- Az utóbbi években annyira felgyorsultak a negatív, gyakran politikai hátterű események, hogy az összeomlás feltartóztathatatlannak tűnik a mezőgazdaságban, noha az EU tagjaként jelentős támogatások lehívására volna kilátás.

- A rendszerváltás után a kormányok kétféle elképzelést igyekeztek megvalósítani a mezőgazdaság szerkezetének átalakításában. A szocialistáknak elemi érdekük, hogy tsz-alapú, tőkés nagybirtokrendszert alakítsanak ki, amelyet döntően az egykori MSZMP-hez kapcsolódó és a tsz-ekből létrejött gazdasági társaságok, kft.-k és részvénytársaságok vezetői működtethetnek. A jobboldal egészen más struktúrában gondolkodik. Most is a családi gazdaságokon nyugvó mezőgazdaság megvalósítására készülünk, ha lesz rá lehetőségünk. A nyugat-európai országok által követett minta is hasonló, hiszen azokban az országban, ahol 1945 után szabadon dönthettek a gazdák, és nem volt kolhozosítás, a családi gazdálkodás a mezőgazdaság élelmiszer-termelő bázisa.

- Ha az európai közösség mezőgazdasága döntően családi gazdálkodásra épül, hogyan járhat ennyire más úton Magyarország?

- Erre már az unióban is felfigyeltek, amikor az ellenőrzésekkor világossá vált Brüsszelnek, hogy nálunk milyen hatalmas méretű földtulajdonok maradtak egyben. Ezt a magyar rendszer egyik hibájaként fel is rótták. Az uniós mezőgazdasági ellenőrök rádöbbentek, hogy míg egész Nyugat-Európában átlagosan 19 hektár termőföld jut egy gazdálkodóra, addig hazánkban ennek a sokszorosa. Még úgy is, hogy idehaza önigazolásként igyekeznek rendre kimutatni: a kétszázezer gazdálkodón kívül még legalább hatszázezer őstermelő él a földből, s emiatt a magyar adatok relatíve jók. Azt azonban nem lehet szépíteni statisztikai bűvészkedéssel sem, hogy milyen torz nagybirtokrendszer alakult ki hazánkban. Hiszen míg alig néhány ezren gazdálkodnak kétszáz hektárnál nagyobb területeken, addig a támogatások csaknem hatvan százaléka hozzájuk vándorol.

- Hogyan, milyen technikákkal alakulhatott ki nagybirtokrendszer?

- A kárpótlás során bő másfél millió hektár földterületet nem írtak a tulajdonosok nevére, hanem nagy táblákba, osztatlan közös tulajdonokba vonták össze. Emiatt előfordul, hogy egy százötven hektáros egybefüggő szántónak húsz-harminc tulajdonosa is van. Ezek a tulajdonosok csak annyit tudnak, hogy nekik egyenként van öt hektár jogosultságuk, de hogy pontosan hol, az osztatlan közös tulajdon melyik részén, arról fogalmuk sincs, mert nincs kijelölve és névre írva a területük. Ebben a kényszerhelyzetben ez a gazdálkodói csoport semmit nem tud kezdeni a földdel, mert képtelen birtokon belülre kerülni. Eladni sem tudják a részüket a tulajdonosok, azt csak akkor lehetne, ha mindenki el akarná adni, és ugyanannak a vevőnek. Emiatt annak idején szinte kivétel nélkül mindenki visszaadta bérlésbe a közös földet, amelyet aztán a tsz-ekből alakult gazdasági társaságok vettek kezelésbe.

- Ezek szerint most ezeket a nevesítetlen közös tulajdonokat fenyegeti veszély, mivel az Európai Unió elégedetlen az adatszolgáltatással, s ezért súlyos bírsággal fenyeget?

