A legutóbbi, 2001-es nagy beregi árvíz óta bőven lett volna idő, hogy megoldjuk a védekezést. Vásárhelyi-terv is van - legalább 150 éve -, többszörösen továbbfejlesztve, a legutóbbi korszerűsített fejlesztési program 25 évre szól, a finanszírozást viszont nem közvetlenül a magyar költségvetésből, hanem csupán uniós fejlesztési forrásokból kívánja megoldani a kormány. A környezetvédelmi tárca egy hónapja adta hírül, hogy a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztéséhez kapcsolódóan a kormány 157 millió forint támogatást ad 6,3 milliárd forint összköltségű projekt előkészítésére, amely a beregi árvízvédelmi töltések komplex fejlesztését célozza, például a Vásárosnamény és Lónya közötti gátszakaszon. Az uniós finanszírozású projektet a tervek szerint októberéig készítik elő, és novemberben nyújtják be, a megvalósítás 2009 nyarán kezdődhet, és 2011 végére zárulhat. Vagyis csak tíz évvel a beregi özönvíz után lesz - ha lesz - megfelelő árvízvédelme a sok milliárdból újjáépített Tiszahát egy részének.
Elképesztő a kormány felelőtlensége. A büdzséből milliárdok folynak el kormányzati propagandára, sehova sem vezető Duna-hidakra, az épülő M6-os vonalán a homokbuckákba fúrt alagutakra, negyvenmilliárd szelíd lankákon átívelő völgyhídra, hogy a sok kis kakaóbiztos számítógépről, fölösleges digitális tábláról, vizitdíj-automatáról meg kórházi széfről (stb.) ne is ejtsünk szót. Eközben felelős miniszterek eresztik el a fülük mellett a klímaváltozás okozta időjárási szélsőségekről szóló szakértői jelentéseket, és úgy gondolják, az a helyes megoldás, ha a meggyengült árvízvédelmi töltések megerősítését a hosszadalmas és bürokratikus brüsszeli pályáztatásból finanszírozzák.
Emlékezzünk csak, mennyit ármánykodtak Orbán Viktor ellen a beregi, árvíz sújtotta térség újjáépítése idején. A polgári kormánynak úgy sikerült a gazdaságot emelkedő pályára állítania, hogy közben belvizekkel, árvizekkel is meg kellett küzdenie. A felelős kormány 45 milliárdot fordított védekezésre, 71 milliárdot helyreállításra és újjáépítésre. És 2002-ben Kádár népe mégis leváltotta kormányát, megvonta a bizalmát a Fidesztől. A baloldali-liberális sajtó propagandamunkája sikerrel járt.
Mondják: minden népnek olyan kormánya van, amilyet megérdemel. Úgy látszik, mi ilyet érdemlünk. S úgy tűnik, a jelenlegi kormányfő csak a fasisztaveszélyre érzékeny, őt csak a homoszexuálisok elleni atrocitások tüzelik chartára kész állapotba. Ő csak a kormányellenes tüntetések idején veszi át az operatív irányítást. Bár gazdasági csődhelyzetet kormánya képes előállítani, a természeti katasztrófák idején valahogy mindig csődöt mond.
Ha árvíz fenyeget, a pápai Gyurcsány nem húz gumicsizmát, mint az alcsúti Orbán. A védekezésben most a magyar gárdisták és a magyar cigányok segítenek a helyi lakosságnak. Ők is nagyon fájlalják a korlátolt felelősségű kormányfő hiányát, aki talán most is a fasizmus réme ellen küzd valahol.