Attól most tekintsünk el, hogy politikailag milyen következtetéseket lehetne levonni a rendőri intézkedés időzítéséről. Az igazságügy és rendészet miniszteri vezetője közleményében megfelelő eljárásnak minősítette az eseményeket, majd mindenki hazament.
Némi idő elteltével a rendőrség úgy gondolta, hogy ideje lenne a politikusra szabálysértési bírságot kiszabni.
A szabálysértési bírság érdekes fogalom, ám, mivel a sajtótájékoztató nem tartozik a rendezvény, így a gyülekezési jog fogalmi köre alá sem, ezért Budai Gyula gyorsan fellebbezett.
A rendőrség tudomásul vette a beadványt. Másnap sajtótájékoztató keretében a Fidesz nehezményezte a történteket. Szólásszabadság, miegyéb. Ekkor a rendőrség érezte, hogy ideje lenne valamit tenni, és közleményben értesítették a nagyérdeműt, hogy a képviselő mentelmi joga miatt nem lehet eljárást indítani, így azt meg is állítják. Fel is hívták a figyelmet arra, hogy ha esetleg a képviselő úr nem kíván élni a mentelmi jogával, akkor a procedúra továbbléphet, és akkor a panaszt is el tudják bírálni.
A probléma kettős. Ha képviselő lett volna Budai Gyula, akkor a szabálysértési ügyben a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló indítványt - a szabálysértési hatóság megkeresése alapján - a Legfőbb Ügyész terjeszti elő az Országgyűlés elnökéhez. Azaz be kellett volna nyújtani a Legfőbb Ügyészhez az indítványt, ahelyett, hogy kipostázzák a képviselőnek a bírságról szóló határozatot. Aztán a mentelmi bizottság dönt, ahogy dönt.
Mivel azonban nem képviselő, ezért a rendőrség meglehetősen furcsa nyomozási érzékről tett tanúbizonyságot ez ügyben. Ugyanis az Országgyűlés honlapján nagyon könnyen követhető, hogy valaki képviselő-e vagy sem. Ennek azért illett volna utánamenni. (A rendőrséget persze nem érhette volna vád korábban, akkor ugyanis például bírósági-ügyészségi dolgozók, egyszóval rendkívül sokan tartoztak mentelmi jogi szabályozás alá. Azóta ez változott, és reális körre szűkült az érintettek köre. Továbbá az internet e téren is könnyített a helyzeten.)
A következő fejezet azzal kezdődött, hogy egy rendőrjárőr ment ki véletlenszerűen egy Fidelitas sajtóértekezletre, amelyet kinti helyszínen tartottak. Ott a sajtóst igazoltatták. A közlemény kiment a rendőrségtől, miszerint nem történt intézkedés. Azonban intézkedés történt, az Rtv. 29.§ alapján, tekintettel arra, hogy az igazoltatást, mint intézkedést írja le a törvény.
Ezek után ma Bencze főkapitány nyilatkozta, hogy nem kéne megsértődnie azoknak, akiket igazoltatnak.
Valóban nem, a főkapitánynak igaza van. Adott esetben a rendőrnek kötelessége is lehet az intézkedés, hiszen pont azért van, hogy eljárjon. Sőt, megkockáztathatjuk, nyugodtan eljárhatnának más helyzetekben is.
Viszont azt alighanem joggal várhatná el az állampolgár, hogy a jogszabályokat a rendőrség jól ismerje és maga is betartsa. Különösen izgalmas a kérdés akkor, amikor a kormányzat éppen "új rendet" készül bevezetni.
Itt jön azonban a problémakör lényege: a rendőrséget a jelenlegi kormány rendkívüli módon elbizonytalanította, szakmaiatlan intézkedéseket várt el tőle. Nyilvánvaló például, hogy a legtöbb rendőr nem jókedvéből ment neki a tömegnek 2006 őszén ilyen ügyetlenül és ilyen brutálisan.
Egész biztos az is, hogy nem ők felelősek azért, hogy egyeseknek nem jutott eszébe nyilvántartási számokat is rendelni az egyenruhákhoz.
Így a felelősséget sem nekik kell ezekért a diszfunkciókért vállalni. Ám az "új rend" - úgy tűnik - még várat magára.
Cikk: | Újabb rendőri abszurditás |
Cikk: | A jogállamiság szégyene! |
Cikk: | "Gyurcsány a hibás" |