Arató Gergely is csatlakozott a bölcsek kórusához, amikor kijelentette: a korábbi évekkel ellentétben idén nyugodt és kiszámítható lesz a tanévkezdés, mert a kormány nem hozott olyan intézkedést, amely alapvetően érintené az iskolák életét. Nem tudni, az oktatási tárca politikai államtitkára mit tart komoly változásnak, de ha a most következő tanévtől nyugalmat vár, akkor jobb, ha meg sem próbáljuk elképzelni, mi jön még ezután.

Arató szerint nem lényeges változás, hogy szeptembertől nem működhetnek önállóan a nyolc évfolyamnál kevesebbet tanító iskolák, vagyis az életben maradás érdekében szinte valamenynyi falusi intézményt egy nagy iskola tagintézményévé kellett degradálni, ahonnan csak egy lépés a kis iskola bekebelezése. Az sem fontos, hogy az újonnan létrejövő intézményi társulásoknak az eddigi osztálylétszámnál is magasabbat kell produkálni, vagyis a cél már nem két, hanem öt-tíz iskola eggyé olvasztása. Aratóékat az sem zavarja, hogy sok társulás a nagyobb támogatás érdekében akkorára duzzadt, hogy irányíthatatlanná vált. Ezért minden tagintézmény élére kineveznek egy igazgatót, akiket majd egy főigazgató irányít, vagyis szeptembertől jogilag egyetlen iskolának akár tíz vezetője is lehet, természetesen tíz igazgatói fizetéssel. Kész nyereség az összevonás.

Lényegtelen az is, hogy újabb három évfolyamon vezetik be a csoportfinanszírozást, vagyis csak az kap pénzt, aki minél nagyobb létszámú osztályokat tud működtetni. Ez a kicsiknél a véget, a nagyoknál osztályösszevonást és tömeges pedagóguselbocsátást gerjeszt. Szóra sem érdemes, hogy teljhatalmat kap az Oktatási Hivatal: mától ők döntik el, hogy egy iskola indíthat-e egyáltalán osztályt, sőt önhatalmúlag tanulói jogviszonyt is létesíthetnek. Ezzel közvetve Hiller Istvánék döntenek arról, hogy bezárnak-e egy iskolát, más intézményeket pedig arra kényszeríthetnek, hogy akár helyhiány esetén is vegyék át a halálra ítélt iskolából kiebrudalt gyerekeket. Az sem számít, hogy szeptembertől minden iskolában be kell vezetni a nem szakrendszerű oktatást, pedig a tanárok nagy része az új rendszer alapvető követelményeivel sincs tisztában. A nem szakrendszerű oktatás keretében az ötödikes gyerekek nem haladhatnak tovább a tananyagban, csak gyakorolhatnak, vagyis a tehetséges diákok tanulási tempóját mesterségesen visszafogják. 2011-től ötödikben és hatodikban a tanórák ötven százaléka lehet gyakorló foglalkozás, ami ismét elbocsátásokhoz vezet. Említésre sem méltó a természettudományos oktatás teljes átalakítása: mától ezer iskolában összevontan tanítják a biológiát, a fizikát és a kémiát. Várhatóan 2013-ra megszűnnek az önálló reáltárgyak, és természetismeretet oktatnak helyettük.

Ritkán érinti ennyi változtatás egyszerre a magyar közoktatást. Arató persze nyugodt, mert minden a terv szerint halad. Kiszámíthatóan rohanunk tovább a lejtőn, és egyre gyorsul a sebesség. De hogy más se aggódjon, az MSZP-s politikus mindenkit megnyugtatott: egyszerűen letagadta több ezer pedagógus elbocsátását, holott néhány hete a tárca lapunknak írásban elismerte, hogy a nyári szünet közepéig több mint kétezer pedagógus és háromszáz szakértő vesztette el állását. Arató Gergely most négyszáz álláshely megszűnéséről beszél. Hálásak lehetünk neki, hiszen vigyáz az egészségünkre: az idegeskedés nem tesz jót senkinek.