelmiszerek áfakulcsát, akkor ezt Magyarországon is meg lehet tenni. A kormány a megoldások helyett a kifogásokat hangsúlyozza, és farizeus módon, megfeledkezve a két évvel ezelőtti lépéséről, nem hajlandó támogatni a Fidesz kezdeményezését.

- Ugyanakkor a kormány ismét sokat beszél az adócsökkentésről, a mozgásteret 100 és 1000 milliárd forint közé teszik...

- Azt érzékelem, hogy összevissza beszélnek a kormányoldalon. Tehát miközben arról beszélnek, hogy a tervezettnél kisebb lesz a hiány mértéke, vagyis többletbevétele lesz a költségvetésnek, azt is mondják, hogy nincs többletbevétel a magasabb infláció miatt, és ezért nem tudnak pénzt visszaadni adócsökkentésre. Veres János mégis arról beszél, hogy ősszel lesz valamilyen adócsökkentés, de a mértékét nem hajlandó megmondani. A kisebbségi kormányzásból következik a nyűge. S kormányzás helyett azzal vannak elfoglalva, hogyan lehet túlélni egyik hétről a másikra. Ezért gondoljuk azt, hogy ebben a helyzetben a parlamentnek kell átvennie a kezdeményezést a kormány helyett. Az emberek napi megélhetési gondokkal küszködnek, az élelmiszereket meg kell vásárolni, a magasabb fűtésszámlát ki kell fizetni, s közben a jövedelmek reálértéke csökkent, hitelekből próbálják már a mindennapi megélhetést is finanszírozni. Ez így nem mehet tovább. Nagyon rossz helyzetbe lavírozta magát a kormány és általa az ország is. Ebből kellene kitörni egy másféle gondolkodásmóddal. Erre van mód és lehetőség. A világgazdaságí változásokat nem csupán eltűrni és tudomásul venni lehet, hanem reagálhatunk rájuk kezdeményező módon.

- Mit lehetne tenni azért, hogy növekedési pályára álljon az ország? Van erre a Fidesznek receptje?

- A legfontosabb, hogy olyan kormányunk legyen, amely a társadalom többségének a bizalmát élvezi. Minden kormány cselekvőképtelen, ha e többséggel szemben próbál kormányozni. A mai kormány ilyen, ezért lenne szükség minél hamarabb előre hozott választásokra, s ennek nyomán olyan kormányra, amelynek van támogatottsága, illetve olyan cselekvési programja, amelyet szintén támogatnak az emberek, hiszen Gyurcsány Ferenc éppen azért bukik el most már harmadjára, mert olyan programokat próbál keresztülerőszakolni az országon, amit az emberek többsége nem fogad el, mert csak a hátrányára válik. Ezután juthatunk el a gazdaság rendbetételének elkezdéséhez. Meggyőződésem, csak úgy változtathatunk a mostani metodikán, ha a gazdaság politikafelfogása is változik. Tudomásul kell venni, hogy a húzd meg, ereszd meg politika sehová sem vezet. Ha csak megszorításokkal akarunk egy problémát orvosolni, abból sok jó nem sül ki. Átfogó programra van szükség. Ennek a legfontosabb elemei: konszolidálni az államháztartást, rendbe tenni az állam pénzügyeit. Olyan versenyképesség-javító lépéseket kell tenni, mint az adó- és járulékcsökkentés, olyan megoldásokat kell alkalmazni, amelyek az alkalmazkodó képességünket növelik. Így például az energiaárak megváltozott viszonyaihoz alkalmazkodjon az ország a megújuló energiaforrások fokozottabb felhasználásával. Növelni kell az aktivitási rátát, több embert kell olyan helyzetbe hozni, hogy munkát tudjon vállalni ebben az országban. Hozzá kell nyúlni az oktatási rendszerhez, hiszen az most nem feltétlenül próbál a gazdasági-foglalkoztatási igényekhez igazodni. A Fidesznek van egy elfogadott alapprogramja, ami az Erős Magyarország címet viseli, Ebben a legfontosabb tételeket rögzítettük, erre kell majd építeni egy következő kormányprogramot.

- Számos gazdaságpolitikai műhelyük van, sokféle ötlettel. Hogyan lesz ebből egy koherens program?

- Örülök annak, hogy a Fideszben több munkacsoport és műhely is foglalkozik gazdaságpolitikai kérdésekkel. Ennek mi az előnyeit fogjuk élvezni. Járai Zsigmond foglalkozik a befektetési kérdésekkel, hogyan kellene megváltoztatni a gazdaságpolitikát, hogy a tőkevonzó erőnk erősödjön. Matolcsy György foglalkozik a hosszú távú kérdésekkel, hogy tizenöt-húsz éves kitekintésben milyen gazdaságpolitikai forgatókönyvek létezhetnek. Szapáry György pedig azzal, hogy az euró bevezetésével kapcsolatban milyen lépéseink legyenek. Szeretném hangsúlyozni, hogy a Fidesz gazdasági kabinetje nem ezekkel fut valamiféle versenyt, hanem partnerként tekint ezekre. A gazdaságpolitikai kabinet vezetőjeként, egyben a Fidesz alelnökeként nekem nem az a dolgom, hogy ezeket bíráljam. Egy politikai döntéshozó testület tagja vagyok, amelyik, ha eljön az idő, akkor ezekről döntéseket hoz. Mérlegelünk és döntünk. Látni lehet, hogy az egyes személyek felfogása között különbségek vannak. Van, aki szerint az egykulcsos adó lenne a megoldás, van a Fideszben olyan is, aki azt hangsúlyozza, hogy csak a családi adózás a megfelelő, van, aki szerint többkulcsos áfa kell, és van, aki szerint éppen redukálni kellene az áfakulcsok számát. A Fidesz elnökségének lesz a dolga; hogy ezekben a kérdésekben döntéseket hozzon. Ha valaki most "külsősként" érdeklődik a Fidesz elképzelései után, az az Erős Magyarország programban találja meg a legfontosabb politikai alapvetéseket.

