- Milyennek látja a magyar oktatás helyzetét ma, amikor egyre kevesebb az iskoláskorú gyermek?

- Magyarország nehéz helyzetben van, ezen belül pedig az oktatás az az ágazat, amely különösen nehéz helyzetbe került. Ahogy ön is utalt rá: messze a legsúlyosabb probléma a demográfiai kérdés. A harminc évvel ezelőtt született nemzedék esetében egy-egy évben 170-180 ezer gyermek született Magyarországon, ma pedig kevesebb mint százezer születik. Ez csupán a határon belüli hétmilliós magyarság fenntartásához elegendő. Ráadásul az a furcsa helyzet áll elő, hogy bár nem túl jó állapotú, de mégiscsak jelentős iskolai infrastruktúra van az országban. Ami pedig még nehezíti a helyzetet, hogy gyakran ott van az infrastruktúra, ahol kevesebb a gyerek. Ma Magyarországon az oktatásban szigorúan a létszámhoz kötött finanszírozás elve érvényesül, ami azt jelenti, hogy az alacsonyabb létszámmal működő iskolák finanszírozása instabillá válik - ezek az iskolák egyik napról a másikra nehéz helyzetbe kerülnek, és a fenntartó önkormányzatot is magukkal rántják. A magyar iskolák következő nagy gondját abban látom, hogy egyre kevesebb világos követelményt állít a gyerekek elé. Tacitus írja, hogy nagy baj van abban az országban, ahol sok a törvény. Nos, a magyar közoktatási törvény igyekszik az iskola minden részletét szabályozni. Ez a túlszabályozás pedig azt hozza magával, hogy a tanárok elbizonytalanodnak abban, hogy mit követelhetnek a tanulóktól - legyen szó akár a tananyagról, akár a viselkedésről, akár az erkölcsi szabályokról. Az iskola arra neveljen, hogy a gyerekek megtanuljanak dolgozni. Az iskola ne elsősorban tudományt vagy irodalmat, netán mesterséget tanítson, hanem gondolkodást. Ez viszont nem megy erőfeszítések nélkül. A fiatalokat rá kell venni arra, hogy tegyenek erőfeszítéseket. Ennek egyik módja a figyelem felkeltése, a másik, hogy világos követelményeket állítsunk eléjük. Ezért is javasoltam azt, hogy - ma, amikor óriási mértékben csökken a természettudományos, a mérnöki pályák iránti érdeklődés, emeljünk be egy természettudományos tárgyat a kötelező érettségi tantárgyak közé. Ennek a célja nem az, hogy eggyel több kötelező vizsgatárgy legyen, hanem az, hogy arra inspirálja a tanulókat, hogy az emberi gondolkodásnak, a tudásnak erre a területére is nagyobb hangsúlyt fektessenek.

- A Tudományos Akadémiának, vagy egyáltalán a tudománynak van-e valamiféle magyarázata, illetve megoldási javaslata a fennálló helyzetre?

- Az egyik javaslat éppen ez, hogy egy természettudományos tárgy beépüljön a kötelező érettségi vizsgatárgyak közé. A gondolat már három évvel ezelőtt megfogalmazódott a Magyar Tudományos Akadémián, de akkor nem váltott ki különösebb visszhangot. Márciusban azonban, amikor újra és immár erőteljesebben vetettem fel, annál inkább. Igaz, összekeverték azzal a javaslattal, amely a természettudományos tárgyak integrált oktatásáról szólt, amellyel azonban nem értek egyet. A Magyar Tudományos Akadémia elnöki közoktatási bizottságának tagjai, elismert szakemberek, egyetemi oktatók - Csépe Valéria professzor, főtitkárhelyettes vezetésével - foglalkoznak a közoktatás kérdéseivel, aktívan részt vállalva a közoktatásban szükséges változtatások megfogalmazásában. Az Akadémia képes világos szakmai véleményt mondani, de a megvalósítás - gyakorlatilag egy kormányrendelet módosításáról van szó - a politikai döntéshozók feladata. Értem, hogy mindez bizonyos ellenállásba ütközik, hiszen azt az illúziót keltettük az emberekben, hogy a technikai fejlődéssel a tudás megszerzése is egyre könnyebb lesz. Ez persze nem igaz, hiszen például abban, hogy megtanuljunk egy nyelvet, segít a technika, de egy nyelvet jól megtanulni, erőfeszítés. És ez minden másra is vonatkozik. A közösség érdekei pedig azt kívánják ma Magyarországon, hogy legyen elegendő orvos, mérnök, vagy éppen természettudományos tárgyat tanító tanár.

- Miközben a tudomány, a politika és esetenként talán még a gazdasági szféra is, vagyis a felnőtt társadalom "elsiratja" a magyar oktatást, a fiataloknak sok-sok biztatásra lenne szüksége...

- A biztató az, hogy a mainál sokkal jobb, szebb, teljesebb élet várhat rájuk, ha felkészülnek rá, s ennek a felkészülésnek egyik színtere az iskola.
A felkészületlen emberekre hosszú távon nem vár jobb élet, hiszen semmi nincs ingyen. A sikert, a jobb életet, annak lehetőségét, hogy valaki olyan munkát végezzen, amit szeret, vagy amiből jól megél, csak erőfeszítésekkel lehet elérni. Az iskola dolga, hogy a fiatalok felkészüljenek a felnőttéletre. Aki nem készül fel diákként, annak igen keserű felnőttélete lesz. Ez persze nagyon negatívan hangzik, ezért fogalmazhatok pozitívan is: a felkészült felnőtteknek lehet boldog és kiegyensúlyozott életük.