A megállapítást az a jelentés tartalmazza, amelyet tegnap ismertettek a bécsi ENSZ-központban megrendezett sajtóértekezleten. A Duna-védelmi Nemzetközi Bizottság (ICPDR) szervezésében elvégzett közös kutatási programnak (JDS2) az volt a célja, hogy a Duna teljes hosszáról és a mellékfolyóinak torkolatvidékéről kiterjedt és megbízható ökológiai képet nyújtson. A folyó történetének legnagyobb tudományos vállalkozását megelőzően 2001-ben mérték fel a Duna állapotát.

A kutatás megállapításai alátámasztják, hogy a Duna-menti országok összefogása a folyó szennyezésének csökkentésére kedvező eredményekkel járt, az első felmérés óta sok területen tapasztalható fejlődés. A vízminőség általában javult, de további erőfeszítésekre van szükség. A jelentés egyebek között felhívja a figyelmet arra, hogy fürdeni csak a folyam bizonyos részein lehet. Ugyanakkor az egészségkárosodás kockázata nélkül fogyaszthatók a folyóból kifogott halak, néhány területen azonban elengedhetetlen a higanykoncentráció további vizsgálata.

A Duna továbbra is jelentős természetes növény- és állatállománnyal rendelkezik. A folyó első hidromorfológiai (azaz a folyó alakjának, határának és vízösszetételének fizikai jellemzőin alapuló) vizsgálata fény derített arra, hogy léteznek olyan nagy kiterjedésű részek, amelyek megőrizték természetes állapotukat. A károsodott természeti területek, mint a Bécshez közeli árterek vagy a Duna-deltavidék, helyreállítására tett erőfeszítések eredményesek voltak, de ezeket folytatni kell, ha a folyó teljes hosszán jó ökológiai körülményeket kívánunk elérni - hangsúlyozza az expedíció átfogó jelentése.

A nemzetközi bizottság egyidejűleg felhívta a figyelmet néhány fontos tennivalóra. A kutatás megerősítette, hogy szükség van az ásványi eredetű és szerves szennyeződések további csökkentésére. A Dunán és több mellékfolyóján továbbra is érzékelhető a vízminőség romlása a nagyobb városok környékén a helytelen hulladékkezelés miatt. A jelentés javasolja a vízgyűjtő területekre tervezett szennyvíztisztító telepek létesítésének felgyorsítását, különösen Budapest, Belgrád és Bukarest körzetében. Néhány országnak fokoznia kell a szennyezés ellenőrzését a főbb mellékfolyók mentén található ipari létesítményeknél. Általánosságban is elmondható, hogy a mezőgazdaságból származó szennyezést ugyancsak vissza kell fogni. A jelentés további kutatási területeket is meghatároz, például a Dunában élő, de nem őshonos halak és organizmusok nagy számát illetően.

A vízminőség-mérő expedíció tavaly augusztusban és szeptemberben végighajózta a Dunát Regensburgtól a Duna Deltáig, hogy a folyó teljes hosszára vonatkozóan összehasonlítható, megbízható vízminőségi adatokat és információkat szolgáltathasson. A három hajóból álló nemzetközi expedíció 2415 kilométer hosszú útján tíz országon áthajózva mintegy 100 helyen vett mintát, amelyeket széles körű kémiai, fizikai és biológiai elemzéseknek vetették alá. A Duna mellett a nagyobb mellékfolyókat is megvizsgálták. A hajók tavaly augusztus utolsó hetében érkeztek meg Magyarországra, és több mint 20 helyen vettek mintát a folyó hazai szakaszának vizéből. Az expedíció jelentős nemzetközi együttműködés révén valósult meg, részt vett benne az összes dunai ország, Németországtól Ukrajnáig. A 18 fős nemzetközi mérőcsapatot egy magyar szakember, dr. Csányi Béla biológus, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet Kht. munkatársa vezette. A zöldtárca 65 millió forinttal támogatta a kutatást.