Itt van példának okáért a vidékfejlesztés. Horribilis összeg a megszüntetett vasútvonalak sínjeinek felszedetése a tolvajokkal, az állomásépületek lerohasztása, ahogy a bezárt kis iskolák, postahivatalok átadása a pusztító enyészetnek, mind-mind rettenetes veszteség. Egy olyan országban, ahol a nemzeti jövedelem növekménye jórészt a prostituáltak bevételeiből származik, még egy omladozó vasútállomás is nehezen pótolható érték. Főleg, hogy az éppen aktuális illetékeseknek eszük ágában sincs pótolni. Nekik a rombolás, a pusztulás, az elmúlás a vidékfejlesztés. Lehet, ez így van megírva a négyzetre emelt Új Magyarország fejlesztési (?) terv ötvennyolcadszor módosított, felülvizsgált változatában, a kifelejtett, de közjegyzőileg mégis érvényesített vidékfejlesztés címszó általánosságban törölt, de részleteiben megtartott, csak koncepcionálisan létező fejezetében, ami titkosírással szerepel a tervezet kopt nyelvű kiadásában, persze alulról felfelé olvasva. Fontos az, hogy Gordon tudhat róla, mert szóról szóra aszerint fejleszti a vidéket. Márpedig a vidék semmitől nem fejlődik annyira, mint a rohamosan fejlődő vidékről szóló propagandától. Úgyhogy, amikor a vidékfejlesztést népszerűsítő kormánypropagandára 6,33 milliárd forintot kiutal a költségvetés, akkor Vas és Szabolcs között oly lendületes haladásnak leszünk tanúi és haszonélvezői, amelyhez foghatót csak a mindenkori Ígéret Földjén álmodnak a nagyon optimisták.

Ebből a 6,33 milliárd forintból a gondosan kiválasztott reklámcégek azt fogják propagálni, hogy a kormány 6,33 milliárdot költ vidékfejlesztésre, ami a kormány részéről igazán szakértelem, meg áldozat, s vitathatatlan hozzáértésének fényes bizonyítéka, hogy a kormány vidékfejlesztés helyett, ám annak ürügyén saját magát fényezi, ünnepelteti és nyálazza, akkor önök nem elkötelezett hívei a magyar vidék évezredes elmaradottságát felszámolni kívánó haladásnak. Mert a vidék igenis fejlődik, amúgy organikusan, meg autentikusan. Eltűnnek a sínek, pusztulnak a középületek, sokfelé bomlásnak indulnak a hagyományos paraszti közösségek, nullára redukálódik a vidék megtartó, éltető ereje - közlekedés, kommunikáció, iskola, orvos, gyógyszertár, vegyesbolt hiányában kihalnak falvak, hajdan gazdag, virágzó vidékek. Ez pedig nem kevés a kormány 6,33 milliárdjáért.

Jó, tudjuk. Ebből a pénzből a kormány uniós (!) vidékfejlesztési programját lenne hivatott népszerűsíteni a diadalmas reklámcég, s nem az önképe szerint vidéket is fejlesztő, uniós kormányt. Csakhogy. Amióta hazánk az EU teljes jogú tagja, hazai földön mindig az az éppen esedékes és érvényes uniós program, amit adott pillanatban a kormány művel. (Függetlenül az uniótól, vagy a nem létező kormányprogramtól.) Magyarán, amit a kormány tesz, vagy nem tesz, az a hivatalos verdikt szerint valamilyen módon mindenképpen uniós program, előírás, követelmény, törvény, elvárás, bármi más, ami még a szóvivő orcájára ráfér.

Messziről kéne kezdeni. Valami olyasmivel, hogy a kormány nem azonos az országgal, a kormánytagok által elszórt, elherdált, ellopott nemzeti vagyon sem - hiába marad az országban - az országot gazdagítja. A falvak kifosztása, lerablása - hiába gazdagszik meg belőle néhány csókos - nem vidékfejlesztés. S ezt akkor sem tudják elhitetni, ha beleölnek hat-, netán hatvanmilliárdot.