Újabb érdekes postaügylet. Úgy tűnik, a mai Magyarországra az egykori Ahová lépek, ott szörny terem (Tremors) film címe tökéletesen illik. Privatizáció itt, kiszervezés ott, és a milliószor kijátszott adu: a visszabérlés. A legelszomorítóbb mindebben, hogy nem kis gazdasági társaságok vagy bűnszervezetek játszanak a törvény alól kibújósdit, hanem állami cégek, közmédiumok, minisztériumok. Mint a szocialista áruházban: minden szinten, szinte minden. A liberálisok kedvenc vesszőparipája volt egykoron, hogy a privatizáció dinamizálja a gazdaságot. Azt viszont a madárbarátok elfelejtették hozzátenni, hogy ha mindent eladunk, akkor gazdaságunk olyan sebességgel kezd zuhanni, mint az ittas tetőfedő május elsején. Azt már nem is részletezem, hogy ha nincs nemzeti vagyonrész, milyen önrendelkezési és gazdasági erőt képvisel az ország. Körülbelül annyit, mint Kovács Pistike egy szumóbirkózóval szemben.

A posta egyébként is élen jár a cikornyás ügyekben. Legutóbb a postakerékpárok közbeszerzéséről derült ki, hogy nem éppen szabályosan történt, de a székházeladás, a bankautomaták beszerzése és a levélládák cseréje sem sikeredett jó szájízűre. Szabó Pál egykori postavezér hivatali ideje alatt történtek ezek az ügyek, de mint tudjuk, erről ő nem tehet. Nem látta, nem tudott róla, és már Mátyás király ideje óta tudjuk, hogy a törvények mindenkire vonatkoznak, kivéve a gyevi bírót. Az államtitkárok és a miniszterek nálunk soha nem hibásak. Olyan szerencsés ország vagyunk, hogy csak tévedhetetlenek irányítják a közhivatalokat, részvénytársaságokat. Azért az állami pénzen finanszírozott, fair play néven futó kormányzati reklámokban megjelenő kopasz bíró elmehetne néhány minisztériumba, ahol pár vezetőnek biztos kijárna már egy piros lap.