- Kedves kirakatember-e csupán egy idős, kilencven felé járó képviselő, vagy nagyon is igénylik és használják a tapasztalatait a fiatalabb politikusok?

- Vegyes a kép. Az Egyesült Államokban is nagy vita folyik arról, mi a fontosabb: az idősek tapasztaltsága vagy a fiatalok energikussága és dinamizmusa. Régóta tart a polémia, de még mindig döntetlenre áll a mérkőzés.

- Ön hogy érzi, megbecsülik a tapasztalatait?

- Igen, sokan megkeresnek, kérdezgetnek, és vannak feladatok, amelyeket kifejezetten nekem szignálnak ki. Így képviseltem például legutóbb a magyar országgyűlést Bakuban, Szili Katalin házelnök kérésére. Most pedig az amerikai republikánus konvencióra készülünk Orbán Viktorral. Az sem titok, hogy az ő hívására települtem haza 1996-ban. Arra kért, segítsem megalkotni a választásra készülő Fidesz gazdaságpolitikai programját. Ha nem tűnik dicsekvésnek, elmondom, tőlem származott akkor a hétszázalékos magyar gazdasági növekedés ígérete.

- Ezen sokat élcelődtek a szocialisták!

- Pedig a valós statisztikai adatok szerint a közelébe kerültünk, ráadásul az elmúlt egy-két évben simán hozták ezt a mértéket a szlovákok, a románok és a lengyelek is. Tehát nem volt ebben az ígéretben semmi lehetetlen. Azt viszont látni, hogy az MSZP-kormánynak tényleg irreálisan magas ez a mérce.

- Lehet, de jól elvannak így is. Mi kellene ahhoz, hogy végre azt mondják: befejeztük, nekünk ez nem megy!

- Nem ilyen típusú emberek. A belátás és a lemondás feltételezi a demokrácia iránti érzéket. Ők viszont nem demokraták! Soha nem is voltak azok. Annak idején, 1947-ben sem demokratikus úton szerezték meg a hatalmat, hanem a szovjet szuronyok segítségével. Magyarán puccsal. Akkor tartóztattak le engem is mint a kisgazdapárt országgyűlési képviselőjét. Egyszerűen rácsok és szögesdrótok mögé dugták a politikai vetélytársakat. A módszereket illetően annak a kommunista pártnak az örököse a mai baloldal, attól tanulta a hatalomgyakorlás fortélyait. Nem egy mai baloldali politikus szülei bújtak ott Rákosi köpönyege alatt, míg mások a Kádár-féle MSZMP-ben, illetve a KISZ-ben szocializálódtak. Klasszikus fegyverük a szemfényvesztő és az erőszakos propaganda. Rossz a helyzet az országban, de ők elmagyarázzák az embereknek, hogy tévednek, illetve másutt sem jó, örüljenek annak, ami van.

- Milyen a mai kormány megítélése a nemzetközi színtéren?

- A Nyugat azt hitte, a rendszerváltással magunk mögött hagyunk egy levitézlett korszakot, és a tehetségünknek megfelelően kibontakozunk. Annak idején, 1998 és 2002 között látták is ennek a jeleit, de a Gyurcsány-kabinet kormánykodása mindenkit lehűtött.

- Amikor ön 1941-ben a kisgazdapárt tagja lett, gondolta volna, hogy így, ilyen hosszan ráül majd egy kommunista-szocialista kurzus az országra?

- Nem, mert szinte teljesen súlytalanok voltak akkor. Ráadásul teljesen más, inkább a magyarságra szabott szellemi irányzatok hódítottak teret annak idején. Mindenekelőtt az úgynevezett népi gondolat, ez ragadott meg egyébként engem is. Cecén születtem, apám harminc holdon gazdálkodott, de emellett ő alapította meg a helyi hitelszövetkezetet, sőt ő honosította meg és fehérítette ki nálunk a bogyiszlói paprikát. Ez nagy siker volt. A hajnalban leszedett cecei paprikát még reggel Budapestre vittük, ott repülőre rakták, s délre már Stockholmban volt. Ne feledjük, a harmincas évekről beszélek! Ilyen rangja és becsülete volt akkor a magyar mezőgazdaságnak Európában. A kommunizmus hatásosan kitörölte a Kert-Magyarország perspektíváját.

- Olvasta a népi írók könyveit?

- Hogyne, mindenekelőtt Móricz Zsigmond műveit forgattam, meg Németh Lászlót, Illyés Gyulát. A középiskolát Budapesten végeztem, Szerb Antal volt a magyartanárom, majd a közgazdasági egyetem következett. Különféle mozgalmakba kapcsolódtam be, voltam cserkészvezető, aztán 1941-ben beléptem a kisgazdapártba.