- Brüsszel mintegy 35 millió eurót, majd tízmilliárd forintos büntetést helyezett kilátásba, mert azt vette észre, hogy nem szabályos támogatási igényléseket készítettek a magyar gazdálkodók. A gazdák azonban ártatlanok, az állam hibázott, amikor hiányos, pontatlan és igénylésre nem alkalmas területeket is tartalmazó térképrendszert bocsátott a rendelkezésükre. Az unió tehát kifogást emelt a magyar nyilvántartási és kifizetési rendszerrel szemben. A magyar kormány ezt nem fogadta el, uniós döntőbizottság elé kerül a vita, s ha ott sem születik megoldás, akkor az Európai Bíróságra vár az ügy rendezése. Csak ezután derül ki, hogy az unió által kilátásba helyezett büntetést be kell-e fizetni, és ha igen, mennyit osszanak vissza a gazdálkodókra.

-  Mit kifogásolt az Európai Unió?

-  Értetlenül fogadta, hogy míg a nyolcvan-száz hektáros területeknek van vagy harminc gazdájuk, nem látható, melyik gazdának hol van a saját területe, és nincs nevesítve. A polgári kormány tisztában volt a helyzet veszélyeivel, ezért 2002-ben hozzá akart látni a nevesítéshez. Szerettük volna elérni, hogy minden gazda kerüljön birtokon belülre, mert attól kezdve eladhatja vagy bérbe adhatja a földet, vagy saját maga művelheti. Ezt azért is izgalmas lett volna megtenni, mert ezzel a régi tsz-ek kezeléséből nagyon nagy mennyiségű bérleti földet sikerült volna kivonnunk.

- A nagyüzemi gazdálkodók valóban döntően bérleti formában művelik a földeket?

- Iszonyatos mennyiségű földet bérelnek. Magyarországon kétmillió földtulajdonos él és kétszázezer gazdálkodó. Ez azt jelenti, hogy mintegy egymillió-nyolcszázezer földtulajdonos bérbe adja, illetve bérbe kényszerül adni a földjét. Ezt a kilátástalan helyzetet szerette volna orvosolni az osztatlan közös tulajdonok megszüntetésével az Orbán-kormány, de a Medgyessy-kormány 2002-ben leállította a programot, és soha többé nem vették napirendre. A 2005-ös gazdatüntetést lezáró szerződés egyik kiemelt pontja volt az osztatlan közös tulajdon problémájának megoldása, ám az FVM elszabotálta. Ezután kérdi az unió, hogy azok, akik támogatást igényelnek Brüsszeltől, milyen jogalapon teszik. Kik ők, tulajdonosai vagy bérlői a földnek? Ha tulajdonosok, mutassák be a tulajdonlapot, ha bérlők, adják elő a bérleti szerződést.

- Miért baj, ha a tulajdonosok bérbe adják a földet?

- A legtöbb osztatlan közös tulajdont a tulajdonosok a kilencvenes évek derekán, kényszerhelyzetben, bérleti szerződés alapján visszaadták a még létező tsz-eknek. Ezek a tsz-ek azóta megszűntek, esetleg kft.-vé, részvénytársasággá alakultak, vagyis új bérleti szerződéseknek kellett volna születniük. De nincsenek ilyenek, merthogy az osztatlan közös tulajdonosok száma olyan nagy, hogy sok ma már fellelhetetlen. Ki azért, mert külföldre költözött, ki másért, ám földenként harminc-negyven személyt soha többé nem tudnak már úgy összehívni, hogy mindenki egyetértsen abban: mennyiért és kinek adja bérbe a közöst. Emiatt nagyon sok régi bérleti szerződés érvénytelen, újat pedig nem lehet felmutatni. Gyanítom, hogy erre a szocialista kormány is rájött, mert úgy próbál kimenekülni a csapdából, hogy Magyarország bevezeti a sokat vitatott SPS támogatási formát.

- Milyen következményei lehetnek a rossz nyilvántartásnak?

- Az unió számvevőszéke már megkezdte a vizsgálatot. Véleményem szerint óriási problémáink lesznek a rossz nyilvántartási rendszer miatt és azért is, mert nincsenek nevesítve a földek. Hogy ez milyen súlyos probléma, jól mutatja a görög helyzet. Görögországnak a miénkhez hasonló, légi felvételeken alapuló térképészeti nyilvántartó rendszere sem volt elfogadható Brüsszelnek. Előbb figyelmeztetést kapott, majd büntetést, utána az unió megelégelte a helyzetet, és június 16-tól minden földalapú mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatás kifizetését automatikusan tíz százalékkal csökkentette. Az elvonás mértéke akár a 25 százalékot is elérheti, és fenntartható mindaddig, amíg Athén nem hozza rendbe nyilvántartási rendszerét.

