Egyrészt üzleti, másrészt kommunikációs, harmadrészt politikai megközelítésből. De mivel ezt halálos komolysággal terjesztették az illetékes elvtársak a nagyérdemű elé, nézzük szeleteiben a jelenséget.

A dolog üzleti részét tekintve pártunk és kormányunk elköltött csaknem tízmilliárd forintot egy jelenleg üresen álló, építési engedéllyel és rendezési tervvel sem rendelkező területre. Ebből csaknem egymilliárdot mindjárt kiadtak a saját cégeiknek, a többit a MÁV kapta a területért készpénz és adósságelengedés formájában. A kormány szerint a telek mai értéke meghaladja a ráfordítást. Tehát az egyik oldalon van egy kifizetett összeg, laza tízmilliárd, a másik oldalon egy virtuális összeg egy meg nem nevezett szakértőtől, aki azt állítja: pont annyit javult a telek értéke a megvétele óta, hogy a kormányzatnak megérje. Erre pestiesen csak annyit tudunk mondani: igen necces. Pontosabban nem kell okleveles közgazdásznak lenni ahhoz, hogy rájöjjünk: a kormányzati ingatlanspekuláció minősített esetéről van szó. Kíváncsi lennék, mióta kormányzati feladat ezzel üzletszerűen foglalkozni. Meg is próbálták eladni a területet valakinek? Mert, ugye, ha azt mondják, hogy valamely multi már be is adta az ajánlatát ekkora összegben a területre, akkor sem lenne túlságosan hihető a történet, de legalább a kötelező elemek a helyükön lennének. Így viszont csupán a politikai porhintés becsületsértést súrolóan gyenge változatával van dolgunk.

Nézzük a dolog politikai oldalát! Itt nem egyszerű ingatlanspekulációról lett volna szó, amelynek segítségével meg lehet tömni a hatalmon lévő pártok és a holdudvarukba tartozó üzleti körök kasszáját. Ez kirakatprojekt lett volna, amelynek azt kellene igazolnia, hogy milyen hatékonyan tudja a kormányzat átszervezni az államapparátust és annak egész működését. Ha megvalósul, a korszerű kormányzás jelképeként hordozták volna körbe makettjét az ország összes körmenetében. A nagy csinnadrattával bejelentett projekt ehhez képes egyszer csak megfeneklett. Csak annyit tudunk, hogy a belső hatalmi konfliktus tízmilliárd forintjába került az adófizetőknek, a kormányzat egy helyre költöztetése pedig épp olyan gyorsan lekerült a napirendről, mint ahogyan oda felkerült. Tessék mondani, milyen politikai üzenete van annak, ha a kormányzat már a saját kirakatprojektjeit sem tudja megvalósítani?

Ami sem üzletileg, sem politikailag nem áll meg, azt a kommunikációs szakmában igyekszünk elfelejteni. Ehelyett kormányunk megpróbálja a megmagyarázhatatlant újra bemagyarázni, nevetségesen gyenge érvekkel, a kormányzatból egyébként is napról napra kiábrándultabb lakosságnak. Aki ezt kommunikációs szempontból "megszakértette", az különösen nagy tehetség. És biztos nagyon jó elvtárs. Ha jól emlékszem, a szocializmus ebbe egyszer már húsz éve belebukott.