FIDESZ.HU > Vélemények > Publicisztika |
Nyomtatás Ablak bezárása |
Előrehozott választás: Gyurcsány 2009. júniusát javasolhatja
|
|
Gyurcsány Ferenc javaslatainak elutasításával az SZDSZ világossá tette: a szocialistákkal való bármilyen együttműködés feltétele a miniszterelnök leváltása. Nincs kizárva, hogy befolyásának megőrzése érdekében a kormányfő maga javasol előrehozott választásokat; például a 2009. júniusi európai parlamenti választással egy időben. |
|
Létrehozva: 2008. szeptember 4., 17:08 | Utoljára frissítve: 2008. szeptember 4., 17:10 |
Mintha a politikai évadnyitás előhozta volna a politikusokból a történészt. Gyurcsány Ferenc múlt heti, Megegyezés című dolgozatában az üzleti világgal kapcsolatos magyar előítéleteket a XIX. századig vezette vissza. Fodor Gábor SZDSZ-elnök pedig arra hivatkozva utasította el a miniszterelnök javaslatait, hogy azokban a Kádárrendszerre jellemző államközpontúság köszönt vissza. Még a bölcsészi erényeket ritkán csillogtató Kóka János is beállt a sorba a Népszabadságban közölt hétfői cikkével. A liberális frakcióvezető a reformkortól az 1970-es évekig terjedő vízióval igyekezett igazolni a "gazdasági fordulat" szükségességét. A jelen helyzetben kétségtelenül van valami történelmi: nemcsak a rendszerváltás óta eltelt időszak első kisebbségi kormányának első költségvetése készül, hanem politikusok, sőt pártok sorsa is függhet a taktikázástól. A forgatókönyvek száma a végtelenhez közelít.
Harmadik félidő
Gyurcsány esszéinek varázsa - a gyakori nekiveselkedések miatt - erősen megkopott, de Fodor nem emiatt utasította el a legújabb javaslatokat. Ha a kormányfő betűhíven közli az SZDSZ választási programját, az ellenzéki karmaikat próbálgató liberálisok akkor is nemet mondtak volna a programvázlatra. Legalábbis erre lehet következtetni az SZDSZ-elnök Indexnek adott interjújából: "Elvileg elképzelhető olyan program, ami rendben van", ám kétséges, hogy a kormány meg tudná azt valósítani - így Fodor.
A jó programtól a Megegyezés távol van. A szöveget nemcsak az ellenzék fogadta hiénaszerű kacagással, de a gazdaság szereplői is lesújtóan értékelték. Urbán László közgazdász szerint a "kompenzáló" adóemelésekkel együtt az első évben mindössze 150 milliárd forintos adócsökkentés van kilátásban. A Kóka által augusztus végén követelt 1000-1200 milliárdos könnyítésről tehát szó sincs, hiába jelentette be éppen ezt az összeget a miniszterelnök. A liberális frakcióvezető mintha párttársainál megengedőbb lenne Gyurcsánnyal. Úgy tudjuk, hogy bár a hírek egységes döntésről szóltak, Kóka az ügyvivői testület ülésén vitába szállt a kormányfő javaslatait elutasítókkal - és a szavazáson tartózkodott. A közös állásfoglalás azonban rá is vonatkozik. Egyes szocialista vélemények szerint Fodor azért volt ilyen kritikus a Gyurcsánydolgozattal, mert még tart az SZDSZelnökválasztás "harmadik fordulója"; a liberálisok végül majd megszavazzák a költségvetést. Sokan úgy látják, a pártelnök a keménységgel akarja a megegyezés felé hajló Kókának jelezni, hogy ki az úr a háznál. (A koalíció tavaszi elhagyásakor éppen fordított volt a héja-galamb szereposztás.) A liberálisok viszont figyelmeztetnek: az MSZP az SZDSZ behódolásában reménykedik, éppúgy, mint 2005-ben, Szili Katalin köztársaságielnök-jelölti bukása előtt. Ahogy akkor, a volt kormánypárt most sem fog meghátrálni - hallani a Gizella utca felől.
Hol az új többség?
Az őszi-téli adóügyi, költségvetési voksolás nem az ország jövő évi pénzügyeiről, hanem Gyurcsány Ferencről szól. Az érintett maga jelentette be, hogy lemond, ha buknak az előterjesztések - vagyis ha nem sikerül többséget toboroznia a parlamentben. Az új többség kialakítása persze nem lehetetlen: a kormányfőnek saját frakcióján kívül hét szavazatot kell összegyűjtenie. Az egyik független képviselőé, Gyenesei Istváné megvan, hiszen ő önkormányzati miniszter lett. A másik két, a Fidesz-frakcióból korábban távozó pártonkívülire is lehet számítani, ha a "haza jövője" forog kockán. Vagyis négy képviselőre van szükség - így az MSZP támogatásával egyéniben megválasztott liberálisok lehetnek az egyik célcsoport (az MDF mellett). Aligha véletlen, hogy a Szegedről MSZP-SZDSZ közös jelöltként bejutott Sándor Klára máris sietett üdvözölni a miniszterelnök dolgozatának oktatási passzusait, ám egyelőre nincs meg a többség Gyurcsány mögött.
