Ez a lap mint intézmény, létrejöttének pillanatától ezer veszélynek volt kitéve. Betiltották, szüneteltették, befolyásolták, alapítójának, Pethő Sándornak az eszméit és céljait igyekeztek elferdíteni, szellemiségét különböző hatalmi érdekekhez igazítani. Mivel magam negyvennyolc éve dolgozom ennél az újságnál, s ismerem ottlétem előtti "szenvedéstörténetét", bizonyos joggal mondhatom: csoda, talán isteni kegyelem, hogy a Magyar Nemzet megélte hetvenedik évét, sőt mára a magyar demokráciát alkotó eszmei és politikai erők egyik alapelemének, a nemzeti konzervativizmusnak, a polgári törekvéseknek a támasza lett. Emlékezzünk most első szlogenjére: "A Magyar Nemzet küzd, hogy Magyarország magyar ország maradjon." A lap ezzel önmagát, mintegy időtlenül és félreérthetetlenül, meghatározta. Létét erre a küzdelemre tette fel.

A kérdésre, hogy ki és mi ellen kellett és kell küzdenie, egyértelmű a válasz: minden olyan külső és belső törekvés ellen, amely Magyarország függetlenségét, jóllétét, Szent István-i elrendeltetését veszélyezteti. Ez a veszély a kezdetektől fogva, fizikai és szellemi értelemben jelen volt. Pethő Sándor nemzetféltése, habár 1938-ban konkrét, létező, történelmileg adott veszélyforrásra, a német fenyegetésre és a hazai nemzetiszocialista nyomulásra vonatkozott, az esetleg változékony jövőre is kiterjedt: németek után oroszokra, fasiszták után kommunistákra. Ismételjük meg: "A Magyar Nemzet küzd, hogy Magyarország magyar ország maradjon."

A lapot a fasiszták betiltották, a kommunisták befolyásuk alá vonták, majd szüneteltették, hogy egy "langyosabb zsarnokság" idején a szólásszabadság illúzióját keltsék fel vele. Ebben az a csodálatos: nem törölték el, hanem használni kívánták, s így megmaradt. Hogy ez a megmaradás minek volt köszönhető: emberi taktikának vagy isteni kegyelemnek? A lényeg maradt: a létezés. Furcsa módon a legnagyobb, mondhatni végveszély a Magyar Nemzetet a rendszerváltozás kezdeti időszakában, az úgynevezett sajtószabadság bekövetkeztével fenyegette. De akkor is bebizonyosodott, mostanáig tartó érvénynyel: nem lehet más, mint ami. Ha most megismétlem: "A Magyar Nemzet küzd, hogy Magyarország magyar ország maradjon", az ideológiai és párttérfél másik feléről lekicsinylő méltatlankodás moraja hallatszik. Mintha őróluk volna szó... Mindegy! A lap létezése megmásíthatatlan valóság. S arra kell intenem a kétkedőket, hogy a valóságot illik tiszteletben tartani.

Minden magyar ember büszkeséget érezhet, hogy a hetvenéves Magyar Nemzet él, virul, őrzi hagyományait, s minden bizonnyal szebb jövő elé tekint.