Na, én szóltam. Igaz, szerintem nemcsak száraz, hanem igen forró is lesz ez a hosszú ősz, ám emiatt ne a földek gazdáinak, hanem az ország helytartóinak fájjon a fejük. Akiknek amúgy a tűzfészkek széttaposásában, a válsággócok felszámolásában nagy a gyakorlatuk - lásd a 2006-os őszt. Ráadásul a kiváló rutin mellé rendőreiknek biztonságos technikai csodákat is beszereztek súlyos milliárdokért, a többi között príma könnygázlövőket, első osztályú bikacsököket, na és igen hatékony, valóságos tüntetőbarát vízágyúkat. Az utóbbiakat éppen a Schengen-alapból. Ez a célforrás a schengeni csatlakozásból adódó határvédelmi feladatokat szolgálná, így aligha lehetne Brüsszelnek megmagyarázni, hogy ehhez mi szükség vízágyúra. Ám az ötletdús magyar rendőrség leleménye segít: például ha a háromszázmillió forintos eszközöket nem vízágyúként lajstromozzák, hanem "speciális felszereltségű" járműként. Lehet persze, hogy a trükköt az uniós revizorok nem veszik be, akkor a százmilliókat fizethetjük vissza az alapba. Őszintén, az elherdált, eltüntetett sok milliárd mellett számít az már?

De térjünk vissza a gazdák figyelmeztetéséhez. Hogy kitől származik az intelem, nem tudni. A hajdani jövendőmondók, a Teknyőkaparó vagy Veszett Nagy Sándor mai utóda a korszerűség parancsának megfelelően küldi a jeleket: nem szájról szájra hagyományozva, mint a régiek, hanem interneten. Modern jós ő, semmi sincs benne a dodonaiak kétértelműségéből, a vesszők nélküli mondat, az "ibis redibis non morieris" bizonytalanságából. Az ő szavai határozottak, szinte sokkolók. Ilyenekre figyelmeztet bennünket: "Magyarországon töltsétek fel a terménytárolókat és a víztározókat." Az élelmiszerválság jeleit már tapasztalni, de lám, a kritikus vízhiány se kerül el bennünket. "Földjeiteken zöld színű lesz majd a kalász, mikor learatja a halál" - így szól az újabb vízió, és bár elég hátborzongató, egyelőre az inkább kézzelfogható jóslatnak hiszünk: "Az emberek nagy többsége vissza fog térni a hagyományos fűtésre, mert nem bírják megfizetni a gázfűtés árát. Majd csak nappal fűtsetek, mert éjszaka figyelni fogják a füstölgő kéményeket. Meg kell majd tanulnotok tüzet gyújtani." Orwelli látomás, már ami a kémények figyelését illeti, de a hétköznapi tapasztalat szerint egy irrealitásra épülő rendszerben már semmi se irreális. Mindamellett a tűzgyújtást az utca népe elég régóta gyakorolja, de a névtelen jövendőmondó szerint a hatalomnak eztán a békésebb tömeggel is számolnia kell: "Akik eddig nem tüntettek, a sztrájkokban azok is egyre nagyobb számban részt vesznek."

Az elektronikus úton érkezett jóslat nem sok jóval kecsegteti a kisebbségi kormányt, már az első fejezet címe ez: Hungary - Revolution. Aztán a következnek a még inkább vészjósló Exile és Exodus részek, a benne írottak szerint pedig a hatalom exodusa elkerülhetetlen: "Magyarország baloldali kormányát hiába fogják majd keresni, a jobboldali kormány váltja fel." A kormányfő személyes sorsáról azt írja a látnok: "Gyurcsány Ferenc, Magyarország miniszterelnöke ellen fegyveres támadást indítanak. Valaki majd a támadásról telefonon értesíti a rendőrséget. Csalódni fog a miniszterelnök támadója, mert célt téveszt a pisztolygolyója. Magyarország miniszterelnöke majd a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetőjétől a következőt fogja kérdezni: Ki tudott a támadásról előbb?" Ravasz egy félmondat ez az utóbbi, a kormányfő bizalomhátterének végzetes megcsappanására utal. Amin azért nem csodálkozunk. Persze mindez - fantáziajáték. De komolyan kéne venni, kivált egy évforduló előtt, amely súlyosan a megterheli a nemzeti pszichét. Nem lehetnek illúziói a hatalomnak, ahová a ködbe burkolózó jós a következtetéseivel eljut, oda a többség már régen eljutott. Nem meglepő tehát az a látomás, hogy "Magyarországon a tüntetők már nem sokáig fognak pihenni, el fog majd halványodni a vörös virág..." Valóban, minden lehetséges felmérés azt igazolja, ma már nem az a kérdés, megtörténik-e az illegitim hatalom leváltása, csak az, hogy mikor és milyen módon.

Sosem tudjuk tán meg, ki a súlyos igéket megfogalmazó vátesz. Ő, mint írja, próféciáit segítségnyújtásként küldi nemzetünknek az eljövendő esztendők elé. Az egyik jövendölése úgy hangzik, hogy "Magyarország baloldali kormánya idejének lejárta előtt elbukik..." - igen, ez a nemzeti többség akaratával egyezik; ám a mondat váratlan fordulattal zárul: "...de egy napon majd visszatér."

A jövendőmondótól azért ekkora segítségre nem tart igényt a nemzet.