- Mi volt a mai és az akkori korszak között a leglényegesebb különbség?

- Ma lenézik az emberek a politikát. Különösen a politikusokat. Ráadásul ebben éppen a jobboldali gondolkodású szavazók járnak az élen. Akkor viszont a politika nagyon nagy becsnek örvendett. Mindenkit érdekelt a titkos választójog kérdése vagy mondjuk a földreform. Ez az érdeklődés 1945-46-ra csak tovább fokozódott, hiszen újjá kellett építeni az országot, stabilizálni kellett a forintot, haza kellett hozni a hadifoglyokat, s ki kellett találni, hogy egyáltalán milyen mederben folyjék majd itt az élet. Nem véletlen, hogy az akkori választások részvételi aránya elérte a 93 százalékot!

- Miért zuhant mélypontra manapság ez az érdeklődés?

- Ma kétmillió magyar szavazó eleve otthon marad a választások napján. A szocializmus leszoktatta, lenevelte az embereket arról, hogy saját sorsukkal foglalkozzanak. A Gyurcsány-kormány is azt üzeni minden megnyilvánulásában, hogy ne gondolkozz, ne törd a fejed semmin, majd mi gondolkodunk helytetted, megmondjuk, mit kell tenned, sőt megmondjuk azt is, mi a jó neked. Ahhoz, hogy ez a társadalom annyira kezelhető legyen, mint ma, elsősorban a nemzet történelmét kellett eltitkolni az emberek elől, illetve meg kellett hamisítani.

- Úgy érti, hogy nem ismerjük önmagunkat?

- Úgy! Ki tudja például, hogy a nagy, 1947-es magyarországi letartóztatási hullámra adott válaszként alakult meg a NATO? Amikor Truman, az Egyesült Államok elnöke hírét vette, hogy mi történt Magyarországon, azt mondta, a Szovjetunió elárulta a szövetségeseivel kötött szerződését, a jaltai egyezményt. A magyar nép úgy tudja napjainkban, hogy Jaltában egyszerűen eladtak bennünket Moszkvának a győztes nyugati hatalmak. Egy fenét! A jaltai egyezmény ugyanis éppen azt garantálta, hogy Magyarország a demokratikus parlamentarizmus útjára lép, szabad választásokat rendez, visszanyeri területi függetlenségét, s a háború után két esztendővel kivonulnak földjéről a szovjet csapatok. Ezt a szerződést szegte meg Moszkva Truman szerint. Valamit tenni kell, mondta, s megkezdte a NATO szervezését.

- Demokratikus parlamentarizmus... Ezt önök akkor tényleg komolyan gondolták?

- Természetesen! 1945-ben magam is a jaltai deklaráció pontjaival kampányoltam az országban a kisgazdapártnak. A választások következtében az Országgyűlés 83 százaléka nemzeti beállítottságú képviselőkből állt, ezt a dominanciát csak a szovjet fegyverekkel, a letartóztatásokkal s vérlázító választási csalásokkal, vagyis a kék cédulákkal tudták megváltoztatni Rákosiék. A parlamenti demokrácia szabályait tekintve teljesen törvénytelen és puccszerű volt ez a hatalomátvétel, sohasem kerültek volna az ország kormányrúdjához, ha nincsenek itt a szovjet katonák!

- Mennyire volt nemzeti beállítottságú az akkori koalíciós kormány?

- A legteljesebb mértékben! Trianon ma tabu a magyar társadalom számára, még a szerződés utóéletével kapcsolatos történéseket is titkolják. Így eltitkolják azt is, hogy Nagy Ferenc, az akkori miniszterelnök személyesen járt Sztálinnál Moszkvában és Trumannál Washingtonban, hogy határkiigazításokat kérjen Magyarország számára. Azaz kicsikarja valahogy Trianon kiigazítását. Vakmerő akciónak tűnik ma, de belevágott a kormány, mert érezte, hogy ott áll mögötte az egész ország politizáló népe. Ha ismernék a mai emberek ezeket a történéseket, részt vennének a közéletben, mert éreznék, hogy fontos és érdemes részt venni benne! De ravaszul elzárták előlük ezt a tudást! Négy év börtönbüntetést kaptam, utána fizikai munkásként dolgoztam egészen 1956-ig. Felkapott a forradalom forgószele, több politikustársammal együtt újraszerveztük a kisgazdapártot, s én lettem a Nemzeti Újjáépítési Tanács elnöke is. November elején kimentem New Yorkba, s megpróbáltam elérni, hogy lépjen fel végre tevőlegesen az Egyesült Államok Magyarország ügyében. Még a Pravdában is megjelent rólam egy fényképes cikk ezekben a napokban, hogy milyen borzasztó dolgokat művelek, s milyen rágalmakat hordok össze Amerikában a szovjet beavatkozásról. Készülődtem hazafelé, de itthonról utánam üzentek, hogy eszembe ne jusson visszajönni, mert felakasztanak.

