Hogy miféle őrülettel határos viszonyok kezdenek eluralkodni ilyenkor, arra eklatáns példa az, hogy Almássy Kornél, a párt alelnöke megpályázná az elnöki posztot, s ez a honi demokráciákon többnyire rettentő skandalumnak számít. (Kivételt képez a Fidesz, mert ott mindegy, hogy a pártelnöknek van-e, vagy nincs kihívója, a tisztújítás mindenképpen antidemokratikus és botrányos.) Más rendes, demokratikus, normális pártokban csak azt tekintik felháborítónak, ha a meglévő pártelnök mellett egy aspiráns is támad, mert az feltétlenül bomlasztja a pártot, s mint ilyen, minden valószínűség szerint a Fidesz ügynöke. Ma már szinte teljes bizonyossággal kijelenthető, maga Almássy is az, aminek nehezen cáfolható bizonyítéka az a tény is, eddig sem szóban, sem tettben, semmilyen metakommunikációs gesztusával soha leghalványabb jelét nem adta annak, hogy bármilyen köze lenne a Fideszhez, akármi csekélységben is szimpatizálna azzal. Almássy azt állítja, aggodalommal tölti el, hogy az MDF nem tud kitörni a "kispárt" szerepből, a közvélemény-kutatások szerint támogatottsága a parlamenti küszöb környékén állandósult.

Herényi Károly, az MDF frakcióvezetője rút hálátlanságnak állította be Almássy szándékát. Mondhatnánk, Almássy belemart az anyáskodó kézbe, amelyik nevelte, etette, simogatta, pátyolgatta. "Az egyik legfőbb támogatóját támadja meg, ami erkölcsi kérdéseket vet fel" - mondja Herényi, s bizony elszorul a szívünk ily gyalázatos hálátlanság láttán. Kár, hogy nem érjük fel a Dávid Ibolya vezette MDF morális szintjét, pedig a párt még arra a hihetetlen áldozatra is képes volt, hogy 1998-ban a Fidesszel közös listán induljon a választásokon, a vereségét is kockáztatva ezáltal, hiszen ha önállóan indulnak, utcahosszal nyernek, de nekik az volt a fontos, hogy a Fideszt a hátukon cipeljék be a parlamentbe, s ha Orbán 2002-ben nem támadja hátba őket, akkor ma is meghatározó erő lennének a politikai palettán, de nem bánják, mert nekik a tiszta erkölcs mindennél előbbre való. Herényi egyenesen hátborzongatónak nevezte, hogy Almássy az EP-választásokon közös listát állítana a Fidesszel, amiben az a különösen hátborzongató, hogy Almássy ilyet soha nem írt, nem mondott, valószínűleg nem is gondolt. Az uniós képviselők közös listája Medgyessy közjogi javaslatai közt szerepelt, de a Medgyessyt meg az Almássyt még pite formában sem illik összekeverni. Régebben az SZDSZ erőssége volt, hogy soha el nem hangzott nyilatkozatokat, nem létező dokumentumokat megcáfolt, szétcincált, ízekre szedett, intellektuálisan megsemmisített, de az utóbbi időben a "normális" párt is szeret olyan kijelentéseket vitatni, amelyeket ő talál ki, s ad kiválasztott ellenfele szájába.

Az MSZP üzemi lapja, a Népszava céljai és elképzelései alapján elébb üde színfoltnak nevezi az MDF-et és Dávid Ibolyát, utóbb - oly szellemi potentátokra hivatkozva, mint Csapody Miklós, Debreczeni József, Ágh Attila, Sebes György - kétségbevonhatatlan éles logikával levezeti, miszerint Almássy nem más, mint a Fidesz mocskos mancsa, amivel szétmaszatolná Dávid Ibolyát, mint üde színfoltot a politikai palettán.
Az MDF lenyűgöző programja nem áll másból, mint az örökösödési adó átalakításából. Nem tudjuk, kitől mit szeretnének örökölni, de az antalli örökséget elherdálták ingyen bér-, adó- és illetékmentesen.