- Kellemes itt az árnyékban hűsölni, s nagyon elégedettnek tűnik.

- Az is vagyok. Ilyen szép olimpiai faluban még nem laktam, pedig ez előtt már kilenc olimpiát megjártam. Az ellátás extra, mindent felülmúl, a környezet pedig csodás. Kedvesek a házigazdák, precíz a rendezés, nagyszerűek az edzésfeltételek, Peking kitett magáért.

- Hogy látja, menyit ér a magyar úszók három ezüstje?

- Rengeteget. Tisztességesen szerepeltünk. Előzetesen két-három érmet vállaltunk, s Cseh Laci meg is hozta. Gyurtától is érmet reméltem, és nem is csalódtam tulajdonképpen, mert Európa-csúcsot ment, s nagy kár, hogy ez nem volt elég az éremre. De neki még van lehetősége, költőien fiatal, s a mellúszók későn halnak. Cseh Laci kiváló, nemzetközi kedvenc lett, balszerencséje, hogy ott van előtte Phelps, aki tényleg ritka talentum. Laci kétszáz pillangón volt hozzá a legközelebb, s Phelps edzője bevallotta: százhetvenöt méternél az égre nézett, és elengedett egy gyors imát. Laci akkor úszta ki a legjobban magát.

- Akkor úszásban nincs gondunk, tartjuk a lépést a világgal.

- Tartjuk, tartjuk, de óriási a konkurencia, ma már az egész világon tudnak úszni. Mármint egy-egy bajnok akármelyik nációból kijöhet. Mi négy Európa-, tizennégy magyar csúcsot állítottunk fel az olimpián, s ez fejlődésről beszél. A négyszer kétszázas női váltó még sosem volt döntőben, s most országos csúccsal hatodik lett. És Kis Gergő, aki négyszáz vegyesen lett hatodik, minden dicséretet megérdemel. Az edzője is, Farkas András, hiszen iskolát teremtett Ajkán. Nálunk az a jó, hogy nyomul a vidék, jönnek a tehetségek Pécsről vagy Bajáról is, sok a gyerek, szépen fejlődik a sportág.

- Jó ilyet hallani, mert bármelyik sportág vezetőjével is beszél az ember, ömlik a panasz. Nincs pénz, pálya, felszerelés, elmaradnak a gyerekek.

- Úgy látszik, mi vagyunk a kivételek, az elnökünk szinte mindent előteremt. Az olimpia után például azon kell dolgoznunk, hogy miként tudjuk a vidéket jobban segíteni. London előtt úgy szeretném az utódomnak a posztomat átadni, hogy ütőképes gárdát kapjon a kezébe. Most három lányunk is úgy maradt le a döntőről, hogy nem úszta meg legjobb idejét. Úgyhogy van tehetség, lesz itt úszás.

- Nem London utánt akart mondani?

- Nem, nem, London előttet. Hatvannyolc éves vagyok, csinálom, amíg tudom, s egyelőre nincs gondom, de előbb-utóbb át kell adnom a helyemet egy fiatalabb embernek. S a helyemmel fiatal csapatot is akarok neki adni. Legalább olyat, de talán még jobbat, érettebbet, mint a mai.

- Most már van mire visszanéznie, hogy látja, melyik volt a legkedvesebb olimpiája?

- A római. Fiatal voltam, s megélhettem azt a csodát, hogy a váltó tagjaként részt vehettem az olimpián. Kilencedikek lettünk, de az olimpia utolérhetetlen varázsa akkor érintett meg.

- Gondolom, edzőként is volt kedvenc?

- Mármint olimpia?

- Igen.

- Egyértelműen Barcelona. Egerszegi Krisztina akkor volt a csúcson, felejthetetlen napokat szerzett az országnak és persze nekem is.

- Összesen hány aranyat nyertek a tanítványai?

- Hatot. Ötöt Egér, egyet Kovács Ági. Meg három ezüstöt is. Kapitányként, ugyan nem a saját tanítványaimnak, négy ezüst- és egy bronzérem megszerzésében segíthettem.

- Nyilván voltak kedvenc versenyzői.

- Több is. Nekem versenyzővel soha nem volt bajom, minden úszóval szót értettem, illetve valamennyi jól kijött velem, de azért nem nehéz kedvencet megneveznem. Egerszegi. Egér előttem nőtt fel, s az edzői pálya nagy ajándéka nézni, hogyan lesz egy apró lányból egyre eredményesebb versenyző, sokszoros olimpiai bajnok. És Cseh Lacit is nagyon szeretem, de nem csak a pekingi három ezüstjéért.