- Május közepén a szocialista párt szóvivője megtámadta önt egy nyilatkozata miatt. Ön azt mondta: "Rendes baloldali is lehet jó keresztény, és jó keresztény is lehet rendes baloldali. Ami elvben természetesen igaz, csak éppen a mai Magyarországon ennek nem igazán látszik az igazi lehetősége." Valóban a baloldali gondolkodású keresztényekre utalt, vagy csupán az MSZP-s szocialista keresztényekre?

- Mindenkinek nehéz jó keresztyénnek lenni, jobboldaliaknak is meg baloldaliaknak is. Abban az interjúban nem keresztyénekről akartam én beszélni, bár ezt a szót használtam, hanem a keresztyénségről mint közéleti jelenségről, illetve az MSZP hívő tagozatáról. Arról, hogy az MSZP szeretné magát olyan színben feltüntetni, mintha ő is barátja lenne a vallásnak. De olyan súlyos terhet hordoznak a kommunista mozgalom megalakulása óta, hogy amíg azt nem dolgozzák fel, ez a törekvésük nem lehet hiteles. Ízléstelen lenne, ha én lelkészként az emberek hitét minősíteném. De úgy gondolom, a volt kommunista országokban még nincsenek meg a feltételei a baloldali keresztyénségnek mint közéleti jelenségnek. Így pontos a megfogalmazás. Nyilvánvaló, nem az bántotta Nyakó Istvánt, hogy én az ő keresztyénségüket minősítettem. Itt kemény politikai küzdelem zajlik. Ha valaki számukra kellemetlen ügyet képvisel, mint például én az emberi jogok védelmének ügyét, akkor azt az embert válogatott eszközökkel igyekeznek ellehetetleníteni. Korábban is többször nekifutottak, hogy elérjék, hogy méltatlannak találtassak az emberi jogi bizottság elnöki pozíciójára. Támadtak, mert azt mondtam, hogy a magyaroknak kicsiben olyasmi volt a 2006. október 23-i erőszakos rendőri fellépés, mint az amerikaiaknak 2001. szeptember 11. Még a legártatlanabb dologban is kaptam támadást a Klubrádióban, azért mert Bibliát osztogattunk a Parlamentben. Korábban elképzelhetetlennek tartottam, hogy ez bárkinek is fájjon. Hogy van az, hogy borkóstolót lehet tartani a Parlamentben, Biblia-osztást meg nem? Azért támadták, mert én szerveztem. Mert fel tudták használni ezt is személyem elleni kampányban. A politikai küzdelem részévé váltam. De türelemmel viselem.

Az erőszak nem hőstett

- A tavalyi homoszexuális felvonulásra tett kritikája miatt is támadták önt. Az idei felvonulás utcai összecsapásba torkollott. Még képviselőket is megtámadtak, a demonstrációt biztosító rendőrség ismét csődöt mondott. Református lelkészként, illetve az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság elnökeként ön mit tenne, ha arra kérné egy homoszexuális pár, segítsen olyan jogszabályt elfogadtatni, ami törvényesítené párkapcsolatukat?

