Magyarország legnagyobb gazdasági és társadalmi problémája a foglalkoztatás. A friss adatok szerint a múlt év megfelelő időszakához képest is rosszabb a helyzet: több mint hetvenezerrel csökkent a ténylegesen munkában állók száma, ami nagy probléma, hiszen nyár van, éppen itt lenne az ideje a munka dandárjának. Építőipar, mezőgazdaság és idegenforgalom: három szezonális terület, amelyek elméletileg beszippanthatnák az állástalanok tízezreit. Ténylegesen azonban nem csökken a munkanélküliség. Sőt, a nyár közepén szembesülünk azzal, hogy lassan többen kapnak segélyt, mint új munkát. Mi ez, ha nem a munkanélküliség dandárja?

Miközben a magyar munkaerőpiac kínálati és keresleti oldala a mélypontra jutott, tőlünk nyugatra és keletre folyamatosan javul a helyzet. A magyar gazdaságtól korábban fényévekre lévő Románia, Szlovákia kezdi ledolgozni több évtizedes hátrányát, Prága ezen a téren elért eredményeit pedig Budapestről már csak a csillagvizsgálóból érthetjük meg. Csehországban, amely nagyjából velünk hasonló lélekszámú és területű ország, négyszázalékos szintre esett vissza a munkanélküliségi ráta, és csaknem ötmillióan dolgoznak.

Most a fizetésekről csak annyit, hogy a csehek húsz százalékkal vihetnek többet haza, mint mi, a szlovákok reálértéken már jobban keresnek, s piaci vélemények szerint a románok két-három év múlva érik be a magyarországi bérszintet. Hazánkban négymillióra se tehető azok száma, akik dolgoznak és adóznak, s ezen belül is kétmilliós azok tábora, akik jövedelmi szintjükhöz képest róják le a közterheket. Európa kellős közepén mi vagyunk egyedül, ahol is hatvan-negyven százalékos az eltartotti-foglalkoztatotti arányszám. Nonszensz! A hazai bérekről annyit, hogy tavaly hat százalékkal csökkent a vásárlóértékük, s az idénre sem jósolható észrevehető javulás.

A foglalkoztatási válság hátterében természetesen az aktuális gazdaságpolitika áll, amely nem volt képes kitörési pontokat találni a kis- és közepes vállalkozói körnek. Ez a szektor ugyanis, tőlünk keletre és nyugatra, illetőleg még hazánkban is a legnagyobb felvevőzónája a munkaerőpiacnak. Ám a jelek szerint Magyarországon nem kormányzati ügy a foglalkoztatási válság felszámolása, a pályázatok beindítása a hazai cégek számára, illetve a kis- és közepes vállalatok feltőkésítése. Hiányzik az akarat a feketegazdaság kifehérítésére is, csakúgy, mint az adók és a járulékok érdemi mérséklésére. Példátlan az is, hogy Magyarország az egyetlen olyan ország a vén kontinensen, amely az európai uniós tagságából nem tudott profitálni.

Hazánk előtt két út áll: az egyik a válság elmélyülése felé vezet, és ez az út a kisebbségi kormányzás elhúzódó vergődésével, valamint a költségvetési egyensúly oltárán feláldozott gazdasági növekedéssel fémjelezhető. A másik út elején egy politikai fordulat - vagyis előre hozott választás - áll, ám ezután lehetőség nyílna a beruházástámogatási és az adórendszer átalakítására.

A magyar munkanélküliségi ráta jelenleg 7,6 százalék. Ha minden marad a régiben, nekünk - hamarosan - nyolc lesz.