A szabad demokraták ugyanis átlépték a Rubicont: nagyon nehéz elképzelni, hogy Fodor Gábor kategorikus kijelentései után visszatáncolnak bármilyen, Gyurcsány vezette kormányba. Az úgynevezett SZDSZ-ben minden jel szerint megszületett a döntés a miniszterelnök megbuktatásáról. Ha mégis csupán blöffről lenne szó, ahogy sokan még tegnap is vélték, akkor a volt koalíciós tettestárs elszámította magát: a blöffnek is van határa.

Én azonban inkább azt javaslom, felejtsük most el a színház az egész világ közhelyét, és higgyük el, hogy amit látunk, az tényleg úgy van: Fodor legfeljebb a Gyurcsány utáni világról hajlandó beszélgetni Gyurcsánnyal.Lendvai Ildikó öröme ezek után, illetve a parlamenti matematika ismeretében nehezen értelmezhető jelenség. Megható lehetett a megyei MSZP-s szervezetek sorra érkező kiállását fogadni a miniszterelnök és programja mellett, de ez a támogatás, meglehet, a döntő pillanatokban annyit ér majd, mint 2005-ben a nagy szocialista felvonulás az államfőnek jelölt Szili Katalin mellett. A formálisan hiányzó többséget természetesen lehet pótolni piszkos eszközökkel, be lehet vetni itt is trükkök százait (szavazatvásárlás, zsarolás stb.), stabil és eredményes kormányzást azonban erre az alapra nem lehet építeni.

Érdekes volt figyelni, ahogy a kormányfő és környezete, illetve a gyurcsányi politika elkötelezett támogatói milyen változatos eszközökkel próbálták befolyásolni az "SZDSZ" döntését az elmúlt hetekben. A hízelgéstől a győzködésen, a dorgáláson és a kioktatáson keresztül a burkolt fenyegetésig a nyomásgyakorlás teljes eszköztárát felvonultatták. Ez a presszió csak erősödni fog, a hisztériába hajló érzelmi zsarolás csúcspontja Orbán Viktor hatalomra segítésének vádja (a szakértői kormány a Fidesz elnökének forgatókönyve, figyelmeztetett blogjában Gyurcsány Ferenc). Mégis úgy látszik, hogy Fodor Gábor uralja pártját, s ahogy még Kóka Jánosnak sikerült belső riválisát is kellemetlen helyzetbe hozva levezényelnie a koalícióból való kilépést, úgy most neki sikerül keresztülvinnie az akaratát.

Jobb- és baloldalról egyaránt elhangzik majd, hogy a szabad demokraták milyen felelősséget viselnek a 2002 óta folyamatos kormányzás kudarcáért. Teljes joggal. Csakhogy a népszavazásig az MSZP is blokkolta a neoliberális ihletésű kormánypolitika minden korrekciós kísérletét, Gyurcsány Ferenc mostani baloldali fordulata pedig csupán taktikai visszavonulás. Az "SZDSZ" angolnaként siklana ki a mégoly indokolt felelősségvállalás alól, azt remélve, hogy a magyar közéletet bénító patthelyzet feloldásával, a hiteltelen miniszterelnök eltávolításával gyűjthet annyi politikai tőkét, ami akár egy előre hozott választáson is elegendő a túléléshez. Ritkább pillanat ez, mint a napfogyatkozás: a párt érdeke egybeesik az országéval.

Előbb persze megpróbálkoznak a szakértői kormánnyal, ám a jobboldal nyilvánvalóan csak az előre hozott választásokig tartó átmeneti időszakra szavazna meg egy erre vonatkozó indítványt.

Ma biztosan annyit tudni, hogy a parlamenti többség Gyurcsány Ferenc távozásában érdekelt. Az, hogy ez pontosan mikor, milyen módon történik meg, egyelőre rejtély, de valójában "csak" technikai kérdés. Ma még az MSZP-nek, sőt a kormányfőnek is van lehetősége előremenekülni. A kisebbségi miniszterelnök számára mostantól minden hivatalában töltött nap ajándék.