- Negyvenegy évig élt odakint, s közben nemzetközi hírű közgazdász lett, tanított többek között a neves Columbia Egyetemen. Amerikában ismerte meg önt Orbán Viktor, s bízva tapasztalataiban, hazahívta. Mit talált itthon?

- Borzalmas dolgokat. Elsősorban azt láttam, hogy az ország gazdasági értelemben továbbra sem használja ki a lehetőségeit. Nem fektet kellő súlyt a mezőgazdaságra, noha a magyar termény - eszembe jutott a Stockholmba repülő cecei paprika - igen keresett cikk lenne. És egyre tágul a piac, mert növekszik az emberiség lélekszáma, a hírek ellenére is javul a táplálkozás színvonala, s egyre nagyobb igény van a minőségi terményekre. Különösen a minőség szegletében tudnánk mi magyarok bekapcsolódni a folyamatokba.

- Miért hagyja ki ezt a lehetőséget a jelenlegi kormány?

- Hát ez az! Az előbb azt érzékeltettem, hogy a magyar nép egyfajta őszinte tudatlanságban él. Ezt lovagolja meg ez a kormány és a környezete. Olyan oligarchákról beszélek, akik nem logikusan felépített gazdasági rendszerekben és az ezekhez köthető társadalmi hatásokban gondolkodnak. Nekik csak a csákmátéi királyságuk, azaz a saját érdekeik fontosak. Semmi más. Ma Magyarországon 1,2 millió hektárnyi termőterület marad parlagon évente. Különösen azokon a részeken látni rengeteg gazosodó táblát, ahol egyébként 20-25 százalékos a munkanélküliség. Ha mást nem is észlelnék a Gyurcsány-kabinet tevékenységéből, csak ezt, már tudnám, hogy megbuktak.

- Pártolják ők az agráriumot tulajdonképpen, de csak a nagyüzemeket!

- Ez csupán a klientúra osztozkodása. Különben mindig is így gondolkodtak. A feudalizmusban a nagybirtok volt az eszménykép, a kommunizmusban pedig a nagyüzem. Noha a földreform után pont a kis, családi gazdaságok a szorgos munkáskezek, az apáktól örökölt hozzáértés és földszeretet futtatta fel a magyar agráriumot. Az iparban ugyancsak nagyüzempárti a jelenlegi kormány. No igen, hiszen mindegyiknek az élén egy-egy MSZP-s oligarcha áll! Sokáig éltem Indianapolisban, ez a régió az amerikai autógyártás központja. Ott a nagy gépkocsigyárakban kevés konkrét előállítási munka folyik, csak az ezer kisebb üzemből érkező alkatrészeket, részelemeket rakják össze, s kész az autó.

- Ha 2010-ben kormányra kerül a Fidesz, mit javasol majd, milyen irányba induljon az új kabinet?

- Megint csak a kis- és középvállalkozások fejlesztését, az agráriumban pedig a családi gazdaságok megerősítését javaslom. Ez egyszer már bejött, 1998 és 2002 között. Kezdett talpra állni a magyar középosztály is, más kérdés, hogy aztán a szocialista kormány gyorsan visszanyomta a fejét a víz alá.

- A jobboldali politikusok talán készen állnak egy új, 2010-ben induló polgárosodási korszakra. De felkészült erre az utca embere is?

- A magyarok nagy hibája, hogy nem hiszik el, mire képesek, kishitűséget oltottak ebbe a népbe, hogy csöndben maradjon. De ha ez a nép végre megismeri saját történelmét, szilárd azonosságtudat alakul ki benne, azaz tudja majd, kicsoda, és mit akar.

- Nem gondolkodott még azon, hogy újraszervezi a kisgazdapártot?

- Néha eszembe jut. Gyalázatos sorsra jutott ez a párt, a szocialisták nem is az MDF-től féltek a rendszerváltás idején, még kevésbé a SZDSZ-től, hanem a kisgazdák okoztak nekik fejtörést. Elővették a Moszkvától tanult recepteket, becsúsztattak néhány hangadót, akik nevetségessé tették az FKGP-t. Ha feltámasztanánk a pártot, a régit, az el tudná hozni az urnákhoz azt a kétmillió választót. Amikor majd szavaznak ezek a polgárok, véget ér a Gyurcsány-féle ámokfutás, vissza lehet terelni medrébe az eltévedt rendszerváltást.