- Említette az SPS-t. Miféle támogatási módszer ez?

- Az unió az SPS-t közvetlen kifizető rendszernek nevezi. Akkor hozták létre, amikor túltermelés volt az EU-ban, hús-, vaj- és gabonahegyek álltak a hűtőházakban és a raktárakban. A lényege, hogy a gazdának akkor is adnak támogatást, ha nem termel. Amikor beléptünk az unióba, jelezték, hogy 2011-ig az új tagországokban is be kell vezetni ezt a rendszert, hogy ne legyen túltermelési válság. A helyzet azonban az utóbbi két évben teljesen megváltozott, kiderült, már nem élelmiszer-felesleg, hanem élelmiszerhiány van. Ezért Brüsszel májusban bejelentette: nem követeli meg az új tagországoktól, hogy bevezessék az SPS-t. Ráadásul 2013 utánra egységes támogatási rendszer dolgoznak ki az unióban, és termelésnövelésre fognak ösztönözni bennünket. Magyarország ennek ellenére jövő januártól mégis bevezeti az SPS-t, miközben tudjuk, négy év múlva megint változtatnunk kell. Mi több, azt a rendszert fogják visszaállítani, amelyet mi most felváltunk.

- Képtelen vagyok logikus magyarázatot találni arra, hogy miért kell erőltetnünk az SPS bevezetését.

- Csak mondvacsinált oka van. Azt állítják, hogy az állattenyésztésre az SPS-rendszerben nagyobb támogatást kaphatunk. Ez nem igaz, mert ha megtartanánk a mostani SAPS-rendszerünket, akkor 2011-től a SAPS típusú támogatás tíz százalékát arra költhetnénk, amire akarnánk. Az SPS bevezetésével alig több mint négymilliárd forint többletpénzt kaphat az állattenyésztés, ha viszont megtartanánk a SAPS-rendszert, és megkapjuk a tízszázalékos mozgásteret, akkor tíz- és ötvenmilliárd közötti támogatás volna adható.

- Nincs valami trükk a koncepcióváltás mögött?

- A valódi cél akkor érthető meg, ha megvizsgáljuk, miért jelölte ki a kormány bázisévnek 2006-ot. A kormány szerint ugyanis a jövőben azé a föld utáni támogatási jogosultság, aki 2006-ban hivatalosan művelője volt az adott földterületnek. Ha az a tulajdonos, nincs semmi baj. De ha a bő másfél millió földtulajdonosnak lejár a bérleti szerződése, akkor mindenféle támogatás nélkül kapja vissza a földet. Ez olyan gazemberség, amire nehéz szavakat találni. Biztosan sokat gondolkodhattak rajta, hogy hogyan lehet a tulajdont lenullázni, és elválasztani a támogatást a termeléstől. Ördögi megoldás, hogy amikor a termelőnek lejár a bérleti időszaka, akkor a támogatási jogosultság vagyoni jogként a bérlőnél marad, és adásvétel tárgyát képezheti. Ma százötvenezer forint körüli egy hektár föld támogatási jogosultságának értéke, ezen az áron kellene megvennie a tulajdonosnak a volt bérlőjétől. Ha nem tart rá igényt, visszakapja ugyan a földet a bérlőtől, de lenullázódik a vagyona, hiszen támogatás nélkül termőföldet többé nem lehet eladni, sem bérbe adni, és támogatás nélkül a saját művelés is veszteséges.

- Tehát mi mást tehetne a tulajdonos, nyomott áron eladja a volt bérlőnek a földet.

- Nincs más lehetősége, mint hogy kényszeráron felajánlja a földet bérbe vagy eladásra a volt bérlőnek. Aki pedig a támogatási jogosultságát bármikor faktoráltathatja, hitelt vehet fel rá, a termőföld önmagában viszont semmit nem ér, forgalomképtelen.

- Ezzel biztosan végképp elérhető, hogy elmenjen az emberek kedve a gazdálkodástól.

