A francia elnökség által hétfőre összehívott EU-csúcs célja a tagállamok közös álláspontjának kialakítása. Az EU és Oroszország jövőbeni kapcsolatai nagyban függnek attól, hogy az állam- és kormányfők milyen megoldás mellett teszik le a voksukat. Amennyiben nem tudnak megegyezni, az erősen ronthat a blokk világpolitikai helyzetén.

Nicolas Sarkozy, az EU soros elnökségét betöltő Franciaország elnöke vasárnap bejelentette, szeptember 1-jére rendkívüli Európai Tanácsot hív össze. Az állam- és kormányfők találkozóját Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter kezdeményezte, közvetlenül az oroszok dél-oszétiai beavatkozása után.

Bár a lengyel kezdeményezés óta Sarkozy közvetítése mellett megszületett a hat pontos (a pontok száma később ötre csökkent) tűzszüneti egyezmény, Oroszország nem tartotta magát az ebben lefektetett feltételekhez, ezért - a külügyminiszterek után - most a 27 tagállam állam- és kormányfői is találkoznak.

A bejelentés előtt Sarkozy telefonon beszélt orosz kollégájával, és újra felszólította Oroszországot, hogy vonják ki csapataikat Poti és Senaki grúz városokból. Később a francia elnök közölte, hogy a hétfői csúcson elsősorban a Grúziának nyújtandó segélyekről és az EU-orosz kapcsolatokról lesz szó.

Nem lehet büntetni

Az Európai Unió nehéz feladat elé néz, hiszen Európa számára nélkülözhetetlen az orosz energia. Európa gázfogyasztásának 45, olajigényének pedig 30 százalékát fedezik orosz erőforrásokból. Ilyen körülmények között az EU nem engedheti meg magának, hogy szankciókat kezdeményezzen keleti szomszédjával szemben.

Bernard Kouchner, francia külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy a hétfői csúcson semmiképp sem születik döntés szankciókról. Az Unió kelet-európai tagállamai azonban megkongatták a vészharangokat. Miután Medvegyev orosz elnök bejelentette, hogy akár a NATO-val is készek megszakítani a kapcsolatokat, többen a vasfüggöny újbóli leereszkedéséről kezdtek beszélni.

A helyzet azonban folyamatosan súlyosbodik. Tegnap este Oroszország elismerte a Grúziától önkényesen elszakadt tartomány, Dél-Oszétia és Abházia függetlenségét, bár korábban ezt több európai vezető is valószínűtlennek tartotta. A lépést a nemzetközi közösség elítéli, de a nemzetközi jogászokat nehéz helyzetbe hozhatja, hogy Oroszország Koszovó elismerését hozza fel precedensként.

Újra vasfüggöny?

A Kitekintő külpolitikai elemző portál szerint Lengyelországot, Csehországot, Ukrajnát és Moldovát fenyegeti leginkább egy esetleges orosz katonai csapás. Lengyelország nemrég írta alá az Egyesült Államokkal a rakéta-elhárítási szerződést, ami egyrészt más tagállamoktól, másrészt Oroszországtól is erős kritikát kapott. Anatolij Novogicin orosz vezérezredes úgy reagált, hogy az aláírás nem fog "büntetlenül maradni", sőt úgy nyilatkozott, hogy "Lengyelország azáltal, hogy elfogó rakétákat telepít, 100%-ig biztosan kiteszi magát egy csapásnak".

Oroszország Ukrajnával és Moldovával szemben is kemény álláspontot fogalmazott meg. Medvegyev elmondta, hogy ha Oroszország megszakítja a kapcsolatait a NATO-val, újra bevezeti a vízumkényszert nyugati szomszédjával szemben. A kijelentés valójában nyomatékosítja, hogy Oroszország ellenségként fog Ukrajnára tekinteni, amennyiben az belép az Egyesült Államok által dominált észak-atlanti szövetségbe.

Más, korábban a Szovjet Birodalom megszállása alatt álló országok is tartanak az orosz politikától. A hétfői csúcsra nézve az észt elnök, Thomas Ilves bejelentette, javasolni fogja, hogy az EU szakítsa meg az EU-orosz partnerségi megállapodásról szóló, júniusban újraindult tárgyalásokat. Ebben támogatja őt Litvánia és Nagy-Britannia is.

Európai Unió vagy Európai országok?

A New York Times-nak nyilatkozva Charles Kupchan, a Georgtown-i egyetem professzora elmondta, hogy "az EU-nak mindig nehezére esik egy hangon megszólalni". Mivel a kelet-európai országoknak katonai fenyegetettséggel kell szembe nézniük, nehéz lesz a Nyugat-Európai, Oroszországtól távolabb eső országok visszafogottabb javaslatait elfogadniuk.

Kupchan hozzáteszi, hogy az egyetlen megoldási lehetőségként azt látja, ha az Unió egy "cordon sanitaire-t" emel a két fél közé, vagyis egy olyan folyosót hoz létre, amely a nemzetközi közösség felügyelete alatt áll. Kérdéses, hogy a két tartomány függetlenségének elismerése után Oroszország eltűrné-e ezt a beavatkozást.

Akármilyen lépéseket is tesznek azonban az EU tagállamai, annyi bizonyos, hogy egységesen kell fellépniük. Egy közös megoldás megnyugtatóan hatna a helyzetet közvetlen fenyegetésként érzékelő kelet-európai tagállamok számára is. Különösen fontos ez amiatt, hogy Kelet-Európa jelenleg sokkal jobban bízik az Egyesült Államokban, aki nem hezitál, ha katonai lépéseket kell tenni a világ valamely térségében, mint a diplomáciai megoldásokat favorizáló európai kollégáik erejében.