De ne ragadjunk le a címnél, hiszen a hat újságoldalnyi szöveg (egy könyvben 40-50 oldalt tenne ki) még rengeteg üdítő intellektuális élményt ígér, miként a Gyurcsány-művek általában. ("Ez történelmi beszéd lesz, Klára!") A vállalkozó kedvű érdeklődők kedvét ne vegye el azon apróság, miszerint a hat oldalból öt és fél teljesen érdektelen politológiai közhely, szoci mellébeszélés, üres rizsa. Az effajta gondolati hordalék sajátja, hogy számos részletével egyetértünk. Egyetlen példát ragadunk ki a sok közül. Azt írja a kormányfő, hogy "A siker második eleme annak elfogadása, hogy a szabadság és a törvénytisztelet kéz a kézben járnak.

A demokratikus Magyarország törvényei, jogszabályai közös társadalmi, gazdasági életünk mindenkire kötelező feltételeit, kereteit adják, tehát sem az állam, sem az állampolgár nem dönthet arról, hogy azokat betartja-e vagy sem." Egy árva rossz szavunk nem lehet, s ebből a szempontból igazán megnyugtató az oktatásügyi minisztérium alapos vizsgálata, amely semmi törvénytelent, szabálytalant nem talált a Gyurcsány gyerek érettségije körül, mert amióta a srác teljesen törvényes körülmények között maturált, sokan felszabadultabbnak érzik magukat. Ám az általános alapelvek sorolása mellett a tervezet, úgy is, mint kormányzati cselekvési program, teljesen konkrét, mondhatni: forintra váltható részeket is tartalmaz.

A legszegényebbek, legelesettebb rétegek felzárkóztatását szolgálná a 2009-ben induló nemzeti közfoglalkoztatási program, amelynek részeként 2010-ben már legalább ötvenezer ember számára teremtenének napi hat-nyolc órányi hasznos foglalatosságot. Ezen programmal párhuzamosan a szociális segélyezés rendszerét is átalakították. A munkaképes korú állampolgárok közül segélyt csak azok kapnának, "akik egészségi állapotuk, esetleg más méltányolható ok miatt nem képesek munkával biztosítani önmaguk és családjuk fenntartását". Egyenes beszéd. Nagyjából félmillió ember kerül ki a segélyezettek köréből, kizárólag a "szociális igazságosság" végett.

Még ennél is zseniálisabbak a kormányfő adóügyi elképzelései.

Az SZDSZ 1000 milliárdos adócsökkentő követelésére is rálicitálva Gyurcsány 1200 milliárdos adócsökkentést ígér, feltéve, hogy a csúnya, piszkosszürke és feketegazdaság kifehéredik valamelyest. Kár, hogy a konkrét javaslatai csak további ügyeskedésre, szabálykerülésre, trükközésre inspirálják a vállalkozókat és egyéneket. Abban sincs változás, hogy hazánkban nemcsak az átlagfizetés, hanem a létminimum is progresszív módon (a legmagasabb kulccsal) adózik, mintha a rendszerváltás legfőbb célkitűzése az ország szellemi, erkölcsi, anyagi elszegényítése lett volna. (Lehet, hogy az volt?!)

Ez a mű nemhogy cselekvési tervnek, kifogások keresgélésének is csenevész. Egyedüli vigasztaló az egészben, hogy Gyurcsány ígéretet tett, ha a parlament nem szavazza meg a Megegyezésben felvázolt adó- és járulékcsökkentő (növelő) parádét, akkor lemond. Ebben minden további nélkül megegyezhetünk.