- Ez már meg is történt. Jártak a bizottságunkban homoszexuálisokat képviselő szervezetek. És készült is egy törvényjavaslat, úgy tűnt, sikerül konszenzust kialakítani a támogatására, ez lehetőséget teremtett volna arra, hogy regisztrálják párkapcsolatukat a homoszexuálisok. Ebben partnerek lettünk volna mi is, ám a kormány egy olyan törvényjavaslatot nyújtott be, ami számunkra elfogadhatatlan volt. A kormány a házassági jogon belül, nem megkülönböztetve azt az egyéb, heteroszexuális élettársi kapcsolattól, akarta szabályozni ezt az együttélési formát. Ezt nem tudtuk támogatni. Én sem tudtam elfogadni, lelkészként sem, politikusként sem. Ugyanakkor a homoszexuálisok élettársi kapcsolatát ma is törvényesen lehet regisztrálni, csak gyermeket nem fogadhatnak örökbe. Ezért is tartottam furcsának, hogy az idei felvonuláson arról nem esett szó, hogy tavaly ezt a lehetőséget biztosította számukra az Országgyűlés. Ezt akár meg is ünnepelhették volna. De nem ezt tették, hanem nagyon sokan provokációs szándékkal mentek az utcára. Az ellentüntetők között is voltak, akik csak a botrányt akarták. Mégis, mindenkinek joga van Magyarországon a törvény keretei között a szabad véleménynyilvánításra. Mint ahogy jogos lenne annak a vizsgálata is, hogy a demonstrációra felhívó plakátok a kisgyermekeknek a képeivel és az a viselkedés, ami ott zajlott, az vajon nem ütközött-e közerkölcsbe, és nem volt-e alkalmas arra, hogy az emberekben felháborodást keltsen? A homoszexuálisok egy része szintén úgy gondolja, hogy ez nagyon rossz reklám volt nekik: mert attól, hogy valaki homoszexuális, nem kell ízléstelenül viselkednie. Nem használ a megítélésüknek az sem, ha a Szentírással végeznek egyesek önkielégítő mozdulatokat a demonstráción. A homoszexualitás és a szexuális extremitás nem rokon értelmű fogalmak. Márpedig ezek a demonstrációk mint ha ezt a látszatot keltették volna. De még a közfelháborodást okozó viselkedés sem jogosít fel senkit sem arra, hogy kővel, tojással, vagy bármi mással megdobálja, megverje őket. Ha valaki azt hiszi, hogy erőszakos tette hőstett volt, téved.

- Amikor a Humanista Mozgalom az iraki háború ellen akart tüntető felvonulást tartani az Andrássy úton, nem engedték meg. A béketüntetők csak a járdán vonulhattak. Viszont a melegek érdekében maga a rendészeti miniszter járt közben a rendőrségen.

- Sólyom László köztársasági elnök is megállapította, hogy kezd visszaszi-várogni a rendszerváltozás előtti idők rendőrségi gyakorlata, hogy politikai alapon mérlegelik, mit szabad és mit nem szabad. A gyülekezési törvény alkalmazásának gyakorlata is egyre nehezebben megy a rendőrségnek.

- A 2006. őszi események óta két év telt el. Két év távlatából miként értékeli az akkor és az azóta történteket?

- Ismeri mindenki a puzzle játékot. Ebben a puzzle-ban, ami 2006 őszén történt, hogy mikor, ki, kit, mire utasított, mit tett, és mit nem tett, hogy ki ártatlan és ki bűnös, és hogy ki a felelős, egyre több mozaikdarabka kerül a helyére. Optimista vagyok ebből a szempontból. Tisztességes politikai és közéleti szándék kellene ahhoz, hogy mindabból, amit azóta megtudtunk, egyrészt a bírósági ítéletekből, másrészt a nyilvánosságra került adatokból megállapítsuk, hogy kik voltak a politikai és szakmai felelősei annak brutalitásnak, annak a borzalomnak, amiben szerintem az egész magyar nemzetnek része volt 2006. október 23-án. Biztos vagyok benne, hogy egyszer eljön ennek az ideje.

Káosz a rendőri irányításban

- A 2006-os őszi eseményeket megelőzően is lehetett hallani, hogy köztörvényes ügyekben eljáró rendőrök főleg a roma gyanúsítottakkal szemben brutálisan léptek fel. Ön szerint ezeket az ügyeket nem kellene sokkal alaposabban feltárni?