- Az állam óriási vagyonvesztést okozott saját magának is, amikor mintegy négyszázezer hektár termőföldet adott bérbe döntő mértékben külföldieknek, mert átadta nekik a támogatási jogosultságot. A Dunántúlon nyolcszázezer hektár termőföld van külföldiek kezén. Ezzel a rendelkezéssel a fél Dunántúlt eladtuk, mert a földet soha többé nem tudja visszavenni a tulajdonos. Magyarországon ma még földértékesítési moratórium van érvényben, ezt 2011-ben fogják felülvizsgálni, s a tilalom legfeljebb 2013-ig hosszabbítható meg. Akkor minden további nélkül külföldi magánkézbe kerülhetnek ezek a földterületek, a bő másfél millió földtulajdonos vagyoni kifosztása mellett.

- Ha viszont 2013-ban visszaáll az unióban a SAPS-rendszer, akkor a tulajdonosok kifosztása lehetetlenné válik, nem?

- Hogy mi várható, ma még nem tudjuk. Addigra átláthatatlanná válhat minden, mivel a támogatási jog adható, vehető. Ez a vagyoni jog elkezd bolyongani a piacon, önálló életre kel, és elszakad a termőföldtől. Vegyünk például egy kisebb volt termelőszövetkezetet, amely ötezer hektár földet bérel. Ennek a támogatási jogosultsága hektáronként 150 ezer forinttal számolva 750 millió forint, ennyi vagyonhoz jut hozzá a bérlő más tulajdona után. Egy magyar gazdálkodó két forrásból kap földalapú támogatást: az Európai Uniótól a SAPS-rendszerben és a magyar költségvetésből az úgynevezett top up, a nemzeti kiegészítő támogatás keretében. Ráadásul az utóbbi támogatást már az idén januártól az SPS-szisztéma szerint fizetik ki, mert tavaly októberben, megkerülve a parlamentet, a kormány ezt rendeletben szabályozta. Emiatt fordultunk az Alkotmánybírósághoz, mert a vagyonkifosztás itt már tetten érhető.

- És mi van az uniós támogatással?

- Az SPS-rendszer bevezetésére a parlament nyári ülésszakának utolsó napján benyújtották a törvényjavaslatot. A törvény 2009. januártól lépne életbe, vagyis akkortól már az unióból érkező pénz és a magyar költségvetésből származó földalapú támogatás egyaránt SPS-alapú támogatássá alakul át. Ehhez fogható rablás utoljára Rákosi idején játszódott le, csak akkor diktatúra volt, most meg törvényt hoztak a vagyonfosztásra. Egyébként a szocialista urak rájöttek arra is, hogy előbb-utóbb az EU kikényszeríti a nevesítetlen közös tulajdonú földek szétírását. Ezért is vezetik be gőzerővel jövő januárban az SPS-t, mert a bérlők így megszerzik a támogatást az osztatlan közös tulajdonú földek után is. Vagyis megelőzik az uniót, s előbb bevezetik az SPS-t, jogosulttá teszik a mostani bérlőket, a tsz-eket és társaságokat a támogatásra, s csak azután nevesítik a földeket.

- Az állattenyésztés kimarad az SPS-rendszerből?

- Nem, sőt ott még elkeserítőbb a helyzet, mert a kérődző állatok után járó támogatási jogosultság odaítélésekor már azt sem követelik meg, hogy az érintett a bázisév után is foglalkozzék állattenyésztéssel. Hiába adta el valaki 2007-ben az összes állatot, a 2006-os állapot alapján örök életére megilleti a támogatási jogosultság. Ezért fordulhatott elő, hogy amikor 2006-ban megtudták a nagyon bennfentes szocialista urak, hogy ez a rendszer rövidesen életbe lép, lerobbant tsz-eket és elhullófélben lévő állatokat vásároltak fel, csak hogy a megfelelő egyedszám meglegyen. Aztán amikor rögzítették a 2006-os állapotot, túladtak mindenen. Hát nekik ezt jelenti az SPS, befagyasztja a tőkés nagybirtokrendszert. Akinek most tízezer hektár bérelt földje van, az rövid időn belül tízezer hektár valódi tulajdonosa lesz.