Száz napja kormányoz kisebbségben a Gyurcsány-kabinet. Már ha ezt kormányzásnak lehet nevezni.

Tény, az élet nem állt meg: járnak a villamosok, a vonat is közlekedik, még ha némelyik ki is siklik, mert nem végezték el a tervezett felújítást.

Működik az egészségügy is, még ha sokkal többen halnak is meg amiatt, hogy a tb-járulékainkat nem műtétekre, légimentés-korszerűsítésre, újraélesztő készülékekre, hanem a vizitdíj-automatákra és a kórházi széfekre fecséreltük.

A nyugdíjak is megérkeznek előbb-utóbb, a forint érthetetlen erősödésének köszönhetően a kormány még azt is kommunikálhatja a kétszázmillióért gründolt kormányzati portálján, hogy lám, növelték a nyugdíjak vásárlóerejét.

A kormány sodródik az árral. A szó szoros értelmében. Árvízvédelemre is elköltött pár százmilliót, mert évek óta halogatja a gátak megerősítését.

Naponta halnak meg a kábítószer-fogyasztók, mert a titkosszolgálati eszközöket nem a drogterjesztő hálózatok felszámolására használják, hanem politikai célokra, az ellenzéki polgármesterek nagy erőkkel való megfigyelésére vagy éppen egy áldrogdíler politikai játszmájának felderítésére. Eközben ma sem tudjuk, hogy ki lőtt a Teve utcai rendőrszékházra, és hogy ki vitte el Simókáné temetőjéből Kádár János koponyáját.

Botrány botrány hátán. A köz dolgai iránt érdeklődők csak kapkodják a fejüket. Pár napos belpolitikai csetepaté után merülnek a feledés homályába olyan vérlázító korrupciógyanús ügyek, mint a MÁV teherszállító cégének privatizációja után egy nevesincs betéti társaságnak kifizetett kétmilliárdos sikerdíj.

Most készülnek elbocsátani több száz embert a nemzetinek mondott privatizált légitársaságtól, a Malévtól öt Boeing-gép forgalomból kivonása mellett. A légiforgalmi céget egy budai villa áráért játszották át a Putyin elnök által menedzselt orosz légitársaság résztulajdonosának.

Egyre több ember veszíti el a munkáját.

Lázasan dolgoznak - állítólag - a jövő évi költségvetési törvényjavaslaton; nincs kétségünk, hogy (ha kell, néhány ellenzéki "vakond" képviselő szavazástól való távolmaradásával) törvénnyé fogják emelni. A SZDSZ egyik prominense már az MDF-re mutogat: milyen furcsán viselkednek az MDF-esek a parlamenti szavazásokon. Miközben a liberálisok azért még százszámra élvezik a zsíros állásokat, amelyeket még a száz nappal ezelőtti koalíciós időkben szereztek maguknak.

Miközben a gazdaság teljesítményét meghazudtolóan emelkedik a forint árfolyama, egy japán hitelminősítő cég leminősítette az államadósságunkat, egyes elemzők az argentin válságot megelőző szalmalángszerű valutaárfolyam-emelkedésre figyelmeztetnek, de ezek a vészjósló jelzések süket fülekre találnak a kormányzat szintjén.

Nyoma sem látszik a korábban ígért gazdaságélénkítő programoknak, a plázákon és a nem tudni, miféle fizetőképes vásárlóknak szánt lakóparkokon kívül csak a metróépítés botrányairól, meg az M6-os - panamagyanús - nyomvonalán a löszös buckákban beomló alagutakról lehet hallani.

Adóreformról beszélnek, de senki nem tudja, milyen politikai elvek mentén akarják megvalósítani, mint ahogy azt sem lehet tudni, hogy miféle kormányzati politikát fog tükrözni a jövő évi költségvetési törvény. Márpedig egy kisebbségi kormánynak, legalábbis akkor ha tényleg nem számíthat az ellenzéki pártok szavazataira, nagyon komolyan kellene vennie az egyeztetést a különféle érdekegyeztető szervezetekkel, kamarákkal, szakszervezetekkel, sőt a parlamenti pártokkal is el kellene kezdenie a megállapodások előkészítését, hogy decemberben kellő számú szavazatot kapjon a törvényjavaslat.

Nem elképzelhetetlen az sem, hogy Gyurcsányék magabiztosak, hogy bármit is tesznek, meglesz a szükséges támogatottságuk a Tisztelt Házban. Ezért ilyen önelégültek. Ezért nem törik magukat a társadalommal történő kiegyezés kimunkálásáért.

És ezt vette tudomásul a legnagyobb ellenzéki párt is, azért nem nyúl radikálisabb eszközökhöz az előre hozott választások kikényszerítéséhez.

A kormányfő - kormányzás és érdekegyeztető tárgyalások helyett - minden létező alkalmat meg fog ragadni, hogy küzdhessen a fasizmus réme ellen, eközben lázasan dolgozik azon, hogy elhitesse ama pártállami időszakból ránk maradt nyolcszázezer párttag fel- és lemenőivel, hogy egyes-egyedül a pártja a baloldali értékek képviseletének letéteményese.

Trükkök százait vetik majd be, hogy visszahozzák a sz...ból a következő választást is. Lehetséges, hogy ha nem múlik el a nagy bukás veszélye, előbb-utóbb Gyurcsány elkezdi keresni saját utódját a kormányfői posztra, akit majd a pártelnöki székből marionettfiguraként irányíthat.