- Mikor vezetheti be Magyarország az eurót?

- Ez a kormány nyilvánvalóan csak a napi túlélésre rendezkedett be, ezért nem képes már arra, hogy közép-és hosszú távú ügyekkel, kérdésekkel foglalkozzon. Ebben a helyzetben nyilván a Fidesz felelőssége is nagyobb, hiszen bármikor bekövetkezhet egy kormányválság, akár egy előre hozott választást kikényszerítő helyzet. A Fidesznek készülnie kell arra, hogy kormányzati szereplőként tudja majd a programját megvalósítani. A Szapáry György vezette munkacsoportban egy euróbevezetési dokumentum készült, amelyet a Fidesz elnöksége még nem tárgyalt. Szeretnénk majd a nyári szünetet követően ezt megtárgyalni, és szeretnénk, ha egy konkrét euróbevezetési időpont is szerepelne abban. Nagyon nehéz helyzetben vagyunk, hiszen úgy kellene időpontra javaslatot tennünk, hogy az általunk helyesnek tartotthoz képest egy másfajta gazdaságpolitika valósul meg jelenleg az országban. Szerintem azonban előbb-utóbb ki kell tűzni a céldátumot, hagy az emberek és a gazdaság szereplői tudják, mire készüljenek.

- Említette a világgazdasági változásokat. Mit jelenthet ez közép- és hosszú távon Magyarország és a régió számára?

- Megnőtt a bizonytalanság a világgazdaságban, nőttek a kamatok, növekedett az infláció szintje. Ez mindenkit fokozottabb óvatosságra kényszerít. Be kell rendezkednünk arra, hogy az energia- és az élelmiszerárak magasabbak lesznek. Azokkal az intézkedésekkel már nem tudjuk visszanyerni az éltanuló szerepünket, amelyek korábban talán még segíthettek volna, gondolok itt az alacsonyabb adóra, az olcsó munkaerőre vagy a jó infrastruktúrára. Egy összetettebb programra van szükség. Meg kell találni, hogy Magyarország miben lehet jobb a szomszéd országoknál, a versenytársainknál. Én azt érzékelem, hogy a mezőgazdaságra ebben a kérdésben lehet építeni. Mindenképpen szükség van arra, hogy az egészségügy mint a következő évek, évtizedek megújuló ágazata, nagy lehetőséget kapjon, hiszen az embereknél is felértékelődik az egészség szerepe. Az oktatási rendszerünket úgy kell átalakítani, hogy akár a mezőgazdaság, akár az egészségügy, akár a turizmus tekintetében az ország komparatív előnyeit ki tudjuk majd aknázni. Ehhez szükség van olyan gazdaságpolitikai lépésekre, mint az adóátalakítás, szükség van az aktivitási, a foglalkoztatási ráta növelésére, és szükség van arra is, hogy például a szociális rendszert újragondoljuk. Ma az nem ösztönöz arra, hogy a foglalkoztatás irányába vigye el azokat az embereket, akik a rendszert igénybe veszik.

- Két elképzelés volt eddig a pénzügyi egyensúly megteremtésére és a gazdaság élénkítésére. A megszorítások, illetve az új adónem bevezetésének koncepciója.

- A polgári oldalon is sokan gondolták úgy, hogy csak az adó- vagy járulékcsökkentéstől lehet gazdasági egyensúlyt és tartós gazdasági növekedést remélni. Szerintem mindkét koncepció megbukott: a húzd meg, ereszd meg politikája is, és a csak adócsökkentésre építő is. Egy olyan rendszert kell alkalmazni, ahol az adócsökkentésnek is van szerepe, ugyanakkor mégis a foglalkoztatottság növelésével, az energetikai megújulással, a részmunkaidők bevezetésével próbál az ország helyzetén változtatni. Ez egy bonyolultabb és nehezebben átlátható gazdaságpolitikát követel, de szükség van rá ahhoz, hogy Magyarország az alacsonyabb növekedés tartományából egy magasabba kerüljön.

- A változást a világgazdaság indokolta?

—-Két dolog. Részben a világgazdasági változások, részben pedig a hazai folyamatoknak a kilátástalansága. Az egyszázalékos növekedéssel a magyar életszínvonal sosem lesz olyan, mint a német vagy az osztrák.