- Mint annyi más, veszélyben van a hazai lótenyésztés is?

- Ezt nem állítom, de szükségesnek tartom a tenyésztés és a lósport összefüggéseinek a figyelemmel kísérését. Korábban már szót emeltem a parlamentben is a Kincsem park jövőjéért, és egyre többször hangzik el, hogy a kormány el kívánja adni az alagi edzőpályát is. Amikor szóba hoztam a Kincsem park ügyét, akkor Keller államtitkár úr mindvégig csak arról beszélt, milyen ráfizetéses a lóverseny. Meg kell nézni, mi történt Mezőhegyesen, és jó lenne tudni, mi van a lipicai ménessel és a kisbéri félvérrel is.

- Az előző kormányzati ciklusban létrejött egy nemzeti lovasbizottság, amely szép terveket tett az asztalra, de érdemben ma semmi nem történik.

- Javasoltam, hogy egy független szakértőkből álló bizottság vizsgálja meg a hazai lótenyésztéssel és lósporttal kapcsolatos szerteágazó kérdéseket. Erre nagy szükség lenne.

- Ön figyelemmel kíséri a tradíciókat kifejező, jelentős magyar érték, a Bábolnai Nemzeti Ménesbirtok sorsának alakulását is. (Az interjút adó politikus éppen tegnap tartott erről sajtótájékoztatót, amelyről alább ezen az oldalon közlünk összefoglalót - a szerk.) Parlamenti interpellációja után változott-e a kormány álláspontja, megmenekül-e a ménesbirtok?

- A kormány szavakban ugyan kiáll a nemzeti kincs megőrzése mellett, de konkrét tettekről nincs tudomásunk. A ménesbirtok márciusban kinevezett új vezetője intézkedési tervet kellett készítsen, a határidő júniusban lejárt, ezért a múlt hónapban írásbeli kérdést intéztem Veres János pénzügyminiszterhez.

- Mire kíváncsi?

- Hogy mit tartalmaz az intézkedési terv, és hogy mi lesz a sorsa annak a 11 ezer hektáros földterületnek, amelyet a ménesbirtok hasznosítására bíztak.

- A Magyar Hírlap tegnapi számában kollégája, Font Sándor részletesen taglalta a mezőgazdasági támogatások jövőre bevezetendő igénylési rendszerét, amikor is az egyszerűsített területalapú támogatási formáról a magyar gazdálkodóknak át kell térniük az úgynevezett összevont gazdaságtámogatási rendszerre, az SPS-re. Ön szerint sincs felkészülve erre a magyar agrárium?

- Az áttérés kérdésében kormányberkekből rengeteg ködösítés és félrevezető információ lát napvilágot. Következetesen az Európai Unióra hivatkoznak, és az új támogatási formát azzal próbálják magyarázni, hogy csak az áttérés biztosíthatja a jövőben az állattenyésztés támogatását.

- Ez nem igaz?

- Persze, hogy nem. A Gyurcsány-kormány most sem mond igazat, de ezt már megszoktuk. A továbbiakban is lenne lehetőség az állattenyésztés támogatására, csak nemzeti forrást kellene hozzá biztosítani. A kormányzati propagandával szemben az az igazság, hogy az unió azon országaiban, ahol korábban már áttértek erre, fontolgatják a visszatérést a termelésösztönző támogatási módra. Amikor kiderült, hogy a világban ugrásszerűen megnövekedett az élelmiszerek iránti kereslet, akkor - unió ide vagy oda - Magyarországnak sem lehet az a célja, hogy egy, a termelést visszafogó támogatási rendszert válasszon. Az ország érdekei megkövetelik ennek a szisztémának az elutasítását. Az a nagy disznóság, hogy ha egy kormányrendelettel bevezetik az új támogatási rendszert, akkor bekövetkezik a földtulajdonosok kisemmizése.

- Egyre többen kifogásolják az Európai Unió iránt tanúsított kormányzati szervilizmust. Mi változott Gyurcsány Ferenc elhíresült davosi kijelentése után?

- A davosi kijelentés olyannyira ostoba volt, hogy maga Gráf miniszter sem értett vele együtt. Szokták mondani, ha Európában egyáltalán nem létezne agrártámogatás, akkor előnybe kerülne a magyar gazdálkodó, mert nincs elkényeztetve a támogatásokkal. A mai viszonyok között viszont badarság lenne lemondani az uniós támogatásokról, sőt, mentsük, ami menthető alapon, élni kell velük, hisz mindenki emlékszik arra, hogy uniós "barátaink" hogyan semmiztek ki minket a csatlakozáskor az agrártámogatások vonatkozásában.

- Mennyire van kiszolgáltatva Magyarország az Európai Uniónak?