- Jelentős sikerként tartjuk számon, hogy a 2006. október 23-i események kapcsán ötpárti konszenzussal sikerült megszavazni azt a kétharmados törvényt, amely a parlament szerveként felállította a Független Rendészeti Panasztestületet. Az emberi jogi tapasztalattal bíró szakemberekhez bármilyen, rendőri eljárást érintő panasszal lehet fordulni. A testület márciusban kezdte meg a munkáját. Ez egy új jogi eszköz, fontos, hogy a polgári életben a hétköznapokon is érvényesüljön a civil kontroll a rendőrség törvényes működése felett. Például ne fordulhasson elő, hogy valakit azért, mert elveszett egy csekk, és ezért nem lehet tudni, befizette-e a bírságot, éjjel fél 2-kor bilincsben hurcoljanak el a gyermekei szeme láttára. Ez nyilvánvalóan nem felel meg a jogállamiságnak. Fontos, hogy megtörténjen a rendőrségen az a szemléletváltozás, hogy a rendőrök a polgárokért vannak. A rendőrséget csak diktatúrákban használják arra, hogy az államhatalmat a saját polgáraival szemben védje. Demokráciában a polgárokat kell védenie a jogsértésekkel szemben. Ez a szemlélet sajnos, úgy látom, még hiányzik. Vannak azért olyan rendőri vezetők is, akik ezt így gondolják. De alapvetően a rendőrség politikai irányítása körül káosz uralkodik: a rendőrök nem tudják, hogy mihez tartsák magukat. Egyrészt fel vannak tüzelve arra, hogy bármit meg lehet tenniük, mint ama október 23-án, másrészt meg vannak félemlítve, mindenfajta sajtótájékoztatókra járnak, mert odaküldik őket, hogy vegzálják az ellenzéki politikusokat.

- Új figyelemelterelő gumicsontot kapunk nap mint nap a kormány kommunikációs csapatától, miközben uzsorások fenyegetik a keleti határszéli falvak adósait, a nyugati határszélen kisgyermekes család menekül az öngyilkosságba. Lát-e belátható időn belül reményt arra, hogy az alkotmányban rögzített emberi és szociális jogokat az emberi méltóságnak megfelelő szinten garantálni tudja ez az eladósított, nemzeti vagyonának nagy részétől megszabadított ország?

- Új fázisa következik a rendszerváltozásnak, és nem a legrózsaszínűbb. A demokrácia felett érzett öröm már rég elveszett. A keserűség olyan bugyrait fogják átélni a családok tömegesen, amire eddig nem volt példa. Egyes térségekben már bűnözői szinten folyik az uzsorakamatra adott kölcsönzés, de az ombudsman a bankoknak a hitelezési gyakorlatát is vizsgálja, mert gyanútlan embereket taszít kilátástalan helyzetbe a hitelezési gyakorlat. Ha beindulnak az árverezések, és tömegével fognak a családok ellehetetlenülni, majd nyilván mindenki a felelősökért fog kiáltani. Csak akkor már késő lesz. Gyökeres szemléletváltozásra van szükség. A megszorítások, amelyeknek részesei vagyunk már több mint két éve, mindig a legszegényebbeket érintik a legérzékenyebben. És akik már "kihízták a nadrágjukat", azok közlik velünk, hogy húzzuk szorosabbra a nadrágszíjat. Ez tovább nem járható út. Ebből olyan társadalmi felháborodás, elégedetlenség és keserűség lesz, amit nem biztos, hogy rendőri eszközökkel kezelni lehet. A javakból, a nemzet felemelkedéséből a társadalom olyan széles rétegeit - elsősorban a vidéki szegény lakosságot - zárták ki, ami megengedhetetlen. Olyan sokan nem vagyunk, hogy megengedhessük magunknak, hogy milliók vegetáljanak éveken keresztül, és esélyük se legyen arra, hogy tanulással és munkával hozzátegyék a közjóhoz azt, amit ők képesek lennének hozzátenni, és hogy ebből nekik is anyagi, és egyéb boldogulásuk származzon. Gyökeres szemléletváltozásra van szükség az állami szférában is. Jogosan vetődik fel, hogy ha a politika valamit elrontott - mert hogy a gazdaságpolitika, a pénzügypolitika meg a pártpolitika vitte ilyen szintre Magyarországot, hiszen négy-öt éve sokkal jobban álltunk -, akkor ezért miért nekünk kell fizetnünk? Miért is a lakosságnak kell ennek a tévútnak az árát megfizetni?

