A napokban a brit gazdasági szaklap, az Economist minősítette hazánkat a legaggasztóbb helyzetben lévő országnak a közép- és kelet-európai uniós államokkal történő összehasonlítás alapján. A gazdasági növekedés tavaly ugyanis leállt, az infláció hat százalék fölött maradt, az állami újraelosztás mértéke meghaladja a GDP ötven százalékát.

S ezt bizony, leszámítva egy szűk rétegű hatalmi elitet, az egész ország megsínyli. Így a kormányfő idézett kijelentésével ellentétben nemhogy a jobboldali erőkre voksolók átkozhatják a választási eredmények következményeit, hanem a szocialistákra és a szabad demokratákra szavazók is bánhatják a döntésüket. Különösen annak fényében, hogy a jelenlegi mutatók alapján az Economist szerint újabb megszorító intézkedésekre lenne szükség hazánkban. Ráadásul olyan körülmények között, amikor negyedévenként emelkedik idehaza a gáz ára, legközelebb októberben, várhatóan tizenegy százalékkal.

S hol vannak azok az idők, amikor legalább remek sporteredményeink adhattak némi büszkeséget honpolgárainknak? Túl vagyunk már az olimpiai játékok felén, s eddig kevés örömünk telt a Pekingből érkező hírek hallatán. Ám erről nem a sportolók tehetnek. Mint Kovács Tamás, a Magyar Olimpiai Bizottság sportigazgatója elmondta, "az álprofizmus jele, hogy az utolsó pillanatban kapnak támogatást az olimpiai sportágak, különösen annak fényében, hogy az olimpiai felkészülés hat-nyolc év". Persze csodák csak ritkán fordulnak elő, így az olimpiai szereplésünk is olyan, amilyen a magyar gazdaság állapota. Hiába igyekszik a kormány propaganda gyanánt gumigyárakat idecsalogatni, normális esetben a cégek az adott ország gazdasági viszonyai alapján döntenek arról, hogy odatelepülnek-e.

Az Economist említett cikke, amely feketén-fehéren közöl adatokat a magyar gazdaságról, azt is megállapítja hazánkról, hogy a kabinet egyre népszerűtlenebb. Furcsa is lenne az ellenkezője. Ne feledjük például, hogy a legutóbbi parlamenti választások előtt Gyurcsány Ferenc akkori kormánya eltitkolta a valós államháztartási adatokat, s a helyzetet jóval kedvezőbbnek tüntette fel. Majd, miután megnyerték a választásokat, előálltak a valós számokkal. De a titkolózásról nem szoktak le. A közelmúltban, nevezetesen július végén is bevetették: az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsági ülését nyilvánították zárttá liberális támogatással a szocialista képviselők javaslatára, amelyen a kabinetnek a nyilvánosság előtt kellett volna kifejtenie álláspontját arról, hogy az Európai Unió miért helyezett kilátásba csaknem tízmilliárd forintos büntetést hazánkkal szemben.

Úgy tűnik, a kormány fél a nyilvánosságtól. Már csak ezért is kellene új jelszót megfogalmaznia a Húzzunk bele! helyett, a társadalmi igényeknek megfelelően, amelyet a két évvel ezelőtti helyhatósági választások is igazolnak. Ez pedig így hangzana: húzzunk el!