Elemzők a kisebbségi kormányzás kezdete óta ismételgetik, hogy a költségvetés és az adótörvények év végi parlamenti szavazása az új Gyurcsány-kormány igazi próbatétele, patetikusan: az igazság pillanata. Maga a kisebbségi miniszterelnök is ezt érzékeltette néhány hónapja külföldi tudósítók előtt.
Három lehetséges kimenetele van az ügynek. 1. Megvan a többség, az MSZP szerez szövetségest előbb az adótörvények, majd a költségvetés megszavazásához. E szövetséges leginkább az úgynevezett SZDSZ lehet: vagy egy nyílt pártközi megállapodás, vagy a Fodor-féle vezetéshez illojális dezertőrök révén. Utóbbi alighanem pártszakadás közeli állapothoz vezetne a szabad demokratáknál. A szövetségkötés feltételei egyelőre senkivel sem adottak; már csak azért sem, mert Veres nem lát mozgásteret egy jövő évi nagy arányú adócsökkentéshez. 2. Megismétlődik a 2005-ös államfőválasztás forgatókönyve: az MSZP mindvégig abban bízik, hogy az "SZDSZ" mégis félrerántja a kormányt (vagy segít az MDF), aztán jön a nagy koppanás, érvényesül a matematika rideg törvénye (a kisebbség nem többség), nincs költségvetés. 3. Az MSZP egyedül marad, mégis átcsúszik a költségvetés, mert az ellenzék fegyelmezetlen. Csakhogy a köztársasági elnök megválasztásától eltérően ezek a szavazások nyilvánosak, nem lehet elbújni: tudni fogjuk, ki tűnt el a parlamenti büfében, ki maradt távol, amikor eljött az "igazság pillanata". Horn Gábor tegnap már előre az MDF-et említette mint ilyen kormánymentő lazaságra hajlamos pártot, ami egy Veresék számára nem sok jóval kecsegtető verseny kezdetét jelzi a két kis párt között: melyikük áll távolabb a szocialistáktól?
Az is lehet, hogy már előbb eljön az a bizonyos nagy pillanat, hiszen a kormány előterjesztéseit a parlament át is formálhatja módosító indítványokkal, még a különféle szocialista lobbik is megmutathatják oroszlánkörmeiket. Dávid Ibolya nemrégiben azt nyilatkozta a Népszabadságnak, hogy a többségbe került ellenzék saját adócsomagjának elfogadtatásával állíthatná kényszerpályára a kormányt. Veres válasza erre: akkor az ellenzéknek ezzel összhangban egy büdzsét is meg kell szavaznia.
A pénzügyminiszter lényegében zsarol: ha nincs költségvetés, annak súlyos következményeiért az ellenzék viseli a felelősséget. Csakhogy ez ellenkezik a parlamentáris kormányzás logikájával: aki nem tud többséget szerezni a politikájához, az ne akarjon kormányozni. A négy mai ellenzéki párt a jelek szerint nem akar, hiszen nem tud közösen miniszterelnököt és programot adni (konstruktív bizalmatlansági indítvány helyett a többség előre hozott választásokban gondolkodik), de együtt bármikor leszavazhatja az MSZP-kormányt.
Az ősz a Fidesz-KDNP számára komoly esélyt kínálhat a régóta sürgetett politikai fordulat kikényszerítéséhez parlamenti eszközökkel. Ehhez fegyelmezett és kreatív politizálás kell, amely megtalálja azokat a pontokat, ahol az egypárti kabinet jó szívvel, elvtelen alkuk nélkül támogatható javaslatokkal sarokba szorítható, leszavazható. Olyan javaslatokkal, amelyektől az MDF és "SZDSZ" önfeladás, kínos magyarázkodás nélkül nem tagadhatja meg a voksait. Nincs csodafegyver a polgári ellenzék kezében, de a kisebbségi kormányzás törékenysége bármikor kínálhat olyan lehetőséget, amelyre azonnal le kell csapnia. És persze nem elég hosszú, méla lesben várakozni: egy ilyen helyzet létrejöttéért maga is tehet egyet és mást.
Költségvetési javaslat még nincs, a vitája azonban már megkezdődött. Alkuajánlatok, üzengetések, fogadkozások, kulisszák mögötti egyeztetések, mozgolódások. A tétet mindenki ismeri.