A volt oktatási miniszter a kritikus területek között említette a kisiskolákat, a kollégiumokat és a nevelési feladatok elsorvasztását. Annak ellenére, hogy programokban, "verbális innovációban" példátlan aktivitást folytat a kormányzat, az eredmények önmagukban és nemzetközi viszonylatban sem szívderítőek - összegezte a fideszes szakpolitikus.

Az átszervezések, összevonások, megszűnések az elmúlt négy évben több mint 1.500 állami, önkormányzati fenntartású óvodát, iskolát érintettek, s ezeknek mintegy harmada végleg bezárta kapuit. Ezért a két éve elindult finanszírozási rendszer a felelős, s ha továbbra is a jelenlegi kabinet marad, ez a folyamat folytatódik majd.

Az óraszámok emelése, a csökkentett alapnormatívák és a nem szakrendszerű oktatás 5-6. osztályban való bevezetése együttesen az Állami Számvevőszék jelentése szerint 22,7 milliárd forintos normatívacsökkenést eredményez 2008-ban, a most kezdődő tanév 2008-re eső időszakában pedig újabb tízmilliárdokkal lesz kevesebb a fenntartóknak juttatott támogatás. A normatívacsökkentés hatásaként az elmúlt tanévban mintegy 10 ezer pedagógusi álláshely szűnt meg, s idén is várhatóan ezres nagyságrendű lesz a munkahelyüket elveszítő pedagógusok száma.

Ma nem az iskolákban folyó munka minőségét, hanem az intézmény méretét vizsgálja a tárca. Ami kicsi, az még nem feltétlenül rossz - jegyezte meg, hozzátéve: nem nagyon látszik a minőségi javulás lehetősége egy olyan rendszerben, ahonnan forrásokat vonnak ki.

A korábbi tárcavezető szerint a minőségi problémák elsősorban az iskolák felső tagozatán jelentkeznek, amelyre nemzetközi összehasonlításban jóval kevesebbet fordítunk. Míg alsó tagozaton, ahol diákjaink eredménye is jónak mondható, nagyjából az OECD-átlagnak megfelelően költünk, addig idei adatok szerint felsőben 3.400 dollár jut egy gyermekre, ami az uniós átlagnak csak a fele.

Az óvoda és az alsó tagozat megtartása indokolt, s a felsőnél sem a méretarányos, hanem a minőséget vizsgáló finanszírozási politika lenne helyes - hangsúlyozta, megjegyezve: a szocialisták korábban kistelepülési pótlékról beszéltek.

Pokorni Zoltán különösen nagy gondot lát a nevelési feladatok elsorvasztásában. A megszorítások miatt "zsákban táncoló" iskolafenntartók elsőként ezeket adták fel. Lehet az iskolai agresszióról értekezni, ha azonban nincs kortárs közösség, közösségi norma sincsen. Semmi sem olyan erősen fegyelmező, mint a közösség által képviselt, megélt normák, kizárólag külső jogszabályokkal csak a tüneteket lehet megtorolni.

A politikus a pedagógusoknál tervezett pályakezdő pótlékot jó lépésnek tekinti. Végre a kormány hat év után rájött, hogy oktatáspolitika nincsen pedagóguspolitika nélkül. A kivitelezés már kevésbé jó, a pályakezdőknek juttatandó 20 és 32 ezer forint jelentős feszültséget okoz majd a pályán már hosszabb időt, akár több évtizedet eltöltő pedagógusok körében. A kezdeményezés sikere kérdéses azért is, mert a pedagógusok pályaelhagyása általában nem az első egy-két, hanem a negyedik-ötödik évben jelentkezik.

Kitért arra is, ha a nemszakrendszerű oktatást mint lehetőséget kínálnák fel, színesíthetné a közoktatást, de ha a kötelezően kikényszerített spórolás eszköze, akkor annak pedagóguselbocsátás, szaktanárok elküldése lehet az eredménye.

A közoktatásban bejelentett infrastruktúra fejlesztésekről azt mondta, bevallották, ezt az összeget úgy gereblyézték össze, hogy bőven túlnyúltak a 2010-es kormányzati cikluson, és öt évre előre költenek el forrásokat. Ezért, és az elmúlt évek elmaradt fejlesztései miatt, ez a mintegy 80 milliárd valójában tíz évre szól, ami egy évre mintegy nyolcmilliárd, s ennyit e célra reálértéken a polgári kormány is fordított.

A felsőoktatás területén a legégetőbb problémának a mesterképzések kidolgozatlanságát említette, azt, hogy sok helyen nincsenek jóváhagyott képzések. Ez annak az erőltetett menetnek a következménye, amelyről még Magyar Bálint döntött.

"A bátor döntés most megbosszulja magát" - mondta, hozzátéve: a hibákat eddig Hiller István sem orvosolta. A diákok még most sem tudják, milyen tárgyakból kell majd vizsgázniuk, hogy tovább léphessennek esetleg a mesterképzésbe.

Pár éven belül szinte valamennyi programot újra kell majd gondolni - prognosztizálta. Arról, helyes-e, hogy a mesterképzésben a diákok harmada léphet tovább, azt mondta: botorság kőbe vésni egy ilyen arányt. Az első évek munkaerőpiaci tapasztalatai alapján kell dönteni - tette hozzá.

A magyar felsőoktatást úgy kényszerítették bele a kétciklusú rendszerbe, hogy egyetlen területén sem volt arra felkészülve - mondta.

A felsőoktatási intézményekkel kötött hároméves támogatási szerződésekről azt mondta: a finanszírozás nem lett kiszámíthatóbb, nagyfokú függés, kiszolgáltottság az eredménye.

Pokorni Zoltán szerint ugyanakkor az az elv jó, hogy ne finanszírozzanak senki által nem keresett szakokat, de megoldásként azt támogatná, hogy évente öt-tíz százalékkal "térítsék el" a hallgatói létszámokat. Ez világos jelzés lenne az intézményeknek, karoknak, akiknek lenne módjuk reagálni - mondta. A mostani egy piacelvű finanszírozás, s világos volt, hogy ebből baj lesz, és a kis főiskolák járnak rosszul.

Az pedig, hogy milyen megállapodást kötnek az intézményekkel háromtucatnyi szempont alapján dől el, ami a miniszteri vezetői önkényesség széles kapuját tárja ki.

A felsőoktatási intézmények "elszaporodásáról" kifejtette: nem kellett volna elengedni a gyeplőt. Most szinte rosszabb a helyzet, mint az integráció előtt.