Deutsch Tamás a Playboyban

Létrehozva: 2008. szeptember 2., 11:37 | Utoljára frissítve: 2008. szeptember 2., 11:57	nyomtat	küld

Deutsch Tamás fiatal politikus, életkorát tekintve még ma is jó évtizeddel fiatalabb parlamenti átlagánál. Deutsch Tamás öreg bútor, az egykori rendszerváltó politikai elit egyik utolsó képviselője. Manapság a T. Házban talán, ha minden tizedik tagról mondható el, hogy ott ült már az "első szabadon választott" parlamentben is. Ő ott volt. Az esküt is ő mondta - legfiatalabbként. Akkorra már ismerte az egész ország, noha alig múlt 23. Merthogy ő volt az általános meglepetéspárt, a Fidesz egyik arca, a laza, fiatalos, alternatív, határozottan antipolitikus arc, a bocsánatot kérő prágai fogoly az elhíresült fülbevalóval, a rockerkülsővel.


Azóta eltelt csaknem két évtized, s a politikai élet szinte minden területén megfordult. Volt sikeres és sikertelen kampányok húzóembere, miniszter, pártvezető, vezető parlamenti tisztségek betöltője, de legtöbbet emlegetett tette alighanem az 1996 őszén kirobbantott Tocsik-ügy végigvitele volt. Nagyjából akkor kezdődött a hazai média bulvárosodásának intenzív szakasza, s emberünknek kitüntetett szerepe volt abban, hogy ez az ügy egy egész korszak szimbolikus üzenetévé váljon. Később szakminiszteri ténykedésével nem söpörhetett be ennyi elismerést, sőt... A honi labdarúgó vezetőivel vívott kilátástalan küzdelmeivel sikerült korábbi nimbuszát jócskán megtépáznia.

Akkárhonnét is közelítünk hozzá, eddig pályafutásának mind a magánéletbeli, mind pedig a közéleti produktumait kisebb-nagyobb viták kísérték. Talán azért, mert a lényeget tekintve oly keveset változott, talán azért, mert őt sokkal kevésbé zavarják pályájának és életének ellentmondásai, mint híveit vagy kritikusait.

A beszélgetésben a kérdező csak módjával gyakorolja eredeti - politológiai - foglalkozását, részben annak okán, mert ez az újság nem ilyen profilú. Részben pedig azért, mert úgy gondolom, hogy a kivételes terjedelem és kötetlenség a megszokottnál sokkal nagyobb szabadságot enged meg a személyesség előtérbe terelésében. S így talán az ellentmondások is átláthatóbbak és érthetőbbek lesznek.


Playboy: - Egy friss internetes hír szerint néhány napja bulizni láttak téged egy Tankcsapda-koncerten.

Deutsch Tamás: Lehet, hogy hírnek ez friss, de ez hetekkel ezelőtt történhetett, a VOLT fesztiválon, ahol valóban láthattak bulizni, méghozzá a legidősebb gyerekemmel, Dávid fiammal, aki 19 éves. S el tudom képzelni, hogy a kívülállókat valóban meglephette ez a jelenet. Az az igazság, hogy a mi családunkban szinte már hagyomány, hogy fiatalon házasodunk. Péter öcsémnek és nekem is nagyon hamar született gyermeke. Amikor Dávid világra jött, én sem volt még több mint 23 éves, húztak is a haverjaim: te, milyen jó lesz neked, tizenöt-húsz év múlva mehetsz majd a gyerekeiddel bulizni... Akkor nem gondoltam komolyan bele annak örömébe, ami például ezen a koncerten is megérintett: ott állok a magam 196 centijével, a "gyermek" pedig egy centivel magasabb, és bemutatom az ismerősöknek a "kisfiam". ...

Playboy: Ha már itt tartunk, essünk túl az imázsod egyik központi elemének megbeszélésén: Deutsch Tamás, a szívtipró, az állhatatlan, a nők álma és réme, akinek több házasságból van féltucatnyi gyereke... S akinek az életében mindig történhet a bulvármédia számára érdekes esemény...

Deutsch Tamás: Közelről nézve mindez azért nem annyira zűrős. A második házasságból valóban éppen most vagyok válófélben. Ám a tarkaságnak vannak egészen megdöbbentően érdekes következményei is. Ági (a második feleség, a szerk.) nagylánya 21 éves, az én nagyfiam és Ági fia 19 évesek, az én második fiam 16, a harmadik fiam 8, a kislányom pedig 6 éves. Így - talán nem hat tudományoskodó nagyképűségnek - a magyar közoktatás teljes rendszerét úgyszólván otthonról átláthatom, az óvodapedagógiától a Budapesti Kommunikációs Főiskoláig. A most fiatal korosztályok mindegyikének megélhetem a napi élményeit: milyen zenét hallgatnak, mit olvasnak, milyenek a barátkozási, bulizási szokásaik, mi mindenben térnek el tőlünk, s miben azonosak...

Playboy: Miért, mit olvasnak?

Deutsch Tamás: Hát, éppen ez az... Hál,istennek valamennyien olvasnak, sokat olvasnak, de nyomtatott sajtót például egyik sem hajlandó. Én rendszeresen iszonyú mennyiségű napi- és hetilapot viszek haza, bele-belenéznek, de hamar félre is tolják. Csakis interneten olvasnak, s ott sem a hagyományos portálokat, hanem a Web 2-t, s ha bármi kell nekik, akkor irány a Google kereső... De legalább olvasnak. Van egy fixa ideám, s ezt az összes gyerekem összes édesanyjának el szoktam mondani: ha a gyerek kinő a mesehallgatás korából, akkor nem szabad, hogy csakis a látvánnyal, a moziban, tévében, DVD-n megnézhető, a legkönnyebben fogyasztható késztermékkel érje be, hanem el kell érni, hogy olvasson. Tudniillik, az mégiscsak meló, munka. El kell képzelni azt, amit elolvastál, amit elég megnézed, azt már helyetted mások elképzelték, a munka nagy részét helyetted elvégezték.

Playboy: Gondolom, neked otthonról hozott élmény lehetett az olvasás szeretete.

Deutsch Tamás: A szüleim első generációs értelmiségiek, akiknek természetes igénye volt a többet tudás, a folyamatos önképzés. Mi az öcsémmel magunk körül állandóan olvasó felnőtteket láttunk, ha a vasárnapi ebédnél valami vitatéma felvetődött, akkor annak az lett a vége, hogy nosza, olvasd el ezt meg azt.... A lakásban a falakon a földtől a plafonig mindenütt polcok voltak, körülbelül 4-5000 könyv lehetett otthon. Minket nem kellett biztatni, a legtermészetesebb dolog volt folyamatosan olvasni. Apai dédnagyapám nyomdász volt, az államosítások idején vették el a kicsinyke nyomdájukat, és ez a trauma utána évtizedekig a család örökké visszatérő beszédtémája volt. Gyerekkoromban legalább négyszázszor hallottam azt a történetet, ahogyan nagyapám könnyes szemmel nézte a frissen vásárolt fa betűkészletnek a hajnali elszállítását, az összes géppel egyetemben.


Az interjú teljes terjedelmében a Playboy magazin szeptemberi számában olvasható.