- Megtanultam: egy kis ország, egy kis nemzet kiszolgáltatott a nagy országoknak mind politikai, mind gazdasági szempontból. Ezt a kiszolgáltatottságot növeli a globális tőke térhódítása a világban. Ezzel szembe menetelni csak akkor tudunk, ha olyan kormányunk van, amelynek a génjeiben benne van a nemzeti elkötelezettség. Sajnos, az internacionalista emlőkön nevelkedett politikusaink többnyire nem védik határozottan a nemzet érdekeit az uniós felekkel való tárgyalásaik során. A csatlakozáskor azt mondtam, hogy két rossz közül kell választani. A nagyobbik rossz az lett volna, ha kimaradunk, mert szegények, kicsik és kiszolgáltatottak vagyunk, nincs nyersanyagunk, hiszen Trianonban padlóra küldték az országot. A csatlakozás a kisebbik rosszat képviselte, és ahogy várható volt, nem is bizonyult fáklyásmenetnek, hiszen például kisemmizték a magyar agráriumot. Ne feledjük, hogy a végső koppenhágai megállapodás előtt volt egy brüsszeli megállapodás is, amit éppen a polgári kormány ideje alatt kellett aláírni. Akkor az összes Európai Unióhoz csatlakozó kelet-európai államnak szembesülnie kellett azzal, hogy a termőföldet a tőke szabad áramlása című fejezetbe tették, pedig mindenki tudta, hogy a termőföldet nem szabad kitenni a szabadpiac törvényeinek. A régebben csatlakozott országokban különféle záradékokkal tették lehetővé a termőföld védelmét. Nálunk is megvan rá a lehetőség, hogy a termőföldet saját nemzeti tulajdonban tarthassuk, de ehhez komoly és egyértelmű politikai akaratra van szükség.

- Fennáll-e a földvagyon elherdálásának a veszélye? Mit lehet tenni a globális agrártőke spekulatív tulajdonszerzésének a megakadályozásáért?

- Még csak most áll fenn igazából a nemzeti vagyon és a termőföld spekulatív kiárusításának a veszélye, hiszen ha bevezetik az új támogatási módot, akkor nagyon sok bérlő kerül helyzeti előnybe. Becslések szerint 600-800 ezer hektár termőföld van ma külföldi érdekeltségű bérletben, ennek döntő többsége bagóért kerülhetett a bérlőkhöz. Ha a magyar tulajdonos a bérlő kiszolgáltatottjává válik, az nagy veszély. De azt sem lehet elvárni a kárpótlás következtében földtulajdonhoz jutott idős emberektől vagy a városon nehéz körülmények közt élő unokáktól, hogy pusztán nemzeti érdekből ne adják el tulajdonukat.

- Az Országgyűlés miért nem alkot olyan törvényt, amely megakadályozná a termőföld idegen kézre jutását?

- Tíz éve küszködöm ezzel. 1997-ben népszavazást kezdeményeztem a kiárusítás megakadályozásáért, de ez meghiúsult, mert jött az új választás. Akkor abban bíztam, hogy a mi kormányunk megoldja ezt a kérdést. Sajnos ez nem történt meg. Éppen ezért újabb törvényjavaslatokat nyújtottam be 2000-ben és 2001-ben is, de azok sem kerültek napirendre. Ennek ellenére most is azt mondom: csak az az ember szerezhessen termőföldet, aki főfoglalkozásban, életszerűen foglalkozik mezőgazdasággal, és aki legalább három-négy éve a településen él. Ma már nehezebb megvalósítani ezt, mert Brüsszelben aláírtuk, hogy a külföldiek is vásárolhatnak termőföldet Magyarországon bizonyos feltételekkel. De a feltételrendszer szigorítható! Ha azt mondanánk: ma már nem termőföldről beszélünk, hanem mezőgazdasági üzemről, akkor azt is kellene mondjuk, hogy természetes személy csak egy mezőgazdasági üzemben lehet tulajdonos, és csak aki helyben lakik.

- Mindenre van megoldás, de elsősorban politikai akaratra van szükség.

- Így igaz. A Barankovics Alapítvány mezőgazdasági szakmai műhelyében kidolgoztuk a földtörvény módosítását. Annak első paragrafusa kimondja, hogy a tulajdonformától függetlenül a föld nemzeti vagyon, és ha ez így van, akkor a magyar államnak nemcsak joga, de kötelessége is megvédeni. Olyan törvényeket kell alkotni, amelyek sérthetnek ugyan egyéni érdekeket, de mindig megvédik a közösség érdekeit. Érdekes, arról senki nem beszél, hogy a föld a nemzeti szuverenitásunknak természetföldrajzi alapja. Nem szeretném, ha az unokáim azt hallanák bizonyos népcsoportoktól vagy a betelepülőktől, hogy ha már az övék a termőföld, akkor ezt az országot ne hívják Magyarországnak, hanem ilyen-olyan nevű országnak. Nem győzöm hangsúlyozni, a föld mindnyájunk közös ügye: a gazdálkodóké, a városi embereké, a gyári munkásoké, a nyugdíjasoké, mindenkié, aki magyarnak vallja magát.