Eddig sokan elkerülték a bírság megfizetését, ha azt külföldön rótták ki rájuk gyorshajtás, ittas vezetés, biztonsági öv bekötésének mellőzése, vagy tilos jelzésnél való megállás elmulasztása miatt. A parlamenti szakbizottságban ellenszavazat nélkül - egyetlen tartózkodás mellett - elfogadott javaslat értelmében elektronikus adatcserét kell rendszeresíteni az EU-tagállamok között annak érdekében, hogy külföldön is utolérje a befizetési csekk az elkövetőt.

Az Európai Bizottság által végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a nem helyi lakosok a nemzeti közúti közlekedésben mért arányuknál nagyobb arányban követnek el közúti jogsértéseket, különösen sokan lépik át a sebességhatárt. Az EP illetékes szakbizottsága úgy véli, hogy e viszonylagos büntetlenség aláássa a közúti biztonságra vonatkozó célkitűzéseket, és azt az érzést kelti a járművezetőkben, hogy büntethetetlenek, semmibe vehetik a nemzeti közúti közlekedési rendszabályokat.

A képviselők egyelőre a négy leggyakoribb szabálysértésre alkalmaznák a készülő jogszabályt, amelyek a következők: a sebességhatár-túllépés, az ittas járművezetés, a biztonsági öv használatának mellőzése és a piros jelzésnél való megállás elmulasztása. E négy jogsértés közös vonása, hogy mind a 27 uniós tagállamban jogellenes cselekménynek számít.

Az irányelv-javaslat elektronikus adatcsere-hálózat segítségével olyan, a tagállamok közti információáramlást elősegítő eljárási rendet kíván létrehozni, amely lehetővé teszi a jogellenes cselekményben érintett jármű azonosítását. Az azonosítást követően a jogellenes cselekmény elkövetésének helye szerinti állam hatósága megküldi a jogellenes cselekmény elkövetéséről szóló értesítést a jármű üzemben tartójának, amelyben tájékoztatja a jogellenes cselekmény részleteiről, a megfizetendő pénzbüntetés összegéről, a határokon átnyúló banki átutalásokat a lehető leginkább megkönnyítő fizetési módról, valamint a jogorvoslati lehetőségekről. A jogkövetkezmény nyomon követése a jogellenes cselekmény kezelésének második fázisa.

Mivel a téma az Európai Parlament és a tagállami kormányokat képviselő Tanács úgynevezett együttdöntési eljárása alá esik, a javaslat ügyében egyetértésre kell jutniuk a közlekedési minisztereknek is, és amennyiben a Tanács szövegjavaslata nem teljesen egyezik a parlamenti indítványával, akkor a két uniós intézmény illetékesei igyekeznek összebékíteni az álláspontokat. Ha sikerül kompromisszumra jutniuk, a parlamentnek második olvasatban is meg kell szavaznia a szöveget. Közlekedési miniszteri tanácsülés októberben esedékes.