Kultúra, nevelés, hit

- Mit lehet tenni? A Fidesz is mossa kezeit, mondván, a legutóbbi választáson is ellenzéki szerepre ítéltetett. A sikeres népszavazással se lehetett elkergetni a kormányt, sőt Gyurcsány kisebbségben is meg tudja tartani hatalmát. A kerekasztal-tárgyalásokon ezt az alkotmányos berendezkedést jóváhagyta a Fidesz. Neki is van felelőssége abban, hogy ma alkotmányos módon nem lehet leváltani a népakarat ellenében politizáló kormányt. Meddig akarják tétlenül nézni a legalább egymillió leszakadó agóniáját?

- Most erre egy talán sokaknak nem tetsző választ fogok adni: 2006-ban az MSZP-SZDSZ-koalíciót, ezt a politikát választotta az emberek többsége. Folytathatott volna a Fidesz is jobb kampányt, de azért az emberek mégis csak így szavaztak, annak ellenére, hogy azért azt lehetett tudni, hogy ettől az oldaltól mit várhatnak. 2002-ben meg 2006-ban is őket választották. Szembesülnünk kell azzal, hogy ebben az országban léteznek olyan módszerek, amelyekkel félre tudják vezetni az embereket, hogy többséget tudnak szerezni. Legalábbis a választások éjszakájára valahogy. Én is érzékelem a türelmetlenséget, hogy változzon meg, de azonnal és radikálisan az ország helyzete. De a parlamenti demokrácia az említett keretek közé szorítja a változásokat. Ezek lassúak és bizony választásfüggők. Mindaddig, amíg nem jutunk kormányra, lényegesen nem tudunk változtatni ezen. Ezt politikusként mondom, bizony keserűen. Állampolgárként és keresztyénként azt tanácsolom, ne kizárólag erre a csodára várjunk. Mindenkinek meg lehet és kell teremteni a saját életében az autonóm, független tereket. Aki tudja, pénzügyileg, aki így nem tudja, az más módon: kulturálisan, érzelmileg, hitbelileg, családilag. Olyan tereket alakítson ki, ahol gyógyul a lelke, erősödnek a reményei. A gyermekeink jövőjéről való gondoskodás nem csak a kormány gazdaságpolitikájától meg szociálpolitikájától függ. A jövő leginkább azon múlik, hogy kultúrában, nevelésben, hitben mit adunk a következő nemzedéknek. És azért ebben vannak tapasztalataink az elmúlt évtizedekből. Megtanulhattuk, hogy diktatúrában is lehet boldogan élni, akár tisztes szegénységben is, s hogy közben azt a hatalmat, ami totálisan meg akarja határozni az életünket, megpróbáljuk semmibe venni. Tudom, hogy van a szociális nyomornak egy olyan szintje, ahol ez már nem lehetséges, mert olyan nagy a keserűség és olyan nagy a kiszolgáltatottság. Nem akarom én a kormányváltás kérdésében a Fidesz felelősségét kicsinyíteni. Csak azt akarom mondani, ha kizárólag azt várjuk, hogy mikor tűnik már el ez a kormány a színről, akkor saját magunkat bénítjuk le és fosztjuk meg más, fontos cselekvési lehetőségektől. Én nem teszem meg állampolgárként Gyurcsány Ferencnek azt a szívességet, hogy rosszul érzem magam ebben az országban. Hanem amennyire csak lehet, a gyermekeimmel, a családommal, a barátaimmal, közéleti szövetségeseimmel, a hívő közösségemmel megpróbálom a lehető legjobban érezni magamat. És a lehető legnagyobb segítséget nyújtani azoknak, akiknek erre szükségük van. Politikusként, persze, borzasztóan rosszul érzem magam a parlamentben, érzem azt a fajta tehetetlenséget, amit nagyon nehéz földolgozni nap mint nap. Látni, ahogy az arcomba röhögnek olyan figurák, akik méltatlanok arra, hogy az ország érdekeit képviseljék. Ezt megpróbálom elviselni, és közben minden politikai eszközzel szorítani őket arra, hogy a törvényeket tartsák be. Az én világszemléletemben fontos sarokpont, hogy egyszer mindenkinek számot kell adni arról, amit tett, vagy nem tett. Nekem is, másnak is.