Az MSZP-ben most azt próbálják de kódolni, mit takar a Megegyezésjavaslat elutasítását követő SZDSZ-es felvetés a szakértői kormányról. Annyi bizonyos, hogy ez Gyurcsány nélküli kabinetet jelent, ám nem látni, ki szavazna igennel erre a felállásra. Nehéz elképzelni, hogy a Fidesz-KDNP és az SZDSZ megegyezésre jut a szakértői típusú kabinet összetételében (kivéve, ha az csak az előrehozott választásig működik). Ha viszont a liberálisok ezzel szeretnének visszalavírozni az MSZP közelébe, ott tornyosul előttük akadályként - az új kormány létrehozásához szükségszerűen megbuktatott - Gyurcsány Ferenc és a hozzá lojális képviselők csapata (Heti Válasz, 2007. szeptember 20.).
Schröderi forgatókönyv
Az is értelmezés kérdése, mit lehet szakértői kormánynak nevezni, illetve milyen személyi kombinációval tudná az MSZP biztosítani az SZDSZ szavazatait a költségvetéshez. Adódik Kiss Péter neve, ám a liberális szavazók aligha vennék jó néven, ha egy régi vágású káderből csinálna királyt az SZDSZ. Egy fokkal reálisabbnak tűnik a technokrata és "modern" Bajnai Gordon előtérbe kerülése, az ő esetleges miniszterelnökségére tudtunkkal a gazdasági elit meghatározó szereplői is áldásukat adnák. Csakhogy ő is a Gyurcsány-kormány tagja, ráadásul Kóka Jánoshoz fűzik az üzleti világban szövődött szálak (Elender, Wallis), pártok feletti szakértőnek nem tekinthető. Úgy tudjuk, a liberálisok háza táján felmerült egy másik személycsere lehetősége is. Eszerint a költségvetési adatok eltitkolásáért felelős Veres János beáldozásával és némi engedményért (például az oktatás területén) a volt kormánypárt hajlana a költségvetés támogatására. Ám ez a forgatókönyv sem állja meg a helyét: az SZDSZ most már bevallottan Gyurcsány Ferenc fejére pályázik, nem éri be gyalogáldozattal.
Lassan tehát a legtöbb politikus fejébe befészkeli magát a gondolat az előre hozott választásról. Noha első pillantásra a volt koalíciós partnerek egyikének sem áll érdekében az idő előtti voksolás, a mai patthelyzet mégis efelé mutat. Ez esetben az MSZP valóban rosszul járna (a frakció jó eséllyel megfeleződne), Gyurcsány ugyanakkor így elkerülhetné a legrosszabbat: csúfos bukását. Ha a költségvetés támogatásában az idő előrehaladtával sincs változás, a szocialistáknál pedig sűrűbbek lesznek a leváltását követelő hangok, az MSZP elnöke - Gerhard Schröder német exkancellár mintájára - maga kezdeményezheti, hogy a 2009. júniusi európai parlamenti választással egy időben új Országgyűlésről is szavazzunk. A kormányfő számára előny, hogy a lista összeállításában döntő szava lehetne, a stratégiai cél pedig talán az Orbánmodell követése. Miként a Fidesz első emberének pártbéli pozícióját két elvesztett választás sem ingatta meg, úgy Gyurcsány - bár a kormányfői tisztségnek valószínűleg búcsút mondhatna - MSZP-tisztségét megtartva ellenzékben építkezhetne.
Az SZDSZ-nek sem lenne feltétlenül ellenére az új voksolás. Úgy tudjuk, a párt megrendelésére készült - egyelőre titkos - kutatás szerint a liberálisok öt százalékon állnak, erre pedig a hagyományosan eredményes kampányukkal még akár rá is tehetnek. Azaz úgy hozhatnák 2006-os eredményüket, hogy nincsenek a szocialistákhoz láncolva. Fodor Gábor pedig érvelhetne azzal, hogy "új politikájának" köszönhetően kibillentette miniszterelnöki, illetve pártelnöki székéből a két legnépszerűtlenebb magyar politikust, Gyurcsány Ferencet és Kóka Jánost. S ami nyilvánvaló: a Fidesznek sem lenne ellenére a választás, mert komoly esélye van a győzelemre. Úgy tűnik, az előre hozott választásnak már csak egyetlen - főként az MSZP-sek által vallott - ősrégi bölcsesség tehet keresztbe, mely szerint: a legrosszabb kormánypártiság is jobb, mint a legjobb ellenzékiség.